Jó pap is... na de a papné?

Nahát akkor most az van, hogy ismét és újra és újra rá kell jönnöm, hogy lósz@rt nem sikerült megtanulnom a nemizgulás művészetéből. Izgulok, és ráfeszülök a dolgokra. És már meditálni sem tudok, ma konkréte a fürdőszoba padlóján feküdtem egy uszkve 4 percet, és próbáltam lelazulva semmire gondolni. Aztán meg mégegyszer a ligetben a légzéses, kézzel lerázós történetet előadtam. Kicsit jobb. De fejben azért kurtára ott kell lenni, mert egyébként a józan eszemet is.

Merügye az emberben van egy ideális kép a családról, hogy mosolygó babácskával sétálunk kézenfogva, miután a megfőzött csodaebédet közösen elfogyasztottuk. Ühüm. Hát nem főzök, legtöbbször csak vánszorogni tudok már, amikor együtt megyünk sétálni - nekem az addigra a harmadik, és a babocs nemhogy nem mosolyog, hanem egyenesen üvölt. Mertpersze hasfájós, és emellé még nemalvós is. Napközben 30-40 perceket szundikál, a többit szinte végigsírja. Ringatni kell a senekét, azt szereti nagyon. De kitartásom eredményeképpen azokban a percekben, amikor nem álmos, és éppen nem kell pukkanatni, makkantani, valóban rötyög. És ez segít. Sokat. Mert azért nekem is olykor eltörik a mécses.... gyenge vagyok, pedig babocs egészséges, szép. És van. Szóval számat befogom, és ringatom a drága kis popóját.

Photo Friday: Modern Life

Aztán végül...

...mégis mindig én győzök. Vagy legalábbis pár percig meghagyja nekem ezt az illúziót. Drágababocs.

Hátmégis

Manapság már csak a ringató-izmaimat erősítem, mert nyilvánvaló, hogy babocska csak ringatásra alszik el. Imádom ringatni, de... És csak röhögök magamon, mrt ugye mindenkinek olyan gyereke van, amilyet elbír (lelkileg). Hát az enyém igazi kis nyinyogi, sír sokat, fáj a hasa, mittudomén. Bezzeg J babája egész nap mosolyog, meg se nyikkanik. Hát ezt kaptam én, mert erős vagyok mint a beton. Sőt annyira, hogy velem vágják a betont. Hehh.

De legalább enyém a világon a legszebb, legtüneményesebb.

Photo Friday: Quiet

Photo Friday: Summer Colours

Gyümölcskenyér

Ismét egy Good Food-os recept, nem is rossz...

Szóval 250 gr lisztet kell összekeverni 175 gr porcukorral (én éppen 130 gr-t ha tettem bele, de szerintem még ez is sok), 175 gr vajjal, 2 nagy tojglival, 1 cs vaníliás cukorral, 1 cs sütőporral. És kész. Én még azért tettem bele citromhéjat és levet egy keveset. Szóval robotgéppel összekeverni, majd kivajazott kenyérformába (aljára sütőpapír!) a harmadát belelapátolni, jöhet a gyümölcs fele, majd megint egy harmad tészta, majd megint gyümi, és végül az utolsó réteg tészta. Persze ez nekem így ebben a formában nem ment, mert a massza nagyon ragad, szóval a felét nagy nehezen bevarázsoltam a formába, majd jött az összes gyümi, majd a másik fele.
180 fokon 1 órát kell sütni.

Finom lett, csak kevés benne a gyümölcs, és asszem kicsit kiszárítottam. No, legközelebb ügyesebb leszek.

Ha kész hagyni kihűlni, a tetejét lehetne díszíteni pl csokival, vagy egyébbel. Ők valami furaságot javasolnak a tetejére, már nem tudom mit, de még több gyümölcsöt.

UPDATE:
megcsináltam mégegyszer. A titok a tojásban rejlik, szóval vagy 2 db nagy tojás, vagy 3 kicsi legyen benne, és mennyei lesz.

