A Zév

Hát nincs nekem időm itt hetyegni. Mer' vagy a gyerek, vagy a férj, vagy a család... szóval programolunk rendesen. Mire ide, addigra már inkább oda. A vízszintesbe.

Az ide év volt tán a  legfontosabb, nagyot változtatott rajtam a gyerek. Jó volt terhesnek lenni (okéoké, várandósnak), jó volt szülni, kurva szar volt a PIC-en, jó a gyerekkel nagyon, még akkor is a sír, meg nyinyog.

A házassággal kapcsolatban pedig: midnig a nő az, akinek meg kell oldania a dolgokat. Enyém a tűzhely melege, én tartom össze a családot, én vagyok a nyak, ami a fejet forgatja (Bazi nagy görög...), és én vagyok az enged (a szamár meg ugye).

Köszönöm annak, aki olvas, és az új évre új izgalmakat, új utakat, új tanulnivalókat.

A házasságról...

A legles dolog, ami eszembe jut, az az, hogy kurva kemény dolog. Egyáltalán nem olyan mézes mázos, mint ahogy a filmekben van. Vagy lehet, hogy csak az enyém nem az, nem tudom. De úgy érzem, hogy igen kemény meló az egész, sokszor felőröl olyan energiákat, ami másra jó lenne.
Azért lenne, mert mindketten nagyon makacsok vagyunk?  Sokszor érzem azt, hogy lövése nincs, mit szeretnék, úgy érzem egyáltalán nem érzékeny bizonyos problémákra, dologkra. És rögtön megsértődik... ezt nem értem. Miért kell megsértődni? Miért nem lehet konstruktívan hozzáállni? Miért kell vagdalkozni, hülyeségekkel?
No... azért van másik oldala is a dolognak, én sem vagyok mindig a legjobbfej, legrendesebb felesleg.

Most ezt abbahagyom, fortyogok magamban, a jó dolgokat majd leírom máskor.

Ha sokat sír a gyerek...

 a legrosszabb az, hogy egy idő után már nem is mondom senkinek, mert nem értik meg. Tanácsot adnak, hogy mit hogyan csináljak, de ha mondjuk kipróbálom, és nem működik, akkor csak vonogatják a vállukat. Közben meg sandán néznek rám, és azt sejtetik, hogy szerintük nem jól csináltam. Eleve benne van mindenkiben az, hogy valamit nem jól csinálok, mert egyébként miért sírna állandóan a pulya.

Egyébként meg már nem is sír állandóan, sokat javult, és hihetetlen sokat mosolyog, nevet, rikoltozik jókedvében. Egyszerűen ilyen típus, hogy többet sír, mint a többi gyerek. Nemcsoda - ahogy született.

De ezek segítenek, és mélyen hiszek abban, hogy jót teszek
- hordozom folyamatosan, ha kell, most is a hátamon csücsül
- velem alszik, és annyiszor eszik éjszaka, ahányszor akar. Van, hogy töltőn van akár egy órát is
- sokat van az ölemben
- sokat énekelek neki és mégtöbbet dumálok. Folyamatosan jár a szám
- nyugodt maradok, elfogadom, hogy ilyen, és kész. Ez volt a legnehezebb, de ez a legfontosabb. Elfogadom, hogy nem egy leteszem-és-ottmarad gyerek, hanem foglalkozást, és állandó odafigyelést kíván. Türelemre tanít.
-rengeteget puszilgatom, simogatom, dicsérem
- nem erőltetek rá semmit, megpróbálom, hogy akarja-e, és ha nem, akkor hagyom.

És így, most már, bár még mindig többet sír, mint más gyereke, van egy tünemény, rendkívül érdeklődő, élénk, mindenre kíváncsi örökmozgóm. Saját akarattal... féléves.

Photo Friday: Close

Aberfoyle: Doon Hill Fairy Trail

Amikor tavaly errefelé sétáltunk/kirándultunk (én éppen a tüdőmet köptem ki, annyira terhes voltam), akkor akadtunk erre a dombocskára, ahol egy csomó angyalka, tündérek, miegymások voltak összegyűjtve, rengeteg kívánsággal, kéréssel. Varázsos hely volt.

Vámpírnaplók - könyv vélemény

Hát... (háttal nem kezdünk mondatot, megmondtam). Ekkora fost már régen olvastam. A második kötet közepén tartok, és ííííííííííííjjjjjjj de letenném. Le is szoktam, inkább belekapok másba, de elhatároztam, hogy ezt még elolvasom, aztán kész. Ultraszar. Ne kezd el.
Ahhoz képest ebből egészen jó kis sorozatot tudtak csinálni.

Bolond Birkaföldiek

Hát megintcsak arra jutottam (hát-tal nem kezdünk mondatot, ejj), hogy ez  népség itt bolond. Esik az eső ugyebár, utána meg fagy. Szóval minden járda, úttest síktükörre fagy egy éjszaka alatt. És ezután ahelyett, hogy gőzerővel takarítanának, inkább ülnek a melegben és nézik hogy Kate hogyan jön-megy a kórházba, és polemizáálnak azon, hogy akkor most kamu, vagy tényleg  nagyon rosszul van.
Itt úgy tűnik nincs olyan szabály, hogy a házam elől el kell takarítani. És komolyan sík jég van, a hátamra kötött gyerekkel paráztam rendesen. Zakó azt annyi. Hihetetlenek.

A szerencsétlen Catherine hercegnőt meg hagyják már békén terhesnek lenni, főleg ha ilyen szarul is van hozzá. Szerencsétlent nem elég, ogy százezer kamera követi mindenhova, még megy a vartyogás is, hogy jajj perzse, csak egy kis hányás, meg nem is hányt. És akkor ha csak le akart feküdni 3 napra, akkor mi van? Mindegy, bolondok ezek a Birkaföldiek.

3096 nap - Natascha Kampusch

Óóóóóó anyám. Nem is tudok erre mit írni, és még a végén sem vagyok. Régóta érdekelt Natascha Kampusch története, és most neki is láttam a délutáni alvás (hehe... mintha lenne) helyett olvasni. Nem mintha a stílusa olyan jó lenne, de maga a történet. Nekem maga a rémálom. Ettől féltem midnig - még most is -  a legjobban, hogy valaki elfog, elrabol, megkínoz, fogva tart. Szívfacsaró a történet, és akkor most ismét felvetődik, hogy hogy van joga bárkinek is arra, hogy egy 10 éves gyerek életét ilyen módon elvegye? 8 évig tartotta fogva a Tettes... 8 évig. Az egész ifjúságát elvette, nyilván az első csókját, szeretkezését is (bár a könyvben erről igen tapintatosan hallgat, megőrizve a maga privát szféráját, bár gondolom a sajtó annak idején...). Hogy tud ez a szegény lány ezek után élni? Borzasztó. A könyvről majd még esetleg írok, ha bevégeztem.

Éhezők viadala könyv - véleményem

Végigolvastam, mind a 3 részt. Az első izgalmas volt, de szerintem nagyon kiszámítható. A második kicsit laposabb, de a harmadik rész fényében szükséges. Ennek is lehetett sejteni a végét, de azért voltak benne csavarok, meglepő fordulatok.
De a harmadik rész... Bár már csak most, hogy elolvastam, mert a vége... szóval a vége miatt érdemes az egészet. Zseniális befejezés. Olvasás közben is izgalmas volt, elég gyorsan a végére is jutottam. És én naiv, azt hittem az előzők fényében, hogy tudom mi fog történni, de nem. Meglepő volt, váratlan, és még ma is, pedig már 4-5 napja kivégeztem erre gondolok. Hihetetlen. Mármint az, hogy ekkora nyomott tudott bennem hagyni.

Összességében az ötlet zseniális, néha kicsit lapos a történet, de megéri elolvasni, így 10/9

Kinek van joga?

Ezt sosem értettem. Sosem fogtam. Hogy kinek van joga, mersze, bármije másokat kínozni, megölni, csak úgy, heccből, vagy bármi ideológiát követve. Igen, ide értem az összes elbúrált háborút, tömeggyilkolást. Hogy van bármiknek is joga arra, hogy valaki más életét tönkrevágja? Mert mégha túl is élt valaki 5-10 év Gulágot, utána már nem lesz sosem ép. Hogy nem értik, hogy ez az egy van? Csak amíg a karszalag lecsúszik a lábujjára, addig tart? És abból elvesznek - mennyit - a 15%-át? Hogy merik ezt megtenni?

Nem az élet szentsége miatt, vagy mert... hanem csak egyszerűen ez mindig annyira felbőszít.

Mostanában

...az érdekel, mégis mivégre? Miért pont itt? Mi lenne a lényeg?
Te tudod?

Photo Friday: Constructed

Nehéz

Egyébként senki nem mondja el, hogy egy kisbabával milyen nehéz is valójában. És most nem arra gondolok, hogy az enyémmel milyen nehéz, mert nagyon sokat sír, pedig állandóan kézben/cicin/kendőben van (elmehetnék bármelyik afrikai törzsbe). Hanem az, hogy sosem csinálhatom amit akarok. Hogy állandóan azt figyelem, jól van-e, elégedett-e, eleget evett-e, pisilt-e, kakilt-e. Nem tudok nyugodtan lezuhanyozni, mert mindjárt megébred, és sietnem kell. Jól fejlődik-e, nincs-e elmaradva? Kap-e elég ingert? Szeretetet? Boldog? Miért csak 40 percet alszik? Miért sír?

És én sosem leszek már gyerektelen... mindig valaki anyja leszek, akármi van. És bár még csak 5 hónapja született meg, már alig emlékszem milyen volt nélküle.

Fenekestül. Felforgatta az életemet, nem egyszerű antréval. De azt senki nem mondta el, hogy valójában mennyire nehéz is ez.

A napja van

Halottak napja van, és én megint egyedül vagyok itt, távol. Otthon meg... A Nagy Világmegállás... tisztán, pontosan emlékszem mindenre. 2011 január 24. Aznap vittük vissza a kocsit ahhoz, akitől vettük, még délen. Két kocsival mentünk,é n mentem a bérelttel, DrB a saját újjal, száguldoztunk, mert már mertünk menni a másik oldalon. Örültünk, sütött a nap, és aznap először láttam birkákat az út közepén. És nem mentek arrébb. Nem mentek, ,és engem eltöltött valami hihetetlen jókedv, csak röhögtem ezen a hülye szitun, hogy egymást üldözzük kocsival, és a birkák az úton, miközben nem is olyan nagyon messze tőlünk, a csatorna től oldalán... addigra már... agyvérzés? agyérgörcs? soha nem fogjuk megtudni.

És soha nem fogok vele beszélgetni már, nem tudom kikérni a véleményét a gyereknevelésről, pedig ő aztán...az ő gyerekei...mind a négy... és nem fog többet hülyíteni, átrázni, megtrükközni mindenfélével, hogy aztán csillogó szemekkel nézze, a hatást, amikor rájövök, hogy már megint viccezik... könnyesre tudja magát röhögni rajtam. Tudta.... már nem tudja. Bár ki tudja, lehet, hogy valahol tudja.
És nem lesz unokája, nem látja majd a lányait, fiait házasodni... nem tud nekik segíteni megélni abban a korrupt, hülye, hazug országban (ahova ezerrel vágyom vissza amúgy), és még egymillió dolog, amiről lemarad.
Persze nézzem azt, amit megélt? Most nem... pedig...
A szívem...

