Azt hittem, hogy nem lesz erőm... aztán most meg itt ülök, és nézem a TV-t, amit már ugye az olimpia óta nem sikerült. (akkor is lelkiismeretfurdalva, sunyin szoptatás közben). DrB ma ment vissza a Birkákhoz, mi is megyünk jövő héten, én meg paráztam az egyedülléttől a gyerekkel, aki szemmel láthatóan a többemberes kategóriába sorolható.
És most alszik, vagy úgy tesz, de csendben van, és én meg itt ülök és üresíthetem a fejemet, a Szex és New Yorkkal... mert ez volt az első csatornán, amit bekapcsoltam. A férjem meg sokezer mérföldre (mert ott abban mérnek) alszik már. Egyedül nehezen pakol ki, csoda, hogy az ágyneműt megtalálta.
És itt ülök és azt gondolom, hogy az élet szép...