A Zév

Hát nincs nekem időm itt hetyegni. Mer' vagy a gyerek, vagy a férj, vagy a család... szóval programolunk rendesen. Mire ide, addigra már inkább oda. A vízszintesbe.

Az ide év volt tán a  legfontosabb, nagyot változtatott rajtam a gyerek. Jó volt terhesnek lenni (okéoké, várandósnak), jó volt szülni, kurva szar volt a PIC-en, jó a gyerekkel nagyon, még akkor is a sír, meg nyinyog.

A házassággal kapcsolatban pedig: midnig a nő az, akinek meg kell oldania a dolgokat. Enyém a tűzhely melege, én tartom össze a családot, én vagyok a nyak, ami a fejet forgatja (Bazi nagy görög...), és én vagyok az enged (a szamár meg ugye).

Köszönöm annak, aki olvas, és az új évre új izgalmakat, új utakat, új tanulnivalókat.

A házasságról...

A legles dolog, ami eszembe jut, az az, hogy kurva kemény dolog. Egyáltalán nem olyan mézes mázos, mint ahogy a filmekben van. Vagy lehet, hogy csak az enyém nem az, nem tudom. De úgy érzem, hogy igen kemény meló az egész, sokszor felőröl olyan energiákat, ami másra jó lenne.
Azért lenne, mert mindketten nagyon makacsok vagyunk?  Sokszor érzem azt, hogy lövése nincs, mit szeretnék, úgy érzem egyáltalán nem érzékeny bizonyos problémákra, dologkra. És rögtön megsértődik... ezt nem értem. Miért kell megsértődni? Miért nem lehet konstruktívan hozzáállni? Miért kell vagdalkozni, hülyeségekkel?
No... azért van másik oldala is a dolognak, én sem vagyok mindig a legjobbfej, legrendesebb felesleg.

Most ezt abbahagyom, fortyogok magamban, a jó dolgokat majd leírom máskor.