A szívem.... egy része velement valahova, csak remélem, hogy ő is tudja, és érzi, hogy valahol ott vagyok vele, még akkor is, ha nem én... mert ő itt van velem... annak ellenére, és azzal együtt.

a szívem... az anyám szíve...óIstenem, az apámé.

Tényleg megállt aznap a világ...és olyan nehezen bicegnek bizonyos részei tovább

Halál? félelem?

Jókai Anna: Ne féljetek könyvét olvasom éppen, már nagyon a végefelé járok. Annak, aki még nem olvasta, csak annyit mondanék, hogy most kezdje el, mert zseniális. Aki meg olvasta, az úgyis tudja, miről van szó. Mindenesetre ahogy a könyvbéli Mária gondol a közelgő halálára, az tegnap nagyon szíven ütött. Valahol nagyon mélyen kellett belegondolnom, hogy valóban vége lesz, eltűnök innen, mint annyi milliárdnyian. És én sem tudom sem az órát, sem a napot. Akár ma, akár 60 év múlva, de jön felém, közelít.

És hol keressem a mivégrére a választ? Istenben? Semmiben? Nincs is? Csináltam én eddig bármi értelmeset? Fogok még?
Az nem érdekel, hogy mit hagyok örökül, mert minden feledésbe merül előbb-utóbb, a gyerekem - ha szerencsém van - megőriz az emlékeiben.

Mennyire vagyok én megbékélve azzal, hogy meghalok? Mennyire félek? mitől félek pontosan? Hogy nem tudom mi van utána?

Mostanában leginkább az foglalkoztat ebben a témában, hogy mi lesz a babszemmel? Ki viseli majd gondját? Persze, nyilván az apja... na de mégis ki fogja annyira szeretni, mint én?

És itt csak kérdések állhatnak, mert nincs rá válasz.... illetve van. De mindenkinek más válasza van. Ha bárki olvassa ezt a blogot, és le merné írni.... hogy tudjam.

Dr Hauschka termékek

Na de mégis erőt veszek magamon.

forrás: http://www.timeakerkow.com/Dr.Hauschka.htm

3,5 éve használok kizárólag dr Hauschka termékeket, és rendszeresen, 6 hetente jártam kozmetikushoz, tisztításra. Nem érzek hatalmas előrelépést az ügyben, a bőrőm most is pocsék, tele mitesszerrel, és természetesen egy-két pattanás is bejátszik. Persze ezt főként közelről lehet látni, de hátugye én onnan nézem. Neem mondom a bőrőm állaga, tapintása csudaszép, nincs rajtam egy kanyi ránc se, de azért így amikor már az életem B oldalát játszom, akkor ne legyek már állandóan pattanásos. Így ma döntöttem, és váltok.
Szóval én szerettem a Hauschkát, biztos vissza fogok még rá térni, de nekem nem elég hatásos. Nekem ennél több kell, több erő, vagy több hatás, mert 3 év alatt azért...többet várok na. Sosem volt igazán szép bőröm, de a terhessség alatt rengeteget romlott. Előtte volt egy rövid idő talán, amikor úgyahogy, de nekem ez nem az igazi. Ennél volt már jobb is, nem homeopátiás szerekkel is, és most azt gondolom, ha holnpa meghalok, legalább ne tökig pattanásosan. DrB szerint sem arra kell készülni, hogy majd 70 évesen defasza bőröm lesz...
Ettől függetlenül ajánlom, mert sok olyan embert ismerek, akinek ultrára bejött, többek között anyámnak is, aki 70 éves, és 10-15-öt le tagadhat az arca alapján. Vagy egy volt kolléga, aki 40 helyett tényleg 30nak néz ki, üde hamvas csodaarccal.
 10/8-ra értékelem...

Ha nem, hát nem

Egyszerűen nincs időm írni.... bocsánat. A gyerekről tudnék csak, de arról meg nem akarok. A múltkor elgondolkoztam, mit fognak szólni azok a külkök, akikről az anyjuk most cukros-mázas 'ma kettőtkakilt, és rámkacagott, vateráztam neki egy zsákruhát' blogot írnak, telebúrva a gyerek képével. Ez a gyerek egyszer kamasz lesz, aztán meg felnőtt, és lehet belőle politikus, vagy BKV vezér, vagy bármi. És akkor ezek a képek előkerülnek majd megint, ahogy túrja az orrával a csokitortát, mert nyakig összefosta magát. Hejj...

Photo Friday: Change of Season

Photo Friday: Vibrant

A legegyszerűbb sütemény - leveles lekváros

Még a Garay-n vettem a péksütisnél valami mennyei szilvás sütit. Megcsinálható itthon is, nagyon nagyon könnyen. Csak kész levelestészta kell hozzá (puff pastry), meg valami lekvár. A tésztát kigönygyölítedd, vagy kinyújtod, nem tudom otthon milyen formában kapható, kockákra végod (négyzetekre), teszel rá a lekvárból középre, majd félbehajtod, lenyomkodod. Kivajazott tepsiben  220-fokra melegített sütőben kb 8 perc alatt kész. Mennyei. És ultragyors. Sütéssel együtt 15 perc az egész.

Az a kék csík a pelenkán

Na megvan, az azért kék, mert a fehér body-n simán átlátszik. Egész hasznos lenne a dolog, ha nem jelezne az első pisinél rögtön. Na mindegy...

Iszonyatjó idő van, süt a nap, így tegnap kirándultunk, megnéztünk egy kastélyt, vagyis annak a romját, ezért szeretem ezt az országot. Mert ilyen. Kastélyos-vagány. A legjobb az, hogy a kastély közepén gyönyörű gyep van, és bár ezzel egy kicsit a történelmi kép megbomlik, legalábbis nekem, sokkal szebb az élet.

És persze tök jó a történelmük, majdnem mint a miénk. Lehet kicsit jobban bele kéne ásni magamat. Illene vagy mi. Tegnap viszont majdnem megvettem a Clans and Tartans c. könyvet, elég vastag ám. Hogy mennyiféle skótminta van, elképesztő. Kipróbálnám milyen lehetett akkor élni, a skót felföldön, zord időben, szoknyás férfiak között. "nem tudsz te semmi Havas Jon"

Minden napi rejtélyek

Tehát az itteni Pampers pelenkán van 'wetness indicator', tehát mutatja, hogy mennyire pisis a gyerök. Teljesen felesleges funkció, de mindegy, van. Alapjáraton, tehát a vadiúj peluson sárga - magyarán pisiszínű. Ellenben, amikor pisis lesz, akkor bekékül. Há.
Hát miért nem fordítva? Demostnem?

Photo Friday: In Motion

Landoltunk

És az úton természetesen mit láttam? Zöldre (!!!) festett birkákat. Miért kell őket zöldre festeni? Ez a vízlepergető? Vagy így nem lehet őket észrevenni a gyepen?

Mindegy, szóval újra itt vagyunk a Birkák Földjén. Ezerágra süt a nap, így szeretem ezt az országot, amikor zöld, kicsit csípős, és süt. Mert itt még a Nap is másként süt ám. Valahogy élesebb lesz tőle minden.

Photo Friday: Mood

A hét beszólása

Bár még nem múlt el ez a hét, szerintem a nyertes megvan:
Miközben átmegyek a zebrán - igen, a pirosban, de sehol egy autó, egy babakocsit toló CIGIZŐ csaj beszól, hogy "kisbabával a pirosban, mit fog tanulni ez a gyerek"... Hát durrant el az agyam, csak esett az eső, így inkább szaporáztam haza.

Természetesen kendős kaland is van, pár napja egy banya azt állította, hogy rosszat teszek a gyereknek, ha kendőben hordom, mert így nem tud mozogni, és elmarad a fejlődésben. "nem mondta a védőnő?? És egyébként is, így nem kap levegőt a gyerek, mert nem tud felemelkedni a tüdeje..." De csak bólogatni volt erőm.

Mindenkit nyom?

Ma rámtört a felelősségtudat. Hogy baszki, tnyleg én vagyok ennek a gyereknek az anyja, és hogy ennyi, innentől kezdve örökké. Hogy ez kicsit nyom. Más is van ezzel így? vagy mindenkinek habos babos rózsaszín? Leakadtam most ezen. Hogy mennyire rajtam múlik minden, ami az ő életével kapcsolatos, hogy mennyire oda kell figyelnem, és észnél kell lennem. És lesz nekem ehhez türelmem? Vagy erőm? Hitem? Jókedvem? Tejóég...

Ma ezt loptam az Összefogás Fanniért-től

Nem az a lényeg, hogy mit gondolnak rólad! Az vagy aminek tartod magad. Magadnak felelj meg, és élj úgy, hogy esténként nyugodt szívvel és tiszta lélekkel aludj el.

http://www.facebook.com/osszefogasfanniert

Delalamm: First the one then the other

Aki még nem hallotta Lamm Dávidot, pótolja de izibe'. Megvettem a CD-jét, és azóta az megy nálunk, immár 2 hónapja kb., éjjel nappal, a gyerek is erre alszik. Pont az a fajta finom, művelt, kimunkált, ám mégis laza, játékos zene, amitől egyből elkap engem a hatalmasboldogság, és szerelmes leszek az életbe újra és újra. 12 szám van rajta, egytől egyig kedvenc. Kalapot le, és hatalmas köszönöm, mert évek óta nem szereztem új CD-t, ami ennyire bejött volna.

Kendő vagy Manduca? és az új mottóm is

Francba, mégis átmegyek amolyan babablogba, pedig tökre nem akartam. Na, megtanultam - illetve megtanították hogyan kell a babocskát a hátamra kötni. Hát mitnemondjak, ez ultranehéz. lesz mit gyakorolnom. Viszont kaptam egy manducit kölcsön, kipróbáltuk - egyenlőre csak itthon, de nem volt jó, a lába nem áll jól benne, meg valahogy az az érzésem, hogy messze van tőlem a gyerek. Akendőben meg odasimul egészen szorosan, tényleg, mintha még ki sem jött volna.

Nem vagyok az az ősanya típus, sosem gondoltam volna, hogy valaha kendőben fogom hurcibálni a babámat. Most meg... nem tudom elképzelni, hogy babakocsiba tegyem. Pedig megyünk vissza a birkák földjére (jejj :)) és ott elgondolkoztató, az eső és a szél miatt legfőképp.

Áááá, és együtt fürödtünk. Ha valaki ezt nem tette volna meg a babszemjével, akkor pótolja, mert kurta jó! Én nagyon élveztem, babocska kicsit kevésbé, de ő nem szeret fürdeni valami oknál fogva (tán azért, ami történt vele, amikor kijött a magzatvízből, vagy ahogy a PIC-en fürdették... tudjafranc). Állandüan kapaszkodót keres, a talpaival, mint a pókember igyekszik felragadni a falra, vagy a lábamra, vagy bárhova. Mindenesetre én imádtam. Pucéron összebújni, melegvízben egymáshoz simulni. Nyammmmmm

Ja, és új mottóm is van: A clean house is the sign of a wasted life.

Photo Friday: Texture

Erő?

Azt hittem, hogy nem lesz erőm... aztán most meg itt ülök, és nézem a TV-t, amit már ugye az olimpia óta nem sikerült. (akkor is lelkiismeretfurdalva, sunyin szoptatás közben). DrB ma ment vissza a Birkákhoz, mi is megyünk jövő héten, én meg paráztam az egyedülléttől a gyerekkel, aki szemmel láthatóan a többemberes kategóriába sorolható.

És most alszik, vagy úgy tesz, de csendben van, és én meg itt ülök és üresíthetem a fejemet,  a Szex és New Yorkkal... mert ez volt az első csatornán, amit bekapcsoltam. A férjem meg sokezer mérföldre (mert ott abban mérnek) alszik már. Egyedül nehezen pakol ki, csoda, hogy az ágyneműt megtalálta.

És itt ülök és azt gondolom, hogy az élet szép...

Esetleg ez itt Dánia?

Csak mert tegnap valami bűzlött. De annyira ám, hogy a szomszéd bácsi kinyitotta a bejárati ajtaját és ventilátorral próbált szabadulni a szagtól. Amikor arra jártam, rámpillantott, és a lehető legtermészetesebben közölte, hogy a francia barátja megint sajtot küldött, és ő ismét elkövette azt a hibát, hogy nem futott le a kertbe kibontani.

Azannya, hát milyen sajt az ilyen? Hát nem vagyok benne biztos, hogy kérnék belőle... Még 4 órával később is szivárgott be a folyosóról hozzánk az illata.

A Garay

Egyszer még ezer éve voltam a régi Garay piacon. Akkoriban még életkorilag is és a hely jellegéből adódóan is megilletődéssel vegyes páni félelemmel követtem az osztálytársamat, ki viszont otthonosan mozgott a terepen. Zsúfolt volt, sötét és hangos - nekem legalábbis, hiszen én budai lányként a Fény utca piac úri közönségéhez voltam szokva (na nem a mostani Mammutos, hanem a régi, tudod).
És akkor most a Garay-t is megépítették. Olyan is. A piactéren főként import áruk, kedvetlen eladók lézengenek. Korán és tán szombaton egykét nénike némi áruval, de nem vészes. Húsbolt van, de abból is csak pár nyitva. Az emeleten van egy bolt, amolyan ABC, talán Coop, vagy Penny nem tudom, de nagyon szar. Van egy DM, az olyan, mint mindenhol, egy kínai, egy használtruci bolt, meg néhány egyéb üzletecske, egy Príma Pék, egy ázsiai étkezde és egy kifőzde. És én emiatt járok ide. Mennyeien főznek, jók az adagok, és megéri a pénzét. Nem mondom, hogy olcsó, de nem durva.

ÖOsszességében a Garay piac most olyan, mint egy félighalott város. Nincs jellege, és üres is...

Minden gyerek abbahagyja

Meglehet, mégiscsak  babás blog leszek... áááá nem, az bizton nem.
Na most csak annyit, hogy úgy tűnik minden gyerek abbahagyja egyszer az állandó sírást. Babocs múlt héten, az orvos látogatása után tette meg, az első kúp beadásakor. Azóta a férjem adott  neki még egyet, én meg még kettőt, szóval összesen 4et használtunk el egy hét alatt. Azért némi lelkiismeret furdalásom van miatta, hogy akkor én most nyugtatózom a gyereket? De végülis kb 3 hétig hallgattam reggeltől estig, hogy sír, azt hiszem ennyit lehet, és végülis tényleg csak homeopátia. Na magyarázom a bizonyítványomat és önigazolok.

Viszont csodás kisbaba, élmény vele lenni. De azt senki nem mondja el, hogy milyen irdatlan nehéz is ez. Sírás ide vagy oda, én szinte megszűntem létezni, mert reggeltől reggelig a babával vagyok, pár percekig egyedül. Főként amikor alszik, de pl éjjel akkor sem. Majd biztos lesz másként is.

Azért van ebben valami nagyon végleges, ha az embernek gyereke lesz.

Photo Friday: On the Horizon

... ehh, ez a gyerek csak sír és sír

Hasfájós lenne? Na de akkor miért reggel kezdi a bőgést? És bizony ma megadtam magamat a saját bizonytalanságomnak, és elvittem az orvoshoz. Ugyan nézze már meg, van-e valami baja. Homeopátiás sztárorvos - véletlenül nekünk ő a területileg beosztottunk. Pluszban még csókos is vagyok nála, hátugye nagy a család, és az ilyen jellegű embereket valaki mindig ismeri. Naszóval elbaktattunk, a gyerek makk és egészséges, de kapott homeos bogyót, meg kúpot.
(itt abbahagytam az írást, és másnap folytattam)

Szóval tegnap beadtam neki a kúpot, amikor kezdte a nyinyogást, mert már tényleg cincákban az idegeim. És láss csodát, azóta a gyermek mosolyog, beszélget, egy kis tünemény. Jejj. Vibrocil kúp a neve, csupa homeopátia van benne, és nekünk ezt az állandó nyűgösséget legyőzte egyenlőre. Bódog vagyok tőle nagyon.

Jó pap is... na de a papné?

Nahát akkor most az van, hogy ismét és újra és újra rá kell jönnöm, hogy lósz@rt nem sikerült megtanulnom a nemizgulás művészetéből. Izgulok, és ráfeszülök a dolgokra. És már meditálni sem tudok, ma konkréte a fürdőszoba padlóján feküdtem egy uszkve 4 percet, és próbáltam lelazulva semmire gondolni. Aztán meg mégegyszer a ligetben a légzéses, kézzel lerázós történetet előadtam. Kicsit jobb. De fejben azért kurtára ott kell lenni, mert egyébként a józan eszemet is.

Merügye az emberben van egy ideális kép a családról, hogy mosolygó babácskával sétálunk kézenfogva, miután a megfőzött csodaebédet közösen elfogyasztottuk. Ühüm. Hát nem főzök, legtöbbször csak vánszorogni tudok már, amikor együtt megyünk sétálni - nekem az addigra a harmadik, és a babocs nemhogy nem mosolyog, hanem egyenesen üvölt. Mertpersze hasfájós, és emellé még nemalvós is. Napközben 30-40 perceket szundikál, a többit szinte végigsírja. Ringatni kell a senekét, azt szereti nagyon. De kitartásom eredményeképpen azokban a percekben, amikor nem álmos, és éppen nem kell pukkanatni, makkantani, valóban rötyög. És ez segít. Sokat. Mert azért nekem is olykor eltörik a mécses.... gyenge vagyok, pedig babocs egészséges, szép. És van. Szóval számat befogom, és ringatom a drága kis popóját.

Photo Friday: Modern Life

Aztán végül...

...mégis mindig én győzök. Vagy legalábbis pár percig meghagyja nekem ezt az illúziót. Drágababocs.

Hátmégis

Manapság már csak a ringató-izmaimat erősítem, mert nyilvánvaló, hogy babocska csak ringatásra alszik el. Imádom ringatni, de... És csak röhögök magamon, mrt ugye mindenkinek olyan gyereke van, amilyet elbír (lelkileg). Hát az enyém igazi kis nyinyogi, sír sokat, fáj a hasa, mittudomén. Bezzeg J babája egész nap mosolyog, meg se nyikkanik. Hát ezt kaptam én, mert erős vagyok mint a beton. Sőt annyira, hogy velem vágják a betont. Hehh.

De legalább enyém a világon a legszebb, legtüneményesebb.

Photo Friday: Quiet

Photo Friday: Summer Colours

Gyümölcskenyér

Ismét egy Good Food-os recept, nem is rossz...

Szóval 250 gr lisztet kell összekeverni 175 gr porcukorral (én éppen 130 gr-t ha tettem bele, de szerintem még ez is sok), 175 gr vajjal, 2 nagy tojglival, 1 cs vaníliás cukorral, 1 cs sütőporral. És kész. Én még azért tettem bele citromhéjat és levet egy keveset. Szóval robotgéppel összekeverni, majd kivajazott kenyérformába (aljára sütőpapír!) a harmadát belelapátolni, jöhet a gyümölcs fele, majd megint egy harmad tészta, majd megint gyümi, és végül az utolsó réteg tészta. Persze ez nekem így ebben a formában nem ment, mert a massza nagyon ragad, szóval a felét nagy nehezen bevarázsoltam a formába, majd jött az összes gyümi, majd a másik fele.
180 fokon 1 órát kell sütni.

Finom lett, csak kevés benne a gyümölcs, és asszem kicsit kiszárítottam. No, legközelebb ügyesebb leszek.

Ha kész hagyni kihűlni, a tetejét lehetne díszíteni pl csokival, vagy egyébbel. Ők valami furaságot javasolnak a tetejére, már nem tudom mit, de még több gyümölcsöt.

UPDATE:
megcsináltam mégegyszer. A titok a tojásban rejlik, szóval vagy 2 db nagy tojás, vagy 3 kicsi legyen benne, és mennyei lesz.

Tisza-tavi ökocentrum - Akvárium

Pár napot Poroszlón töltöttünk, puruttya miatt én inkább az apartementó kertjében - nekem már ez is nagyon jól esett, hogy nem ezen az 50 nm-en nyunyózok (mondjuk a Liget tőlünk két lépés, de napi kétszer egyórás sétánál többet nem tudok ott sem... na meg hát mégsem a mi kertünk, szóval más). Azért a Tisza-tavi ökocentrumba csak bemerészkedtem, és megnéztem a híres akváriumot. Sajnos csak ennyire volt időm pont, de az élmény hihetetlen volt.

Maga az Ökocentrum a poroszlói szabadstrand mellett van, hatalmas szabad területen, ahol mindenféle látnivaló, programolnivaló található (kormoránok, tájház, tanösvény, őzek, vidratelep, ékszerteknősbemutató, tutajos tó, labirintus....) Az egészre a belépő 3000 Ft, amit én nagy naivan meg is vettem, gondolván, hogy Nyunyi (a.k.a. babocs) majd szunyál, de hát csak ő a főnök, így csak az épületben udtam megnézni az akváriumot és a kétéltűeket, valamit a 3D-s film egyharmadát. Ez utóbbi nagyon jónak ígérkezett, szóval aki teheti, skubbantsa meg.

Maga az akvárium viszont hatalmas élmény volt, irdatlan nagy halakkal, nem is tudtam, hogy a harcsán kívül még vannak szinte óriás méretű halaink. Igényesen kialakított helyen, viszonylag nagy területen (bár én még órákig tudtam volna nézni) óriásakváriumokban pompáznak a halak. Van persze olyan rész is, ahol át tudnak úszni feletted, az is nagyon faja.

Ha teheted, menj el, nézd meg. Ha gyerekkel vagy, akkor a közelben van egy kalandpark is, nem voltam de a többiek szerint elég jó.
http://www.robin-kalandpark.wlap.hu/

Ja, és mostantól hivatalosan is a kedvenc halam a Selymes Durbincs :)

A szoptatás előnyei - Leche Liga

 Sajnos a sétára nem tudtam elmenni, de ezt megkaptam.

1. Az anyatej a helyzetnek megfelelő  és hosszú távú immunológiai védelmet biztosít a gyermeknek.  

2. Az anyatej fajtaazonos fehérjét tartalmaz, így nem okoz allergiát, könnyen feldolgozható, és a növekedés szempontjából a legoptimálisabb mennyiségben van jelen.

3. Az anyatej a kizárólagos szoptatás időszakában tökéletes tápanyagellátást biztosít. A szilárd táplálékok bevezetése után is elsőrangú táplálékforrás marad.

