Nehéz

Egyébként senki nem mondja el, hogy egy kisbabával milyen nehéz is valójában. És most nem arra gondolok, hogy az enyémmel milyen nehéz, mert nagyon sokat sír, pedig állandóan kézben/cicin/kendőben van (elmehetnék bármelyik afrikai törzsbe). Hanem az, hogy sosem csinálhatom amit akarok. Hogy állandóan azt figyelem, jól van-e, elégedett-e, eleget evett-e, pisilt-e, kakilt-e. Nem tudok nyugodtan lezuhanyozni, mert mindjárt megébred, és sietnem kell. Jól fejlődik-e, nincs-e elmaradva? Kap-e elég ingert? Szeretetet? Boldog? Miért csak 40 percet alszik? Miért sír?

És én sosem leszek már gyerektelen... mindig valaki anyja leszek, akármi van. És bár még csak 5 hónapja született meg, már alig emlékszem milyen volt nélküle.

Fenekestül. Felforgatta az életemet, nem egyszerű antréval. De azt senki nem mondta el, hogy valójában mennyire nehéz is ez.

A hét beszólása

Bár még nem múlt el ez a hét, szerintem a nyertes megvan:
Miközben átmegyek a zebrán - igen, a pirosban, de sehol egy autó, egy babakocsit toló CIGIZŐ csaj beszól, hogy "kisbabával a pirosban, mit fog tanulni ez a gyerek"... Hát durrant el az agyam, csak esett az eső, így inkább szaporáztam haza.

Természetesen kendős kaland is van, pár napja egy banya azt állította, hogy rosszat teszek a gyereknek, ha kendőben hordom, mert így nem tud mozogni, és elmarad a fejlődésben. "nem mondta a védőnő?? És egyébként is, így nem kap levegőt a gyerek, mert nem tud felemelkedni a tüdeje..." De csak bólogatni volt erőm.

Hordozom a csemetémet - avagy megjegyzések egy hordozókendőre

Továbbra sem a babocsról szól a blog, de. Szóval hordozom a gyerekemet, kendőben, mint Bantuországban már ezer éve mindenki. A megjegyzések magukért beszélnek, hogy hol tart a nép most ebben a kérdésben.

• "de pici!" és nem az a gond, hogy ezt mondják, mert a gyerök télleg nem nagy (3 kg, 56 cm jelenleg), de közben mutogatnak
• "úristen megfullad"... persze, mert arra játszom, hogy a gyerekemet a nagynyilvánosság előtt, egy narancssárga hordozókendővel öljem meg. Nem tud megfulladni a kendőben, akármi van. Még sose senki nem halt meg kendőben. Egyszer volt valami félnótás, aki zsákba kötötte a gyereket, és az összecsuklott, azért halt meg. De egyébként, ha jól van felkötve, és a kendő jó minőségű, akkor nem tud megfúlni. 
• "nem túl szoros? nézd a lábát, nem túl szoros?" Nem. Főleg, mert ezt egy rugalmas kendő, tehát anyagában nyúlik. Nem tudom elég szorosra kötni. Ez csak akkor vicces, amikor rokon nyegtet ezzel, hogy de "nézdmárszegényt, ez biztos túl szoros". Nem az. Tanfolyamon voltam, hogyan kell csinálni. 
• "tejóég, ez itt egy gyerek?" nem, a ruhám mintáján van láb
• és akkor vannak azok, akik csak úgy megszólítanak az utcán, beszélgetni (mert ráérek nyilván). A csúcs az a hölgy volt, aki még a ciklusát is elmesélte. Nemá. 
• és  a lábát fogdossák. Jó esetben a lábát. Volt olyan is, aki azt gondolta megsimogathatja az arcát. Hátnemá. 
• Aztán a szüléstörténetek garmadát hallgatom végig, ma pl a 30-as buszon. Hogy a 4 gyereke hány kg volt, a kiírthoz képest mikor születtek, és hány órát vajúdott, közben mik voltak. 
• Ja, és a tej. Hogy mennyi teje volt, mennyi ideig szoptatott, hogy nekem van-e, mennyi, milyen gyakran, stb.