Tisza-tavi ökocentrum - Akvárium

Pár napot Poroszlón töltöttünk, puruttya miatt én inkább az apartementó kertjében - nekem már ez is nagyon jól esett, hogy nem ezen az 50 nm-en nyunyózok (mondjuk a Liget tőlünk két lépés, de napi kétszer egyórás sétánál többet nem tudok ott sem... na meg hát mégsem a mi kertünk, szóval más). Azért a Tisza-tavi ökocentrumba csak bemerészkedtem, és megnéztem a híres akváriumot. Sajnos csak ennyire volt időm pont, de az élmény hihetetlen volt.

Maga az Ökocentrum a poroszlói szabadstrand mellett van, hatalmas szabad területen, ahol mindenféle látnivaló, programolnivaló található (kormoránok, tájház, tanösvény, őzek, vidratelep, ékszerteknősbemutató, tutajos tó, labirintus....) Az egészre a belépő 3000 Ft, amit én nagy naivan meg is vettem, gondolván, hogy Nyunyi (a.k.a. babocs) majd szunyál, de hát csak ő a főnök, így csak az épületben udtam megnézni az akváriumot és a kétéltűeket, valamit a 3D-s film egyharmadát. Ez utóbbi nagyon jónak ígérkezett, szóval aki teheti, skubbantsa meg.

Maga az akvárium viszont hatalmas élmény volt, irdatlan nagy halakkal, nem is tudtam, hogy a harcsán kívül még vannak szinte óriás méretű halaink. Igényesen kialakított helyen, viszonylag nagy területen (bár én még órákig tudtam volna nézni) óriásakváriumokban pompáznak a halak. Van persze olyan rész is, ahol át tudnak úszni feletted, az is nagyon faja.

Ha teheted, menj el, nézd meg. Ha gyerekkel vagy, akkor a közelben van egy kalandpark is, nem voltam de a többiek szerint elég jó.
http://www.robin-kalandpark.wlap.hu/

Ja, és mostantól hivatalosan is a kedvenc halam a Selymes Durbincs :)

A szoptatás előnyei - Leche Liga

 Sajnos a sétára nem tudtam elmenni, de ezt megkaptam.

1. Az anyatej a helyzetnek megfelelő  és hosszú távú immunológiai védelmet biztosít a gyermeknek.  

2. Az anyatej fajtaazonos fehérjét tartalmaz, így nem okoz allergiát, könnyen feldolgozható, és a növekedés szempontjából a legoptimálisabb mennyiségben van jelen.

3. Az anyatej a kizárólagos szoptatás időszakában tökéletes tápanyagellátást biztosít. A szilárd táplálékok bevezetése után is elsőrangú táplálékforrás marad.

4. Az anyatej ösztönzi a gyerek immunrendszerének fejlődését. Ezt immunmoduláló funkciónak nevezzük, és jelentősége nem csak csecsemőkorban, hanem sok évvel később is megmutatkozik.

5. Az anyatej emésztést segítő enzimeket is tartalmaz, ennek is köszönhető, hogy a lehető legkönnyebben és legtökéletesebben hasznosítható táplálék a gyermek számára.

6. Bár az intelligencia fejlődése nagyon sok tényezőtől függ, ezek között előkelő helyen áll az anyatejes táplálás, mert az anyatej speciális összetételénél fogva minden másnál hatékonyabban támogatja az agy fejlődését. A szoptatással összefüggő anyai magatartás és speciális kommunikáció a babával is közrejátszik a szoptatott gyerekeknél megfigyelhető magasabb intelligenciahányados kialakulásában. A hosszú távú szoptatás hatására 8 ponttal magasabb IQ szintet mértek 5 éves korban.

7. Az igény szerinti szoptatás elősegíti a gyermeknél a táplálékfelvétel feletti kontroll kialakulását: szükségletei szerint tanul meg enni. Másfelől az igény szerint szoptató anya megtanulja elfogadni a gyerek igényeit, nem törekszik túltáplálásra, ezért az igény szerint hosszú távon szoptatottaknál ritkábbak a későbbi élet során a táplálkozási zavarok és az elhízás.

8. Az anyatej segíti a gyermek túlélését nehéz helyzetekben. A koraszülő anya tejének összetétele például különbözik az időre szülőkétől, több immunanyagot tartalmaz. Ezért a koraszülő anya kolosztruma jelentősen hozzájárul a koraszülött túléléséhez, fertőzésekkel szembeni védelméhez. A szoptatott/anyatejjel táplált koraszülöttek körében ritkább a nekrotizáló enterokolitisz, a szepszis, a húgyúti fertőztés.

9. A szoptatás csökkenti a hirtelen bölcsőhalál kockázatát. Feltételezhető, hogy ebben eddig pontosan nem azonosított tényezők mellett az is szerepet játszik, hogy az igény szerinti, gyakori szoptatás miatti gyakori testközelség és együttlét az anyával ösztönzőleg hat a csecsemő valamennyi életműködésére, légzésére.

10. A szoptatás rövid és hosszú távon is csökkenti a hasmenéses megbetegedések kockázatát, a gyomor-bélrendszeri fertőzések lefolyásának súlyosságát. A betegség alatti gyakori szoptatás nem csak az immunanyagok miatt jelentős védőhatású, hanem azért is, mert megakadályozza a kiszáradást és a jelentős súlyvesztést. A gyermekek többsége ösztönösen visszatér ilyenkor a kizárólagos szopásra még akkor is, ha korábban bőven evett már szilárd ételeket.

11. Az anyatejben levő immunanyagok csökkentik a tüdőgyulladás kockázatát.

12. Az anyatej elősegíti az egészséges növekedést, ami kissúlyú újszülötteknél, koraszülötteknél különös jelentős tényező.

13. A szoptatás csökkenti az anyánál a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

14. . A szoptatás csökkenti a gyermeknél a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.

15. A szopással járó komoly és összetett izommunka elősegíti a szájizomzat egészséges fejlődését. Ez az egyik oka annak, amiért például még hasadékos babák szoptatását is érdemes elkezdeni és fenntartani, még akkor is, ha emellett a nem elég hatékony szopás miatt kiegészítésre is szükség van.

16. Hosszú távon szoptatott gyerekeknél a ritkább a rosszul záródó fogsor. Ez részben a ritkább cumihasználattal és a ritkább ujjszopással függ össze.

17. A szülés után közvetlenül megkezdett szoptatás gyorsítja szülés után a méh összehúzódását, mérsékeli az anya vérveszteségét. Ezért császármetszés után IS, anyai érdek IS a mielőbbi és gyakori szoptatás.

18. A szoptatás a szoptatási időszak hosszától függően csökkenti az anyánál bizonyos típusú mellrák fajták és a petefészekrák előfordulását. Minél hosszabb ideig szoptat valaki, annál inkább.

19. A hosszú távú szoptatás csökkenti a csontritkulás kockázatát az anyánál, mivel a közhiedelemmel ellentétben nem elvonja a csontokból (fogakból) a kalciumot, hanem egyrészt javul a kalcium hasznosítás hatásfoka a táplálékból, másrészt segíti a kalcium beépülését a csontokba.

20. A szoptatás csökkenti az anyai vasveszteséget: a szülést közvetlenül követően a vérzés mérsékelése miatt, a kizárólagos szoptatás idején és azután a menstruációs ciklus szünetelése miatt, valamint a szoptatás alatt megfigyelhető jobb vashasznosítási képesség miatt.

21. A hosszút távú szoptatás csökkenti az anyánál a kettes típusú diabétesz kockázatát.

22. A hosszú távú szoptatás optimalizálja az anya szervezetének működését, különösen az agyét.

23. A szoptatás elősegíti a kötődést, természetesen bőséges testkontaktust biztosít.

24. A hosszú távú szoptatás jelentősen növeli a nő önbizalmát, magabiztosságát, erősíti testtudatát.  

25. A hosszú távú szoptatás során megvalósuló fokozatos elválasztódás elősegíti a gyermek szocializációját: természetes módon gyakorolja a kompromisszumok kötését, a kívánságok teljesülésének időbeli elhalasztását, mások szempontjainak figyelembe vételét.

