Francba, mégis átmegyek amolyan babablogba, pedig tökre nem akartam. Na, megtanultam - illetve megtanították hogyan kell a babocskát a hátamra kötni. Hát mitnemondjak, ez ultranehéz. lesz mit gyakorolnom. Viszont kaptam egy manducit kölcsön, kipróbáltuk - egyenlőre csak itthon, de nem volt jó, a lába nem áll jól benne, meg valahogy az az érzésem, hogy messze van tőlem a gyerek. Akendőben meg odasimul egészen szorosan, tényleg, mintha még ki sem jött volna.
Nem vagyok az az ősanya típus, sosem gondoltam volna, hogy valaha kendőben fogom hurcibálni a babámat. Most meg... nem tudom elképzelni, hogy babakocsiba tegyem. Pedig megyünk vissza a birkák földjére (jejj :)) és ott elgondolkoztató, az eső és a szél miatt legfőképp.
Áááá, és együtt fürödtünk. Ha valaki ezt nem tette volna meg a babszemjével, akkor pótolja, mert kurta jó! Én nagyon élveztem, babocska kicsit kevésbé, de ő nem szeret fürdeni valami oknál fogva (tán azért, ami történt vele, amikor kijött a magzatvízből, vagy ahogy a PIC-en fürdették... tudjafranc). Állandüan kapaszkodót keres, a talpaival, mint a pókember igyekszik felragadni a falra, vagy a lábamra, vagy bárhova. Mindenesetre én imádtam. Pucéron összebújni, melegvízben egymáshoz simulni. Nyammmmmm
Ja, és új mottóm is van: A clean house is the sign of a wasted life.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése