Szempont

Teljesen rászűkültem a gyerekre, így nemigen tudok írni, mert babablogból van kismillió, és bár igensok minden izgulni valóm van a Babszemmel kapcsolatban (és nem csak olyan, hogy jajj mikor áll fel, jajj folyik az orra, jajj sír), sajnos nem tudom kikapcsolni. Mondjuk sokat javult a helyzet, mert már tudok mély levegőt venni, tudok elvonatkoztatni, megnyugodni. Aztán van amikor teljesen ráfeszülök - és az meg nem jó senkinek, nekem sem, neki pláne.

Most csak annyit akartam írni, hogy mostanában próbálok minden helyzetben kicsit átlépni az interakcióm másik résztvevőjének szempontjába, nézőszögébe, bőrébe, cipőjébe. Hihetetlen megvilágosító élmény.

Jó pap is... na de a papné?

Nahát akkor most az van, hogy ismét és újra és újra rá kell jönnöm, hogy lósz@rt nem sikerült megtanulnom a nemizgulás művészetéből. Izgulok, és ráfeszülök a dolgokra. És már meditálni sem tudok, ma konkréte a fürdőszoba padlóján feküdtem egy uszkve 4 percet, és próbáltam lelazulva semmire gondolni. Aztán meg mégegyszer a ligetben a légzéses, kézzel lerázós történetet előadtam. Kicsit jobb. De fejben azért kurtára ott kell lenni, mert egyébként a józan eszemet is.

Merügye az emberben van egy ideális kép a családról, hogy mosolygó babácskával sétálunk kézenfogva, miután a megfőzött csodaebédet közösen elfogyasztottuk. Ühüm. Hát nem főzök, legtöbbször csak vánszorogni tudok már, amikor együtt megyünk sétálni - nekem az addigra a harmadik, és a babocs nemhogy nem mosolyog, hanem egyenesen üvölt. Mertpersze hasfájós, és emellé még nemalvós is. Napközben 30-40 perceket szundikál, a többit szinte végigsírja. Ringatni kell a senekét, azt szereti nagyon. De kitartásom eredményeképpen azokban a percekben, amikor nem álmos, és éppen nem kell pukkanatni, makkantani, valóban rötyög. És ez segít. Sokat. Mert azért nekem is olykor eltörik a mécses.... gyenge vagyok, pedig babocs egészséges, szép. És van. Szóval számat befogom, és ringatom a drága kis popóját.

na majd most

Na majd most tényleg elkezdem a nemizgulást megtanulni. Itt az ideje, mert már lassan egy évem rámegy (2 hónap a híjja). Most keményen koncentrálok. Amikor eszembejut, mélylevegő, erősen másra gondolás. Ez most éppen szinte lihegés szintjére juttat, de nem érdekel.

Szóval hajrá valami szebb felé. Senki nem tudja megmondani, hogyan éljek ezzel, senki, akit ismerek, és elhiszem neki. Mert az internet tele van, a google a barátom, bármikor felteszem neki A kérdést, valaki válaszol. Csak ilyenkor elképzelem, hogy ez valami szőrösmellű kövér sapkás kaminonsáfjőr Iowa-ból. Vagy Nebraskából. És nem hiszek neki.

Ja, azt tudtad, hogy a műtőruha nagyon szexi?

kéne, nemkéne

Nem kéne izgulnom. Meg kéne végre tanulnom a nemizgulás művészetét. Hogyan csináljam?