26. A hosszú távú szoptatás megalapozza a gyermek biztonságérzetét, mert megtanulja, hogy jelzéseire kiszámítható válasz érkezik.

27. A hosszú távú szoptatás során megvalósuló elválasztódási folyamat fejleszti a gyermek önirányítását, empátiáját, kompromisszumkészségét, önállóságát.  

28. Szoptatott gyerekek esetében a kizárólagos szoptatás és a teljes szoptatás időtartamával arányosan csökkennek az egészségügyi, ápolási költségek, mivel a szoptatott gyerekek ritkábban betegek, ha kórházba kerülnek kevesebb az ápolási napok száma, ritkábbak a szövődmények.

29. A szoptatás a lehető legkörnyezetbarátabb, mivel gyakorlatilag nem termel hulladékot.

30.  A kizárólagos szoptatás és a hosszú távú szoptatás nagyobb családi jólétet tesz lehetővé, mivel egyáltalán nem kell tápszerre, cumisüvegre és egyéb tartozékokra költeni, és a kevesebb, kevésbé súlyos betegség miatt a gyógyszerköltségek, orvosi költségek is jóval alacsonyabbak.

31. Szoptatott gyerekeknél alig fordul elő vérszegénység:

→ 1 éves korukban még szopó csecsemőket vizsgáltak (tehéntejet, vaskiegészítést, vassal dúsított tápszert soha nem kaptak)

→ azok a babák, akik 6 ½ hónapig kizárólag szoptak, kevésbé voltak vérszegények, mint azok, akik csak 5 ½ hónapig szoptak kizárólag

→ a 7 hónapig kizárólag szopó csecsemők közül egy sem volt vérszegény, és 12-24 hónapos korban is jó volt a vas státuszuk.

→ a második félévben a szoptatás folytatása segít fenntartani a megfelelő vas-státuszt

→ a hozzátáplálás megkezdése után is jól felszívódnak az ásványi anyagok az anyatejből

→ a vashiány (de az anémia nem) fokozza a vasfelszívódást 5-6 és 9-10 hónapos korban is

→ 12-24 hós korban azokat a gyerekeket találták vashiányosnak, akik kevesebbet szoptak, kevesebb húst ettek és több tehéntejet ittak.

32. Az anyatej összetétele a szoptatási időszak során változik. Ez NEM azt jelenti, hogy az anyatej minősége romlik, hanem azt, hogy alkalmazkodik a gyermek igényeihez. Fokozatos elválasztódás esetén ill. 6-15 hónapos kor között: glukóz, citrát, foszfát, kálcium csökken; lipid, kálium, magnézium nő

Amikor a tejmennyiség 400 ml/nap alá csökken: fehérje, klorid, nátrium tartalma nő;

az immunológiai összetevők koncentrációja nő a második évben.

33. A szopó baba az ízek széles skálájával ismerkedik meg már a hozzátáplálás megkezdése előtt az anyatej révén: éppen azokkal az ízekkel, amelyek a család étkezését jellemzik. Ezért szívesen fogadja majd azokat az ételeket, amelyekkel a család étrendjéből megkínálják, ha eljön az ideje. Az üveges bébiételek íze mindig egyforma!

34. A szoptatás pozitívan befolyásolja az anya viselkedését: a tejleadó reflexet kiváltó oxitocin hatására megértőbbé, türelmesebbé teszi az anyát az unalmas, ismétlődő feladatokat jobban tolerálja, felismeri a  gyermek szükségleteit és a sajátja elé tudja helyezni.

35. Az anyatej gyorsítja a bélhám érését. Az immunglobulin A, amely bevonja a bélnyálkahártyát, gátolja az idegen fehérjék felszívódását, így megelőzheti az allergizálódást és különféle fertőzéseket. Ellenben a szoptatási gyakoriság csökkenésével az allergia előfordulása egyértelműen nő

36. Az anyatej egyéves kor után is kiváló, minőségi tápanyagforrás, immunanyagokban továbbra is  gazdag. Sőt, a mennyiség csökkenésével párhuzamosan nő az immunanyagtartalom.

