Azt hittem, hogy nem lesz erőm... aztán most meg itt ülök, és nézem a TV-t, amit már ugye az olimpia óta nem sikerült. (akkor is lelkiismeretfurdalva, sunyin szoptatás közben). DrB ma ment vissza a Birkákhoz, mi is megyünk jövő héten, én meg paráztam az egyedülléttől a gyerekkel, aki szemmel láthatóan a többemberes kategóriába sorolható.
És most alszik, vagy úgy tesz, de csendben van, és én meg itt ülök és üresíthetem a fejemet, a Szex és New Yorkkal... mert ez volt az első csatornán, amit bekapcsoltam. A férjem meg sokezer mérföldre (mert ott abban mérnek) alszik már. Egyedül nehezen pakol ki, csoda, hogy az ágyneműt megtalálta.
És itt ülök és azt gondolom, hogy az élet szép...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése