Ha sokat sír a gyerek...

 a legrosszabb az, hogy egy idő után már nem is mondom senkinek, mert nem értik meg. Tanácsot adnak, hogy mit hogyan csináljak, de ha mondjuk kipróbálom, és nem működik, akkor csak vonogatják a vállukat. Közben meg sandán néznek rám, és azt sejtetik, hogy szerintük nem jól csináltam. Eleve benne van mindenkiben az, hogy valamit nem jól csinálok, mert egyébként miért sírna állandóan a pulya.

Egyébként meg már nem is sír állandóan, sokat javult, és hihetetlen sokat mosolyog, nevet, rikoltozik jókedvében. Egyszerűen ilyen típus, hogy többet sír, mint a többi gyerek. Nemcsoda - ahogy született.

De ezek segítenek, és mélyen hiszek abban, hogy jót teszek
- hordozom folyamatosan, ha kell, most is a hátamon csücsül
- velem alszik, és annyiszor eszik éjszaka, ahányszor akar. Van, hogy töltőn van akár egy órát is
- sokat van az ölemben
- sokat énekelek neki és mégtöbbet dumálok. Folyamatosan jár a szám
- nyugodt maradok, elfogadom, hogy ilyen, és kész. Ez volt a legnehezebb, de ez a legfontosabb. Elfogadom, hogy nem egy leteszem-és-ottmarad gyerek, hanem foglalkozást, és állandó odafigyelést kíván. Türelemre tanít.
-rengeteget puszilgatom, simogatom, dicsérem
- nem erőltetek rá semmit, megpróbálom, hogy akarja-e, és ha nem, akkor hagyom.

És így, most már, bár még mindig többet sír, mint más gyereke, van egy tünemény, rendkívül érdeklődő, élénk, mindenre kíváncsi örökmozgóm. Saját akarattal... féléves.

Hordozom a csemetémet - avagy megjegyzések egy hordozókendőre

Továbbra sem a babocsról szól a blog, de. Szóval hordozom a gyerekemet, kendőben, mint Bantuországban már ezer éve mindenki. A megjegyzések magukért beszélnek, hogy hol tart a nép most ebben a kérdésben.

• "de pici!" és nem az a gond, hogy ezt mondják, mert a gyerök télleg nem nagy (3 kg, 56 cm jelenleg), de közben mutogatnak
• "úristen megfullad"... persze, mert arra játszom, hogy a gyerekemet a nagynyilvánosság előtt, egy narancssárga hordozókendővel öljem meg. Nem tud megfulladni a kendőben, akármi van. Még sose senki nem halt meg kendőben. Egyszer volt valami félnótás, aki zsákba kötötte a gyereket, és az összecsuklott, azért halt meg. De egyébként, ha jól van felkötve, és a kendő jó minőségű, akkor nem tud megfúlni. 
• "nem túl szoros? nézd a lábát, nem túl szoros?" Nem. Főleg, mert ezt egy rugalmas kendő, tehát anyagában nyúlik. Nem tudom elég szorosra kötni. Ez csak akkor vicces, amikor rokon nyegtet ezzel, hogy de "nézdmárszegényt, ez biztos túl szoros". Nem az. Tanfolyamon voltam, hogyan kell csinálni. 
• "tejóég, ez itt egy gyerek?" nem, a ruhám mintáján van láb
• és akkor vannak azok, akik csak úgy megszólítanak az utcán, beszélgetni (mert ráérek nyilván). A csúcs az a hölgy volt, aki még a ciklusát is elmesélte. Nemá. 
• és  a lábát fogdossák. Jó esetben a lábát. Volt olyan is, aki azt gondolta megsimogathatja az arcát. Hátnemá. 
• Aztán a szüléstörténetek garmadát hallgatom végig, ma pl a 30-as buszon. Hogy a 4 gyereke hány kg volt, a kiírthoz képest mikor születtek, és hány órát vajúdott, közben mik voltak. 
• Ja, és a tej. Hogy mennyi teje volt, mennyi ideig szoptatott, hogy nekem van-e, mennyi, milyen gyakran, stb.