37. Az anyatej és a szoptatás olyasmi, amit egyes egyedül Tőled, az édesanyjától kaphat meg a gyermeked. Egyedülálló, életre szóló, a lehető leginkább személyre szabott ajándékot adsz neki ezzel. Még évtizedek múlva is építhet az anyatej és a szoptatás kedvező utóhatásaira.

38. Szoptatással szinte minden helyzetben könnyen és gyorsan megnyugtathatod a gyermekedet egy olyan életkorban, amikor más vigasztalási formákra még kevésbé fogékony.

39. Szoptatással rengeteg időt takaríthatsz meg magatok számára. Ilyenkor csak ketten vagytok, lazíthatsz, pihenhetsz, csak őrá vagy csak befelé figyelhetsz a legnagyobb rohanás és stressz közepette is.

40. Hosszú távú szoptatással, a fokozatos elválasztódást lehetővé téve tulajdonképpen arra adsz lehetőséget gyermekednek, hogy a maga tempójában, az érettségének megfelelő lépésekben és ritmusban távolodhasson tőled. Másfelől finoman, szeretettel és türelemmel arra is megtaníthatod, hogy bizonyos helyzetekben a nemleges választ is elfogadja.

41. A szoptatás a legjobb bizalom és önbizalom építő tréning, amely a legszorosabb egymásra utaltságtól mutat az önállósodás törvényszerűen bekövetkező állapota felé. A szoptatási kapcsolat alakulása egyben a kötődés átalakulása is, anélkül azonban, hogy lényege, a feltétlen szeretet változna.

Máktorta

Régi mániám, aztán most találtam egy receptet a Good Food egyik számában, szóval ki is próbáltam egyből. Jó lett. Tényleg. De nekem azért hiányzik a mákból a meggy, szóval legközelebb teszek majd bele. És vagy eggyel több tojgli kell, vagy 10 dkg-mal kevesebb mák. Majd kikísérletezem.

ami kell hozzá:

• fél kg darált mák
• 30 dkg cukor
• 10 dkg vaj
• 1 csom sütőpor
• 5 tojgli
• fél kg mascarpone
• 2 zaccs vanilin cukor
• díszítéshez bogyós gyümölcs

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat 15 dkg cukorraal fehérre verjük, majd belekeverjük a mákot, a sütőport és a puhára olvasztott vajat. A fehérjéket a maradék cukorral keményre verjük, majd belekeverjük. Kivajazott sütőben 45 percig 180 fokon sütjük (én előmelegítettem). Hagyjuk kihűlni, majd a mascarponét elkeverjük a vaníliás cukival, és rákenjük jó vastagon a tortára, és megszórjuk a gyümölccsel. 

UPDATE (szept 30)
Egyébként azt elfelejtettem írni, hogy igen finom lett. Tömény mák ugyan lehetne lazítani kis almalekvárral, de így is kétpofára zabáltuk

Hordozom a csemetémet - avagy megjegyzések egy hordozókendőre

Továbbra sem a babocsról szól a blog, de. Szóval hordozom a gyerekemet, kendőben, mint Bantuországban már ezer éve mindenki. A megjegyzések magukért beszélnek, hogy hol tart a nép most ebben a kérdésben.