4. Az anyatej ösztönzi a gyerek immunrendszerének fejlődését. Ezt immunmoduláló funkciónak nevezzük, és jelentősége nem csak csecsemőkorban, hanem sok évvel később is megmutatkozik.

5. Az anyatej emésztést segítő enzimeket is tartalmaz, ennek is köszönhető, hogy a lehető legkönnyebben és legtökéletesebben hasznosítható táplálék a gyermek számára.

6. Bár az intelligencia fejlődése nagyon sok tényezőtől függ, ezek között előkelő helyen áll az anyatejes táplálás, mert az anyatej speciális összetételénél fogva minden másnál hatékonyabban támogatja az agy fejlődését. A szoptatással összefüggő anyai magatartás és speciális kommunikáció a babával is közrejátszik a szoptatott gyerekeknél megfigyelhető magasabb intelligenciahányados kialakulásában. A hosszú távú szoptatás hatására 8 ponttal magasabb IQ szintet mértek 5 éves korban.

7. Az igény szerinti szoptatás elősegíti a gyermeknél a táplálékfelvétel feletti kontroll kialakulását: szükségletei szerint tanul meg enni. Másfelől az igény szerint szoptató anya megtanulja elfogadni a gyerek igényeit, nem törekszik túltáplálásra, ezért az igény szerint hosszú távon szoptatottaknál ritkábbak a későbbi élet során a táplálkozási zavarok és az elhízás.

8. Az anyatej segíti a gyermek túlélését nehéz helyzetekben. A koraszülő anya tejének összetétele például különbözik az időre szülőkétől, több immunanyagot tartalmaz. Ezért a koraszülő anya kolosztruma jelentősen hozzájárul a koraszülött túléléséhez, fertőzésekkel szembeni védelméhez. A szoptatott/anyatejjel táplált koraszülöttek körében ritkább a nekrotizáló enterokolitisz, a szepszis, a húgyúti fertőztés.

9. A szoptatás csökkenti a hirtelen bölcsőhalál kockázatát. Feltételezhető, hogy ebben eddig pontosan nem azonosított tényezők mellett az is szerepet játszik, hogy az igény szerinti, gyakori szoptatás miatti gyakori testközelség és együttlét az anyával ösztönzőleg hat a csecsemő valamennyi életműködésére, légzésére.

10. A szoptatás rövid és hosszú távon is csökkenti a hasmenéses megbetegedések kockázatát, a gyomor-bélrendszeri fertőzések lefolyásának súlyosságát. A betegség alatti gyakori szoptatás nem csak az immunanyagok miatt jelentős védőhatású, hanem azért is, mert megakadályozza a kiszáradást és a jelentős súlyvesztést. A gyermekek többsége ösztönösen visszatér ilyenkor a kizárólagos szopásra még akkor is, ha korábban bőven evett már szilárd ételeket.

11. Az anyatejben levő immunanyagok csökkentik a tüdőgyulladás kockázatát.

12. Az anyatej elősegíti az egészséges növekedést, ami kissúlyú újszülötteknél, koraszülötteknél különös jelentős tényező.

13. A szoptatás csökkenti az anyánál a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

14. . A szoptatás csökkenti a gyermeknél a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

15. A szopással járó komoly és összetett izommunka elősegíti a szájizomzat egészséges fejlődését. Ez az egyik oka annak, amiért például még hasadékos babák szoptatását is érdemes elkezdeni és fenntartani, még akkor is, ha emellett a nem elég hatékony szopás miatt kiegészítésre is szükség van.

16. Hosszú távon szoptatott gyerekeknél a ritkább a rosszul záródó fogsor. Ez részben a ritkább cumihasználattal és a ritkább ujjszopással függ össze.

17. A szülés után közvetlenül megkezdett szoptatás gyorsítja szülés után a méh összehúzódását, mérsékeli az anya vérveszteségét. Ezért császármetszés után IS, anyai érdek IS a mielőbbi és gyakori szoptatás.

18. A szoptatás a szoptatási időszak hosszától függően csökkenti az anyánál bizonyos típusú mellrák fajták és a petefészekrák előfordulását. Minél hosszabb ideig szoptat valaki, annál inkább.

19. A hosszú távú szoptatás csökkenti a csontritkulás kockázatát az anyánál, mivel a közhiedelemmel ellentétben nem elvonja a csontokból (fogakból) a kalciumot, hanem egyrészt javul a kalcium hasznosítás hatásfoka a táplálékból, másrészt segíti a kalcium beépülését a csontokba.

20. A szoptatás csökkenti az anyai vasveszteséget: a szülést közvetlenül követően a vérzés mérsékelése miatt, a kizárólagos szoptatás idején és azután a menstruációs ciklus szünetelése miatt, valamint a szoptatás alatt megfigyelhető jobb vashasznosítási képesség miatt.

21. A hosszút távú szoptatás csökkenti az anyánál a kettes típusú diabétesz kockázatát.

22. A hosszú távú szoptatás optimalizálja az anya szervezetének működését, különösen az agyét.

23. A szoptatás elősegíti a kötődést, természetesen bőséges testkontaktust biztosít.

24. A hosszú távú szoptatás jelentősen növeli a nő önbizalmát, magabiztosságát, erősíti testtudatát.  

25. A hosszú távú szoptatás során megvalósuló fokozatos elválasztódás elősegíti a gyermek szocializációját: természetes módon gyakorolja a kompromisszumok kötését, a kívánságok teljesülésének időbeli elhalasztását, mások szempontjainak figyelembe vételét.

26. A hosszú távú szoptatás megalapozza a gyermek biztonságérzetét, mert megtanulja, hogy jelzéseire kiszámítható válasz érkezik.

27. A hosszú távú szoptatás során megvalósuló elválasztódási folyamat fejleszti a gyermek önirányítását, empátiáját, kompromisszumkészségét, önállóságát.  

28. Szoptatott gyerekek esetében a kizárólagos szoptatás és a teljes szoptatás időtartamával arányosan csökkennek az egészségügyi, ápolási költségek, mivel a szoptatott gyerekek ritkábban betegek, ha kórházba kerülnek kevesebb az ápolási napok száma, ritkábbak a szövődmények.

29. A szoptatás a lehető legkörnyezetbarátabb, mivel gyakorlatilag nem termel hulladékot.

30.  A kizárólagos szoptatás és a hosszú távú szoptatás nagyobb családi jólétet tesz lehetővé, mivel egyáltalán nem kell tápszerre, cumisüvegre és egyéb tartozékokra költeni, és a kevesebb, kevésbé súlyos betegség miatt a gyógyszerköltségek, orvosi költségek is jóval alacsonyabbak.

31. Szoptatott gyerekeknél alig fordul elő vérszegénység:

→ 1 éves korukban még szopó csecsemőket vizsgáltak (tehéntejet, vaskiegészítést, vassal dúsított tápszert soha nem kaptak)

→ azok a babák, akik 6 ½ hónapig kizárólag szoptak, kevésbé voltak vérszegények, mint azok, akik csak 5 ½ hónapig szoptak kizárólag

→ a 7 hónapig kizárólag szopó csecsemők közül egy sem volt vérszegény, és 12-24 hónapos korban is jó volt a vas státuszuk.

→ a második félévben a szoptatás folytatása segít fenntartani a megfelelő vas-státuszt

→ a hozzátáplálás megkezdése után is jól felszívódnak az ásványi anyagok az anyatejből

→ a vashiány (de az anémia nem) fokozza a vasfelszívódást 5-6 és 9-10 hónapos korban is

→ 12-24 hós korban azokat a gyerekeket találták vashiányosnak, akik kevesebbet szoptak, kevesebb húst ettek és több tehéntejet ittak.

32. Az anyatej összetétele a szoptatási időszak során változik. Ez NEM azt jelenti, hogy az anyatej minősége romlik, hanem azt, hogy alkalmazkodik a gyermek igényeihez. Fokozatos elválasztódás esetén ill. 6-15 hónapos kor között: glukóz, citrát, foszfát, kálcium csökken; lipid, kálium, magnézium nő

Amikor a tejmennyiség 400 ml/nap alá csökken: fehérje, klorid, nátrium tartalma nő;

az immunológiai összetevők koncentrációja nő a második évben.

33. A szopó baba az ízek széles skálájával ismerkedik meg már a hozzátáplálás megkezdése előtt az anyatej révén: éppen azokkal az ízekkel, amelyek a család étkezését jellemzik. Ezért szívesen fogadja majd azokat az ételeket, amelyekkel a család étrendjéből megkínálják, ha eljön az ideje. Az üveges bébiételek íze mindig egyforma!

34. A szoptatás pozitívan befolyásolja az anya viselkedését: a tejleadó reflexet kiváltó oxitocin hatására megértőbbé, türelmesebbé teszi az anyát az unalmas, ismétlődő feladatokat jobban tolerálja, felismeri a  gyermek szükségleteit és a sajátja elé tudja helyezni.

35. Az anyatej gyorsítja a bélhám érését. Az immunglobulin A, amely bevonja a bélnyálkahártyát, gátolja az idegen fehérjék felszívódását, így megelőzheti az allergizálódást és különféle fertőzéseket. Ellenben a szoptatási gyakoriság csökkenésével az allergia előfordulása egyértelműen nő

36. Az anyatej egyéves kor után is kiváló, minőségi tápanyagforrás, immunanyagokban továbbra is  gazdag. Sőt, a mennyiség csökkenésével párhuzamosan nő az immunanyagtartalom.

37. Az anyatej és a szoptatás olyasmi, amit egyes egyedül Tőled, az édesanyjától kaphat meg a gyermeked. Egyedülálló, életre szóló, a lehető leginkább személyre szabott ajándékot adsz neki ezzel. Még évtizedek múlva is építhet az anyatej és a szoptatás kedvező utóhatásaira.

38. Szoptatással szinte minden helyzetben könnyen és gyorsan megnyugtathatod a gyermekedet egy olyan életkorban, amikor más vigasztalási formákra még kevésbé fogékony.

39. Szoptatással rengeteg időt takaríthatsz meg magatok számára. Ilyenkor csak ketten vagytok, lazíthatsz, pihenhetsz, csak őrá vagy csak befelé figyelhetsz a legnagyobb rohanás és stressz közepette is.

40. Hosszú távú szoptatással, a fokozatos elválasztódást lehetővé téve tulajdonképpen arra adsz lehetőséget gyermekednek, hogy a maga tempójában, az érettségének megfelelő lépésekben és ritmusban távolodhasson tőled. Másfelől finoman, szeretettel és türelemmel arra is megtaníthatod, hogy bizonyos helyzetekben a nemleges választ is elfogadja.

41. A szoptatás a legjobb bizalom és önbizalom építő tréning, amely a legszorosabb egymásra utaltságtól mutat az önállósodás törvényszerűen bekövetkező állapota felé. A szoptatási kapcsolat alakulása egyben a kötődés átalakulása is, anélkül azonban, hogy lényege, a feltétlen szeretet változna.

Máktorta

Régi mániám, aztán most találtam egy receptet a Good Food egyik számában, szóval ki is próbáltam egyből. Jó lett. Tényleg. De nekem azért hiányzik a mákból a meggy, szóval legközelebb teszek majd bele. És vagy eggyel több tojgli kell, vagy 10 dkg-mal kevesebb mák. Majd kikísérletezem.

ami kell hozzá:

• fél kg darált mák
• 30 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 1 csom sütőpor
• 5 tojgli
• fél kg mascarpone
• 2 zaccs vanilin cukor
• díszítéshez bogyós gyümölcs

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat 15 dkg cukorraal fehérre verjük, majd belekeverjük a mákot, a sütőport és a puhára olvasztott vajat. A fehérjéket a maradék cukorral keményre verjük, majd belekeverjük. Kivajazott sütőben 45 percig 180 fokon sütjük (én előmelegítettem). Hagyjuk kihűlni, majd a mascarponét elkeverjük a vaníliás cukival, és rákenjük jó vastagon a tortára, és megszórjuk a gyümölccsel. 

UPDATE (szept 30)
Egyébként azt elfelejtettem írni, hogy igen finom lett. Tömény mák ugyan lehetne lazítani kis almalekvárral, de így is kétpofára zabáltuk

Hordozom a csemetémet - avagy megjegyzések egy hordozókendőre

Továbbra sem a babocsról szól a blog, de. Szóval hordozom a gyerekemet, kendőben, mint Bantuországban már ezer éve mindenki. A megjegyzések magukért beszélnek, hogy hol tart a nép most ebben a kérdésben.

• "de pici!" és nem az a gond, hogy ezt mondják, mert a gyerök télleg nem nagy (3 kg, 56 cm jelenleg), de közben mutogatnak
• "úristen megfullad"... persze, mert arra játszom, hogy a gyerekemet a nagynyilvánosság előtt, egy narancssárga hordozókendővel öljem meg. Nem tud megfulladni a kendőben, akármi van. Még sose senki nem halt meg kendőben. Egyszer volt valami félnótás, aki zsákba kötötte a gyereket, és az összecsuklott, azért halt meg. De egyébként, ha jól van felkötve, és a kendő jó minőségű, akkor nem tud megfúlni. 
• "nem túl szoros? nézd a lábát, nem túl szoros?" Nem. Főleg, mert ezt egy rugalmas kendő, tehát anyagában nyúlik. Nem tudom elég szorosra kötni. Ez csak akkor vicces, amikor rokon nyegtet ezzel, hogy de "nézdmárszegényt, ez biztos túl szoros". Nem az. Tanfolyamon voltam, hogyan kell csinálni. 
• "tejóég, ez itt egy gyerek?" nem, a ruhám mintáján van láb
• és akkor vannak azok, akik csak úgy megszólítanak az utcán, beszélgetni (mert ráérek nyilván). A csúcs az a hölgy volt, aki még a ciklusát is elmesélte. Nemá. 
• és  a lábát fogdossák. Jó esetben a lábát. Volt olyan is, aki azt gondolta megsimogathatja az arcát. Hátnemá. 
• Aztán a szüléstörténetek garmadát hallgatom végig, ma pl a 30-as buszon. Hogy a 4 gyereke hány kg volt, a kiírthoz képest mikor születtek, és hány órát vajúdott, közben mik voltak. 
• Ja, és a tej. Hogy mennyi teje volt, mennyi ideig szoptatott, hogy nekem van-e, mennyi, milyen gyakran, stb. 

Dr House - utolsó évad

Végignéztem az egész Dr House-t, mind a 8 évadot. Nem érzem magam ettől egy hősnek, nagyon élveztem, végig. Kevés olyan szál volt, ami nem jött be, vagy felesleges volt - ilyen volt pl Amber, Wilson barátnője. Nekem nagyon nem hiányzott, nem bántam, hogy meghalt, sőt. Valahogy nem bírom azt a színészt (Anne Dudek), lehet, hogy a lapátkezek zavarnak annyira... naszóval amikor meghalt, kicsit túlzottnak találtam Wilson senyvedését, nekem nem úgy tűnt, hogy annyira oda vannak egymásért, hogy ez lenne élete szerelme, vagy hogy olyan sokáig voltak együtt.
Kicsit erőltetett volt, hogy az eredeti gárda maradt (Foreman, Chase, Cameron), amikor megérkezett az új (13, Taub, Kutner). Az már jobb volt, amikor Cameron végre megszűnt, és Chase és Foreman csatlakozott. Namindegy, azért végig jó volt a színvonal.

És a legjobb, a 8. évad volt. Ütős befejezés, nagyon tetszett, hogyúgymondjam nem bírtam letenni, szinte egyben végignéztem. Jó, hogy csak Wilson és House maradt, hogy alapvetően az ő barátságuk lett a lényeg az egészben. Ja, a kínai csaj, haláli. Vagy koreai volt? :)

Nézzétek meg.

10/10, teljesen egyértelműen. Imádtam.

Photo Friday: Countryside

Vége

Lezárom, nem írok többet a PICről, mert szerintem lassan kezdem elfogadni, hogy így indult az élet. Most azon vagyok, hogy kurvára jóvá tegyem neki, hogy a babocska jól érezze magát itt, velem, velünk. Nem vagyok a gyerekelkényeztetés híve, de most kiteszem a lelkemet ezért a kislányért. És csak rimánkodni tudok, hogy ne emlékezzen, vagy legalábbis enyhíteni tudjam.

Csak mert ha én emlékszem egy elvesztett ikerre, akkor ő is fog erre.

Anyatej a PIC-en

Ez most csak egy példa lesz arra, hogy én miért éreztem magam ultrapocsékul azon a másfél héten, amikor a PIC-re kellett járni.

Hogy milyen érzés az, hogy életemben először tej jön belőlem, és nem gyerek szívja ki, hanem valami félhülye védőnőnek álcázott vadbarom cuccog rajta egy kézi fejővel, miután már az első belövelléstől kőkeményre nőtt, na azt most nem ecsetelem. (mert miközben ott ülök az ágyon, a védőnő feltétlenül mindkét mellemet látni akarta a művelethez, közben a szobatársam pasija+nagybátyja és annak felesége, valamit a vizitelő orvos ezt nézi... hát a megalázásnak vannak fokozatai)
Szóval felviszem a PIC-re kijelölt látogatási időben a tejemet, akkor lecsesznek, hogy ezt így nem lehet, mert pasztörizálni kell, vigyem át egy egészen más épületbe, majd hozzam vissza, de oda csak du 14h00-ig lehet menni, viszont a tej meg legyen itt etetési idő előtt fél órával. Na kérdem, miért kell pasztörizálni, amikor itt vagyok, és frissen fejem a saját tejemet, steril fejővel, az ő steril üvegükbe. Másnap a főorvos asszony - amikor a mellének szegeztem a kérdést, hogy miért kell a tejemből kiszedni pasztorizálással a lényeget - rákérdez, hogy akkor ezekszerint Ön még itt van a kórházban? Hát igen mondom, de közben azt gondolom, hogy bassz, nem látod, hogy köntösben, hálóingben vagyok? Kicsit elvonul prézsmitál a többiekkel, és visszajön, kisüti, hogy akkor hozhatom a friss tejet félórával etetés előtt reggel 8 és este 8 között. Fű, hősnek érzem magamat, hogy ezt elértem... azt nem tudom, a többi anyuka miért nem, de nem az én ügyem.

Innentől azért komoly program volt, mert fejnem kellett, előtte sterilizálni, de a gyereket is látogatni... szóval el voltam rendesen foglalva, pihenni nemigen tudtam (3 nappal a szülés után), ha tudtam volna, akkor jöttek a látogatók.

Másnap megyek látogatásra. Új nővérgárda, már tudtam, hogy ez gáz lesz ám így. Az egyik bentfekvő anya valamit kérdez a tejjel kapcsolatban. Erre jön a nővérke, hogy dehát pasztörizálni kell, mert ő így nem adja oda. Na de mondom (mert nyilván egyből bele kell szólnom) a főorvos asszony azt mondta... de neki meg nem szóltak... akkor mondom hívja fel. És akkor jön egy fiatalabb orvoska, és odaszól a nővérkének, hogy ugyan hagyd már, a főorvos asszony csak azért találta ezt ki, hogy az anyukáknak legyen mivel elfoglalni magukat, úgysem adjuk oda, ez csak valami hülye pszichológia. Fú, teljesen elöntötte az agyamat a vér, és egbyől megkérdeztem, hogy ezekszerint a gyerekem meg sem kapja az anyatejet, amit hurcibálok neki? Tudják ők, hogy a WHO mit ajánl? stb stb? Mondták, hogy megkapja - de addigra már nem hittem nekik, elkeseredve, és teljesen magam alatt zokogtam végig a következő órát (csak annyit, mert utána sterilizálni kellett, majd fejni, majd vinni a tejet, hátha megkapja).

De volt, aki azt mondta, hogyne vigyek olyan sokat (30 ml), mert úgyis csak 5 ml-t eszik meg a babocs, és a többivel nem tudnak mit kezdeni. Hát mondom, azért én cska hozom, ami van, hátha egyszer csak többet enne, vagy maradjon éjszakára. "Csak nem gondolja az anyuka, hogy éjszaka is tejet kap?" Hát mondom miért nem? "mert nem friss" akkor hozok frisset "jajj, neeee, az anyuka csak pihenjen éjszaka, ne keljen fel" dehát fejnem fel kell kelni, ígyis-úgyis, csak így én öntöm ki deciszám a tejet... "nem, nem anyuka csak aludjon éjszaka, lesz elég dolga, ha majd hazajut a babocs"

Egy szó: agyfasz...

Orvosok, nővérek a PIC-en

Na, hát ez igen vegyes. Nekem főkként rossz tapasztalatom van, és most nem az orvosok és nővérek hozzáértéséről van szó (pedig van egy-két nővér, akinél azért ez felmerül). Mert mindenki profi, az orvosok kiváltképp, és öröm nézni, hogy milyen szeretettel tudnak fordulni a babákhoz, és hogy a főorvos asszony is odamegy etetni egyes babákat, vagy visszatolja a sérvüket adott esetben. A fiatalabb orvosok meg pláne. Meg ők azok, akik néha azért csak odajönnek hozzád, és mondanak egy-két ezt-azt a gyerekről. Persze azért jobb, ha kérdezel. Megtanultam, hogy specifikusan kell kérdezni, mert az, hogy mi történt a baboccsal az elmúlt 3 órában, számukra nem értelmezhető. De az, hogy: hányt-e? állt-e le a légzése? tudtak-e még szívni a PTX-en? kellett-e röntgenezni? mennyit evett? kapott-e beöntést? próbálták-e cumival? stb. megválaszolható. Ehhez viszont tudni kell, hogy ezt kell kérdezni. Ezt meg csak onnan tudod, hogy ha előtte valaki már elmondta. Azt hogy a babocs hányt egyik nap, csak onnan tudtam, mert valamelyik elpöttyintette. Utána mindig rákérdeztem. Értem én, hogy nem mondanak el mindent, de mégiscsak jogom van a gyerekhez, és jogom van tudni, hogy mi történik vele, még akkor is, ha attól csak megijedek, vagy hüledezek.

A nővérek meg... hát... egyrészt tudom, hogy nagyon kemény meló ez, amit ők csinálnak. És nyilván nem lehetnek kedvesek mindenkivel, mindig. De amikor dúlnak a hormonok, és látod, hogy a babád ott fekszik lekötözve, becsövezve, akkor minden mini-emberséghez simulsz. Az olyan mondatok, hogy "nem kéne azt a szegény gyereket annyit macerálni", amikor már egész éjjel arra vártál, hogy hozzáérhess, igen csak mellbe vágnak, szöges ostorral. Meg az "Anyuka most csak a szemével simogassa, mert nagyon nyugtalan volt eddig, sírt sokat, és szedálni kellett". És a többi... Tudom, hogy nekik érdekük, hogy a babocsok csendben nyugodtan maradjanak, a babáknak is jobb, ha alszanak, vagy be vannak nyugtatózva, mert kevésbé érzik, de mélységesen hiszek abban, hogy az én érintésem is igenis fontos. Illetve hátugye nem az enyém, hanem az anyáké. Bár többször volt, hogy csak egymás között zsolozsmáztak, hogy miért megyek minden alkalommal, miért nem hagyom már békén a gyereket (vagy őket??). Hogy hogy lehet az, hogy én még mindig bent fekszem a kórházban, amikor sima szülés után 3 nappal hazaküldenek, akkor biztos nem járnék be annyit.

Alapvetően az anyuk a szükséges rosszak, a küszöb alatt kúszva-magamat megalázva kellett kuncsorognom az infoért, és némi megértésért. Egyesével kellett a nővéreket megnyerni magamnak, mindegyikkel kicsit nyuszózni, jó pofizni, hogy még 5 percet hagyjanak a gyerekkel.

Ismétlem, megértem őket... de nekem ez nem segít, mert a lelkemet-szívemet ütötték-verték-rugdosták.

Ettől függetlenül hálás vagyok nekik, hogy gyógyítanak, mert nélkülük... bla bla

Photo Friday: Sports

PIC - avagy a koraszülött intenzív

Hát ez egy olyan hely, amit nagyon sok tényezőre fel lehetne bontani - tán meg is teszem. Amikor először mentem a PIC-re, 9-re, persze vagy 10 perccel hamarabb ott voltam. Voltak ott más nők is, üldögéltek, beszélgettek, én a kezemet tördeltem, rágtam a körmömet, a hajamat téptem, és vártam ahogy ketyegnek a percek. Tökre meg lehet ismerni a kezdő PIC-ezőt, meg azt, aki már 50-60 napja jár be.
Átléptem az ajtót, és onnantól kezdve már csak "anyuka" megszólítással éltek felém. A babocs még mindig sapkában, orrán CPAP, kezei, lábai meggyötörve, kék-zöld véraláfutásosan. Ezentúl bármikor mentem, állandó félelemben éltem, hogy hogyan találom a gyereket, él-e még, és ha igen, akkor mit talált ki, mit mondanak majd az orvosok, nővérek, mi történt vele. Volt hogy hányt, volt, hogy szedálni kellett, volt, hogy lekötözték a kezeit, volt, hogy beöntést kapott, vagy éppen leállt a légzése, és erősen kellett stimulálni, hogy újra indítsa, besárgult, légmellet (PTX) kapott, nem tudták betenni a branült, mert minden vénája szétrobbant...

Rettegtem minden alkalomtól, amikor odamentem, mert nem akart javulni. Árgus szemekkel vizslattam a rákötött gépeket, megtanultam mi a szaturáció (mert eddig csak a Dr House-ban hallottam), hogy mennyi a normális szívverése egy ilyen csöppségnek, hogy mit jelent ha mennyi oxigén megy be a CPAP-on.

Volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy jobb is, ha nem én felügyelem a gyereket, mert még valami baja lenne, maradjon inkább ott örökre.

Naponta háromszor mehettem be hozzá, elvileg negyed órára, de midnig több lett belőle. Bár állandóan ott akartam lenni, amikor ott voltam, nem tudtam mit tegyek, hogyan fogjam meg, miéhez lehet hozzáérni. Általában tenyeremmel a mellkasát simogattam, és a kezét vagy a lábát a másik kezemmel. Vagy ha már lehetett, a fejét. De nem ölelhettem magamhoz, csak egy hét után, akkor is csak 5 percre, felügyelet alatt. Mert elkezdett aztán javulni a helyzet... csak addigra én már lelkironcs voltam, a világ összes könnyét elsírtam.

Photo Friday: Words

Szülés utáni első éjszaka - egyedül

Szóval ott fekszem 2 órát egyedül szülés után. Ki vagyok merülve, az tény, és továbbra is pisilnem kell - szerencsére jön a szülésznő, aki segít eljutnom a slóra (bár mondtam neki, hogy minden úgy kezdődött, hogy nekem pisilnem kell, szóval nem biztos, hogy merek szólni neki). Hát a szülés utáni első pisilés azért nem túl jó, szóvá is tettem persze. Aztán beültet egy tolókocsiba, és megyünk megnézni a babocskát a PIC-re (Perinatal Intensive Centre) vagyis a koraszülött intenzívre. Betolnak, odatolnak egy inkubátorhoz, amiben egy baba fekszik kiterítve, fején sapka, orrán valami cső (jóval jóval később tudom meg, hogy ez CPAP), keze lába összeszúrkálva. Kapkodja a levegőt, szeme csukva, szinte halott. Nem nyúlhatok hozzá.
A doktornő valamit vartyog a gyerekről, de nem tudom mit, nem emlékszem. És közölték, hogy másnap reggel 9re jöhetek a gyerekhez, adtak egy halom papírt, hogy olvassam el, írjam alá. És ennyi, már toltak is kifelé.

Levittek a szobámba- itt töltök majd másfél hetet. Lefekszem, a szembe falon egy konnektor van, azt nézem. Azt nézem egész éjszaka, amikor irdatlan hatalmas vihar tör ki, ott csapkod a villám mellettem. És a babocs meg egyedül valahol, biztos sír nélkülem, és nincs aki megvigasztalja.

Nem aludtam egy percet sem. Fájt is a sebem, de a lelkem még sokkal jobban. Ha mehettem volna a gyerekhez, szarok a sebre, pattanok fel, és futok hozzá. Hihetetlen erő ez. Hajnali egykor kibattyogok a nővérkéhez, kérek egy fájdalomcsillapítót. Nővére nyilván sehol, így visszakecmergek az ágyba, és megnyomom a nővércsengőt. Jön is - én meg elkezdem a végeláthatatlan bocsánatkérések sorát, hogy hát nem is tudom mi itt a protokoll, nekik hogy lenne jobb, de próbáltam kimenni, csak nem volt ott senki, de nem akartam felébreszteni....

4kor lett véres a lepedőm, de vártam türelemmel 6ig, akkor kimentem, szóltam a nővérkének, hogy ki kéne cserélni, mert. Erre odabaszott egy léepedőt, hogy tessék, így 14 órával szülés után magamnak cseréltem a lepedőt ki. És elkezdtem készülni a 9 órára, amikor láthatom a babámat, úgy, becsövezve. Mintha randira mennék.

A szülés... még itt is egészen jól vagyok

Aki szült, az tudja, aki nem, azt általában nem érdeklik a szülős történetek. Nem is részletezném, hogy mik hogyan voltak, csak a számomra fontosabb részeket emelném ki, rögzíteném, főként persze megintcsak terápiás célzattal.
Bár nem akartam, itt nem volt kérdés, volt borotválás, és beöntés is. Ez utóbbi jó volt, jó, hogy volt, egyrészt kicsit segít beindítani a fájásokat, másrészt nem rossz az, amikor a kitolási szakaszban nem izgulsz azon, hogy banyek, jön belőlem minden mindenhonnan. Jön így is, csak esetleg nem annyi. No.
Szóval beöntés közben ezt tudtam kérdezni a szülésznőtől: "És régóta csinálja? Mármint nem a beöntést, hanem a szülésznősködést." Borotválkozás közben pedig ezt: "És szereti csinálni? Mármint nem a borotválást, hanem a szülésznősködést." Szóval antré megvolt, szerencsére a szülésznőm kedveshiggadtjófej volt, örökre hálás leszek neki ezért, sokat hozzátett ahhoz, hogy ez jó élmény legyen. (a szülés, nem a borotválás, beöntés). Na túl voltunk rajta, utamra engedett (vissza a szülőszobába), mondta, hogy kezdődhet a menet. Mivel korababocs, ezért óránként negyedórára kötnem majd fel a CTG-re, és minden negyed órában meghallgat. Szerinte csak estére lesz valami. Fű azangyalát, akkor van még időm, hiszen ez olyan 11 körül volt. Anyám jött be velem, meg néha a nővérem. Hát telt az idő, közben megjavítottam a papucsomat a bicskámmal (van még, aki vajúdás közben ezzel baszódik? dehát olyan idétlen csillogó mizergákat tettek rá, le kellett szedni), dumálgattam a rokonsággal. Olyan 1 körül már 2 ujjnyira voltam, ekkor jött a doktorbácsim, és mondta, hogy mindejárt jön egy UH géppel, megnéz. Végülis fájásaim már voltak, úgy 10 percesek, aztán meg úgy, hogy 10 perc, 3 perc, 10 perc, 3 perc -azért levegőt már kellett vennem. Telt szépen az idő, nővérem hozott valami homeobogyót, hogy ez majd segít tágulni. Hát jóvan, bevettem belőle 5 golyócskát, és akkor jött egy fájás, szuszókáltam, lihegtem, a golyók eltűntek, na mondom ezeket sikeresen kifuffantottam magamból, a francba. Jött a szülésznő is, kérdi mi a helyzet, (mizu, mizu, mizu), hát mondom kicsit itt fáj... orvos volt?....nem volt... najó akkor megnéz ő, de jó lenne fájás közben. Fú az anyád, de nem örültem neki. Megnézett, fájt. Így utólag azt gondolom, hogy kicsit a méhszájamon elsimogatott, hogy jobban nyíljon. Aztán visszaparancsolt a labdára, amin addig ültem, hogy akkor hajrá. Rámkötötte a CTG-t, én meg mondom, hogy nekem nagyon kell pipilnem, én most kimennék, csak ez a fájás múlna már el. No aszondja a szülésznő, pattanjak csak fel az ágyra, megskubbantana megint. Benézett. Oda. Majd elkezdett kiabálni veszettül, hogy doktorúr, doktorúr, szülünk, szülünk. És akkor váltottam ét fura üzemmódba. Hát mondom ki szül? Hiszen én csak 3 ujjnyira... és még csak negyed négy van.... és csak pisilnem kell, hadd menjek már ki, mert ide fogok pisilni szégyen szemre. Ekkor már a hátamon feküdtem, lábaim széttárva szépen. Szép részemmel az ajtóval, tehát a hasam fölött a lábam között láttam, ahogy sorakoznak be az emberek a műsorra. Jött az orvos, a gyerekgyógyász, meg még egy banya. Na mondom magamnak, ezek aztán kíváncsiak - és parasztok is, de majd én köszönök. Jó napot mondom nekik jó hangosan, azok meg csak néznek. Az Orvosdoktor mellém pattan, és szépen nyugodtan mond valamit, de nem hallom, mert ez bizony fáj ám, itt nincs mese, kiabálni kell. Elmúlt, jóvan. Basszus, pont a szemembe süt a nap, de szar. Valaki letörli a homlokomat, az nagyon jó. Még. Aztán a banya megszólal, hogy nem jól nyomok, már tiszta vörös a fejem. Hát mondom nyomnád te, nem lennél ilyen ultra okos. És az orvosdoktor szépen higgadtan elmondja, mit vár tőlem, hogy mit hogyan nyomjak, milyen levegővel. Értem én, de csak  nézem, válaszolni nem tudok. És még kettőt tolok nekik, örüljetek. És kint van a babocs. Érzem, amikor kijön a feje, a többi meg csak kicsusszan. És rámteszik, ezért is hálás vagyok, örökre.
Látom a kis csúcsfejét, megfogom az ujjait, visít szegény mint az ördög. Csodás. És elviszik, és megkezdődik a pokol. Még visszajön a gyermekorvos, és annyit mond, hogy kilenctizes az apgárja. Ennek szemmel láthatóan mindenki örül, én nem értem.

Utána még összevarrnak, akkor mered a nyelvem, beszélgetek az orvosdoktorbácsival (velem egyidős bácsi), ügyes gyerek, jól varr, bár érzem. Gátmetszésre ugyan nem volt ideje, mert ollóval kezében állt már ott, amikor rakétaként jött ki belőlem a babocs. De egy kicsit azért szakadtam, repedtem. (naná, mert a gátmasszázsolajamat még el sem kezdhettem használni). Összevarrt, kitisztogatott, bebugyoláltak, otthagytak. Egy ponton fájt csak, de ott ultranagyon. Ott még mindig fáj egy kicsit.

És ettől a pillanattól csak a babocsra tudok gondolni. Szép szülés volt, nekem tetszett. Kedves volt a doktororvosbácsi, azt mondta, hogy jól csinálom. Mennyire jól esik a dicséret. Akár holnap szülnék megint, ha az ezt követő másfél hetet megúszhatnám vele.

A kezdet... itt még egészen jól vagyok

No, az történt, hogy a babocska kíváncsi lett a világra, és jóval hamarabb megszületett. Ezzel életem két legrosszabb hetét okozva - na nem is kettő, csak másfél, de akkor is - merthogy születés után beköltözött az újszülött intenzívre, hogy ott csövek és még több csövek lógjanak ki belőle. Nem akartam én sosem a gyerekről írni, mert rengetegen írnak, de így, hogy ekkora kalandba kevert és kalamajkát okozott, kénytelen vagyok, főként terápiás célból. Szépen igyekszem sorban venni a dolgokat, a szülést, a PIC élményeit, a szülészeti osztályt, a "kedves" szobatársamat, az orvosdoktorokat, nővéreket... és ami még eszembe jut.

Szóval vasárnap még jól voltam teljesen. Jó nagy hasam volt már, mindenki kérdezte, hogy akkor már a napokban szülök-e, meg hogy biztosan egyedül van-e... és még hátra volt 6 hét.  És akkor aludtam végre egy jót. Előtte már nem volt egy normális éjszakám, az állandó pisijárat, a csípő-forgó fájás amikor fordultam az ágyban. És akkor volt egy jó éjszakám. Nem kellett felkelnem, nem fájt a csípőm. Hogy örültem. És akkor megfordultam mégis, és éreztem, hogy na most pisiltem be - ezt persze csak úgy félálomban - aztán irtó gyorsan rájöttem, hogy nem pisilek, mert pisilnem még kell, mégis jön belőlem a valami. Tejóég, akkor vérzek... már megint. De nem. A magzatvíz. Fú, akkor mélylevegő. Felhívtam anyámat, mivel DrB még kint van, meg az orvost is, meg aztán DrB-t is. Anyám indult hozzám, az orvos aszonta menjek be a kórházba. Én meg nem tudtam felállni, mert dőlt belőlem a víz - viszont ugye pisilnem azt meg kellett. Hát egy életem, egy halálom, kimentem a slóra, pisiltem is, közben ömlött belőlem a cucc tovább. Na ekkor kezdtem igazán félni, hogy a gyerek meghal. Állandó parám volt, már a terhesség alatt is, hogy a babocs meghal. De most aztán nagyon. És akkor megjött anyám, felöltöztem, fogtam a kórházias cuccmákot, és elindultunk, hogy a duóban álljunk egy darabig. Megérkeztünk, ahol még rám sem néztek, közölték, hogy ott nem maradhatok, hiszen nekik nincs koraosztályuk. Hát mondom zseniális, de az orvosdoktorom azt mondta, hogy ide jöjjek, ide jöttem, azért akkor tessék már megnézni, hogy a gyerök él-e. Megnézték, minden okés volt odabent, így felkötöttek CTG-re, és hívtak egy mentőt, hogy vigyen át későbbi kínszenvedésem és pokoljárásom színhelyére. Ekkor még teljesen zárt méhszájam volt, fájásom szinte nulla, éppen csak minimál. És elkezdtem várni a mentőt, egy óra volt csak, és átvittek. Persze azon aggódtam, hogy a srácok gerincsérvet kapnak, ha engem fel kell emelniük, bizonygattam, hogy lemegyek ám én egyedül a lépcsőn, hagyjuk a liftet.
Kicsit szirénáztunk is. Kedélyem jó volt, viccelődtünk, bele sem gondoltam, hogy babocs korababa lesz. Mi baja lehet az én gyerekemnek? Semmi. Tökegyértelműen semmi. Közben DrB kintről szerkázott nekem a pokol bugyrába orvost - szóval egyedül nem leszek, azért az is jó.
Megérkeztünk a mentővel, felszenvedtek a másodikra a szülőszobára, majd leadtak. A szülésznőnek az első kérdése az volt, hogy "fel tud állni?" na mondom végre egy értelmes lélek... és pattantam is fel. Azonnyomban kaptam egy branült, egy antibiotikumot, és lecsapolt belőlem vagy hat fiola vért. Beköltöztetett egy szülőszobába - ekkor már teljesen világos volt, hogy itt nincs visszaút, a babocska jönni fog. Ma. Vagy holnap...
És jött az első vizsgálat. Kenetvétellel. Hű, azért az kemény menet volt - viszont már egy ujjnyira tágultam. Ekkor volt 11 óra.

Photo Friday: Of House and Home

Magyarázom magamat

Jóvan, vagy ezer éve nem írtam. Egyrészt meg vagyok zavarodva, mert nem akarok itt a terhességemről vekegni, hogy ez jó az jó, ez fáj, az fáj, másrészt most a gondolataim nagy részét ez teszi ki. Viszont annyian írnak erről, hogy már én is unom.
Időközben néha vannak gondolataim, (ez így faszán hangzik), csak nem jutok el idáig, hogy leírjam. De mostantól egy kicsit jobban igyekszem majd.

Jim Parsons - a.k.a Sheldon Cooper.... bocsánat, doktor Sheldon Cooper

Megjelent egy cikk, hogy meleg, 10 éve van pasija. Hát és... Viszont a cikk végére odabiggyesztettek egy hatalmas videót, és ez ismét bizonyította számomra, hogy ez a faszi hatalmas figura. Már ahogy a Big Bang Theory-ban hozza magát, az sem semmi, de egyébként is, minden megmozdulása tetszik. Ha rajonganék valakiért, ő rajta lenne a listámon.
Ez a video, szerintem érdemes végignézni

Jó itthol

Meglandoltunk, túl vagyunk a temetésen is - meglehet, erről majd egyszer írok, elkezdtem intézni a dolgokat. Jó itt. Mondjuk még itt van DrB is, szóval persze, hogy jó, végre megint szép lakás, jó idő, séták, család, barátok.  Csak DrB nélkül.... ehh.

Viszont úgy beállt a vállam, hogy alig bírom mozdítani. Ilyenkor mit kell tenni? Már bekentük, masszíroztuk, de csak egyre rosszabb. Alig bírok felállni, nemhogy oldalra fordítani a fejemet. Hát ez miféle büntetés? És mi a megoldás rá?

De azért jó itthol. Nagyon jó.

Photo Friday: Crimson

Holnap - hogyan ne görcsöljek rá?

Na eljött az a nap, amikor már csak egyet kell aludni, és mehetünk haza. Továbbra is vegyes érzelmekkel várom, de az utazás előtti szokásos izgulás azért rajtam van, a pakolás, dugó, lekéssük satöbbi. Eddig midnig minden rendben volt, dehát ugye az izgulás lételemem sajnos, hiába próbálom megtanulni a nemizgulás művészetét.

Olvasok ilyen mindenféle terhes fórumokat, egyebeket, és ott gyakran felmerülő kérdés, hogy hogyan lehet arra nem rá görcsölni, hogy valaki babát akar. DrB szerint, ha egy nőnek azt mondod, hogy okés, legyen baba, akkor az a nő megőrül, és onnantól kezdve csak az érdekli. És akkor jön a próbálkozás. És ha nem sikerül elsőre, másodikra, jön a görcs, na meg az egyre jobban akarás. Kipróbálnak ezt-azt, és felmerül az állandó kérdés, hogyan ne görcsöljek rá valamire, amit annyira akarok?
Mivel a nemizgulás művészetét tanulom, én a következő taktikát alkalmazom, minden helyzetben, amikor elkezdek valamire rágörcsölni, vagy izgulni.

• előre kigondolok valamit, amivel elterelem a gondolataimat. Valami, amit várok, vagy tudom, hogy meg fog történni, és jó róla fantáziálni - egy utazás, egy új bútor, új munka, buli, mittudomén. Valami, aminek semmi köze ahhoz, amin izgulok/görcsölök
• amikor eszembe jut, amin izgulok, akkor először is, veszek 3 mély levegőt, lehetőség szerint még a szememet is becsukom, a tenyeremet direkt kinyitom - mintha az izgulás ott lenne az öklömben, és ki kéne engedni. Próbálom a vállaimat, egész karomat elernyeszteni
• és direkt arra gondolok, amit előre kitaláltam. Erősen. 

Egy idő után egészen jól megy, és azt kell mondjam, használ. Nekem. 

Neked mi?

Még 5 nap - kalandok napja

Mert az úgy van, hogy ugyan ma van péntek, és 13.-a, nekem mégis kedden volt a Nagy Kalandok Napja (NKN).
Még húsvét előtt kezdődött, amikor kiderült, hogy a helyi bankfiók nem tudja teljesíteni a kérésemet, még úgy sem, hogy 2 hétre előre szóltam. Szóval át kell mennem egy másik városba. DrB is abban a másik városban dolgozik, szóval legalább az irány megvan. Jejj... viszont egy kocsink van, ő meg estig dolgozik (tehát a bankba se tud bemenni), se vonat se busz nincs a két város között - és végülis csak 40 perc, szóval elmegyek vele, mivel a bank csak fél10-kor nyit, ő meg 8-ra megy, így elütök másfélórát sétával, az egészséges, utána hazajövök, végzem a dolgomat, majd értemegyek este.
Na a sétábl nem lett semmit, mert dézsából kezdték önteni a vizet abban a pillanatban, hogy nekiindultam volna. Oké, sevész, akkor iszom egy teát. Itt, Birkaföldön nemigen ismerik a gyümölcsteát, nemgond. Azért rápróbáltam, nem sikerült, viszont mivel nagy a hasam, adott kettő feketét, mondván rámfér. Amióta tudom, hogy jön a gyerek, nem ittam koffeint (előtte is csak tea formában), hát most letoltam 2 bögrével, mert a banya nézett végig, hogy mivan, megiszom-e.
Na eljött a banknyitás ideje, és beindult az zuhé mellé a hó is, mondjuk az csak lájtosan, szóval 100 esőcseppre jött egy nagydarab hópihe. Úgy gondoltam, itt az ideje megvenni Az Esernyőt, ami nekem itt nincs, esőkabáttal működöm, de mivel ugye hivatalos helyre mentem, volt rajtam smink, és ebben az esőben nincs vízálló szempillaspirál. Na bementem egy hipermarketbe, elkezdtem nézelődni, leveszem a polcról, kinyitom, becsukom, döntök. Ja, hát az első az szétesett, a másodikat pedig amikor gombnyomásra ki akartam nyitni, szó és kinyílás nélkül kilőtt. Jóvan, találtam egyet, ami jó, megvettem, továbbmentem a bankba.
Az mindig egy kálvária, sosem megy könnyen. Most se, de azt nem részletezem.... mögöttem iszony sor, persze a pénzt időzáras széfből kapom, szóval várni kell vagy 10 percet, de addig más nem kerülhet sorra, mert. Persze ment az "óistenem" meg a "nemhiszemel" meg társaik a sorban. Ebből 1 banya volt és a többi olyan 30-40 éves pasi. Na megkaptam a pénzemet, borítékolva. Persze a boríték kiszakadt, és a pénz bő fele szétszóródott a bank padlószőnyegén, de úgy, hogy egyesével, szóval kettő nem esett egymásra. És nem segített senki, mindegyik végignézte, ahogy 7 hónapos nagy hassal letérdelek (mert se lehajolni, se guggolni nem tudok már) és négykézláb végigkúszok a padlón.

Where me keys - Mr Zipp; ez magával ragad

A Britain's Got Talent című műsorral ütöttünk el pár esős órát. Azt kell mondjam, hogy tökre megérte, mert megtaláltuk Mr Zippet. Szzerintem zseniális, azóta is azt hajtogatom, hogy "where me keys, where me phone" és a "have you ever been in that situation". Jobb mint amit régen danoltam, a 'az jó ha nagy, az jóü ha dunnnnddddiiii"

Az Ügyvédek - 8. éved... és még 9 nap

Már írtam a legújabb sorozatomról, a "The Practice"-ról, akkor még csak az első 5 évadról, és hogy mennyire faja. Hát most akkor módosítanom kell, mert megnéztem még a 6. és 7. évadot, az előbbi még egész jó az utóbbi már csak tűrhető volt. A 8,, egyben utolsó éved volt, ami teljesen kiakasztott. Az eredeti szereplőkből megmaradt 3, és az egész elment egy elég szar vonalba, rettenetesen idegesítő volt, nem is bírtam 2,5 résznél többet megnézni.
Mert van olyan, hogy egy sorozat kimúlik, a Will és Grace utolsó évada is szinte katasztrófa volt, de azért végig küzdöd magad rajta, már csak becsületből is. De ez... ultragáz.

Még 9 nap, és hazamegyek, és otthonmaradok. Félek is tőle rendesen, de a repülőre már nem engednek fel ekkora hassal.

Húsvét és a vallásom - még 13 nap

Gyerekkoromban minden vasárnap mentünk templomba. Olyan pap volt, aki szerette a hosszú beszédeket, így én legtöbbször elaludtam anya ölében, mert unalmas volt. Hittan órán leveleztem a barátnőimmel alapvetően nem sok maradt meg abból, amit oktattak, pedig nem hülye a papbácsi, jókat mondott. Később, már olyan 16-17 körül próbálkoztam. Beletettem mindent. Olvastam könyveket, Bibliát, jártam hittanra - máshova, egy mégjobbhoz, ott tanultam sokat, jártam templomi kórusba, jó társaságba, minden vasárnap  templomba, odatettem magam rendesen. És nem érintett meg.
Aztán otthagytam.

És fúr miatta a lelkiismeretem. Nem értem pontosan miért. Nem a hitemet hagytam el, fundamentumom az Istenben való hit. De jobban akarom csinálni, jobban meg akarom érteni. Most nem járok itt templomba, nem tudom miért.
Húsvét van, és most felmerült megint bennem az egész, hogy hogyan is állok a vallásommal. Nem a hitemmel, a vallásommal.
De belegondoltam. Hogyan állok a hitemmel? Ebben is hipokrata vagyok, mint olyan sok minden másban?

Ti hogy álltok?

Illeték logika nélkül - még 15 nap

Hát most azért egy kicsit elszállt az agyam, pedig nemigen szokott, főként nem a magyar állam által meghozott, kiadott törvényeken. Már annyiszor találkoztam hülyeséggel, értelmetlen, mindenkivel kibúró rendeletekkel, hogy szinte a szemöldököm sem rezzen meg. Azért majd még lehet, hogy járok pár kört.
Az van, hogy eladtam egy lakást otthon, és vettem egy másikat. Az okokat hagyjuk, nem lányeges. Tegyük fel, a lakást 13 mill-ért adtam el, és 10-ért vettem a másikat. A tények
- az eladott lakást több mint hat éve vettem, ergo adómentes
- a lakás eladása és vétele egy évben történt, ergo illetékmentes vagyok.
Ez utübbi ténynek az elismerésével kezdni a levelét az APEH. Majd rám ró egy úgynevezett viszzterhes vagyonszerzési illetéket, 3 millió Ft értékben. Érted. A különbözetről. Illetéket vagyok köteles fizetni, ha veszek, vagy eladok lakást. És íme a törvény

^{Ezt mondja az illetéktörvény (1990. évi XCIII. tv.):}

^{„21. §(5) Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. …
(6) Ha az (5) bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke.”} 

Én ebből nem értek egy szót sem, de szakértőkkel megnézettem, és mondták, nincs mese, itt perkálni kell. Szóval hiába vagyok adó-, és illetékmentes, fizetnem kell. Legyek hálás, hogy csak a különbözetért.
Welcome home.

Lombikos etikett, útmutató barátoknak - még 16 nap

Nem estem át lombikon, de valamiért a téma engem nagyon megérint. Sok fórumot, blogot, cikket miegymást olvastam végig, miközben meddőségi klinika közelébe sem kellett mennem, a gyereket összehoztunk 4-5 hónap alatt, erőlködés nélkül, igazából meglepetésszerűen.
Van ismerősöm, aki lombikozik, van aki inszeminál, van aki már feladta, van aki még csak gondolkozik rajta, hogy tán kéne a kivizsgálás.
Viszont nekem, mint kívülállónak egyrészt nehéz beleképzelni magamat, másrészt nehéz kimutatnom, hogy támogatom őket, anélkül, hogy bántó, vagy tolakodó lenne. Igyekszem kurvára, hogy együttérző legyek, de ne erőszakos. És ezt találtam az egyik angol nyelvű blogon (igyekszem szabadosan fordítani, nem az erősségem, annyiban át is foglamaztam, hogy nem E/1-ben írom, ahogy az eredeti)
Szóval íme a szabályok, lombikosok barátainak
- csak semmi történet, és semmi tanács. Hidd el. Ha meddőséggel küzdesz, már minden történetet, legendát hallottál, hogy az ilyen-meg-olyan köhögés elleni szirup kinek hogyan használt, hogy hogyishívjákék örökbefogadtak egy gyereket, és akkor lett terhes. A meddőséggel küzdőknek magukra és a saját helyzetükre kell koncentrálniuk, van orvosuk, aki a lehetp legjobbat ajánlja nekik az ő szituációikra.
- Kérlek ne ajánld, hogy pete,- vagy sperma donort használjanak. Rengetegszer kell a meddő nőknek végighallgatniuk, hogy miért nem használják a sógor spermáját, vagy a nővére petéjét. A legdurvább, hogy úgy javasolják ezt az emberek, hogy azt sem tudják, hogy a meddőséggel küzdő párnak milyen gondja van, és hogy minden lehetőségüket kihasználták már. Amíg nem bizonyos, hogy ez lenne a baj, addig egyetlen ember adjon spermát, az a férj.
- Kérlek, ne javasolj örökbefogadást, vagy hogy adják fel. Döbbenetes hányan kérdezik meg a meddő párokat, még akár azelőtt, hogy elmentek volna a meddőségi klinikára. Az örökbefogadás egy lehetőség, de a legtöbb párnak csak az út legvégén. Ugyanez érvényes arra a javaslatra, hogy ne görcsöljön rá annyira, engedje el a témát. Ez egy óriási döntés, amit sokan nagyon hamar javasolnak. Alapjában a döntés az örökbefogadásról, vagy arról, hogy nem akarnak gyereket csak a párra és az orvosukra tartozik. Ennyi.
- Nee mondd meg miért történik. Még ha azt gondolod, hogy ez Isten akarata, vagy a sors, vagy az univerzum döntött úgy, hogy nem lehet gyerekük, ezt a véleményt tartsd meg magadnak. Logikát keresni egy ennyire logikátlan, megmagyarázhatatlan dologban nem segít. A meddőséggel küzdő pár legtöbbje el tudja fogadni, hogy van akinek sikerül, van, akinek nem. Még a legvallásosabb meddő pár is elmondhatja, hogy van amikor olyan dolgok történnek, aminek egyszerűen nincs értelme.  Egyszerűen meg kell tanulni elfogadni a végkimenetelt. Amikor valaki meddőéggel küzd, sokszor önmagát hibáztatja. Ha okot próbálsz keresni, hogy mi lehet a bajuk, tán csak rosszabbá teszed a helyzetet.
- Ha gyereked van, vagy várandós vagy, ne beszélj a rossz oldaláról. Bizonyára vigasztalni akarod lombikos barátodat, de ez kb. annyival egyenlő, mintha egy vak embernek azt ecsetelnéd, hogy milyen jó neki, hogy nem kell szemüvegre költenie.
- kérlek ne beszélj hírességekről, akik meddőségi kezeléseken estek át. Neekik nyilván több pénzük és lehetőségeik vannak, ezek a kezelések rettenetesen drágák, szóval ha elmeséled, hogy valamelyik híresség a 20. lombikra esett teherbe, nem túl bölcs, hiszen a többség küzd, hogy a gyógyszereket ki tudja fizetni.
- ha rájössz, hogy gyereket vársz, vagy megtudod egy közös barátról, mondd el a meddőségi kezelésekre járó barátodnak e-mailben, és legyél óvatos. Nem arról van szó, hogy a meddő párok nem tudnak más terhességének örülni, hanem inkább az, hogy ők ilyenkor magukat csalódásnak élik meg. az e-mail lehetőséget ad arra, hogy az érzéseikkel megküzdjenek magukban.
- még ha lombikkal küzdő barátod el is mondta, hogy min megy keresztül, ne kérdezgesd állandóan erről. Vannak olyan napok, amikor nehezebb erről beszélni, hagyd, hogy ő dönthesse el, mikor akar.
- vannak események, amik nehezebbek egy meddőséggel küzdőnek, pl. keresztelő. Ez megint nem lened szól, egyszerűen nem tudhatod egy meddő nő hol tart emócionálisan, vagy pszichikailag, vagy fizikailag. Gondolj bele, hogy éppen most tudtad meg, hogy nem sikerült a lombikod, és másnap keresztelőre kell menned. Van amikor csak az időzítés nem jó egyszerűen. a meddőséggel küzdőnek meg kell óvnia a saját érzéseit.

És íme egy-két hasznos együttérző mondat
- sajnálom, hogy ezen kell átmenned
- nem tudom elképzelni, hogy mit érzel
- itt vagyok neked
- gondolok rád
- szólj, ha beszélni szeretnél.