• "de pici!" és nem az a gond, hogy ezt mondják, mert a gyerök télleg nem nagy (3 kg, 56 cm jelenleg), de közben mutogatnak
• "úristen megfullad"... persze, mert arra játszom, hogy a gyerekemet a nagynyilvánosság előtt, egy narancssárga hordozókendővel öljem meg. Nem tud megfulladni a kendőben, akármi van. Még sose senki nem halt meg kendőben. Egyszer volt valami félnótás, aki zsákba kötötte a gyereket, és az összecsuklott, azért halt meg. De egyébként, ha jól van felkötve, és a kendő jó minőségű, akkor nem tud megfúlni. 
• "nem túl szoros? nézd a lábát, nem túl szoros?" Nem. Főleg, mert ezt egy rugalmas kendő, tehát anyagában nyúlik. Nem tudom elég szorosra kötni. Ez csak akkor vicces, amikor rokon nyegtet ezzel, hogy de "nézdmárszegényt, ez biztos túl szoros". Nem az. Tanfolyamon voltam, hogyan kell csinálni. 
• "tejóég, ez itt egy gyerek?" nem, a ruhám mintáján van láb
• és akkor vannak azok, akik csak úgy megszólítanak az utcán, beszélgetni (mert ráérek nyilván). A csúcs az a hölgy volt, aki még a ciklusát is elmesélte. Nemá. 
• és  a lábát fogdossák. Jó esetben a lábát. Volt olyan is, aki azt gondolta megsimogathatja az arcát. Hátnemá. 
• Aztán a szüléstörténetek garmadát hallgatom végig, ma pl a 30-as buszon. Hogy a 4 gyereke hány kg volt, a kiírthoz képest mikor születtek, és hány órát vajúdott, közben mik voltak. 
• Ja, és a tej. Hogy mennyi teje volt, mennyi ideig szoptatott, hogy nekem van-e, mennyi, milyen gyakran, stb. 

Dr House - utolsó évad

Végignéztem az egész Dr House-t, mind a 8 évadot. Nem érzem magam ettől egy hősnek, nagyon élveztem, végig. Kevés olyan szál volt, ami nem jött be, vagy felesleges volt - ilyen volt pl Amber, Wilson barátnője. Nekem nagyon nem hiányzott, nem bántam, hogy meghalt, sőt. Valahogy nem bírom azt a színészt (Anne Dudek), lehet, hogy a lapátkezek zavarnak annyira... naszóval amikor meghalt, kicsit túlzottnak találtam Wilson senyvedését, nekem nem úgy tűnt, hogy annyira oda vannak egymásért, hogy ez lenne élete szerelme, vagy hogy olyan sokáig voltak együtt.
Kicsit erőltetett volt, hogy az eredeti gárda maradt (Foreman, Chase, Cameron), amikor megérkezett az új (13, Taub, Kutner). Az már jobb volt, amikor Cameron végre megszűnt, és Chase és Foreman csatlakozott. Namindegy, azért végig jó volt a színvonal.

És a legjobb, a 8. évad volt. Ütős befejezés, nagyon tetszett, hogyúgymondjam nem bírtam letenni, szinte egyben végignéztem. Jó, hogy csak Wilson és House maradt, hogy alapvetően az ő barátságuk lett a lényeg az egészben. Ja, a kínai csaj, haláli. Vagy koreai volt? :)

Nézzétek meg.

10/10, teljesen egyértelműen. Imádtam.

Photo Friday: Countryside

Vége

Lezárom, nem írok többet a PICről, mert szerintem lassan kezdem elfogadni, hogy így indult az élet. Most azon vagyok, hogy kurvára jóvá tegyem neki, hogy a babocska jól érezze magát itt, velem, velünk. Nem vagyok a gyerekelkényeztetés híve, de most kiteszem a lelkemet ezért a kislányért. És csak rimánkodni tudok, hogy ne emlékezzen, vagy legalábbis enyhíteni tudjam.

Csak mert ha én emlékszem egy elvesztett ikerre, akkor ő is fog erre.

Anyatej a PIC-en

Ez most csak egy példa lesz arra, hogy én miért éreztem magam ultrapocsékul azon a másfél héten, amikor a PIC-re kellett járni.

Hogy milyen érzés az, hogy életemben először tej jön belőlem, és nem gyerek szívja ki, hanem valami félhülye védőnőnek álcázott vadbarom cuccog rajta egy kézi fejővel, miután már az első belövelléstől kőkeményre nőtt, na azt most nem ecsetelem. (mert miközben ott ülök az ágyon, a védőnő feltétlenül mindkét mellemet látni akarta a művelethez, közben a szobatársam pasija+nagybátyja és annak felesége, valamit a vizitelő orvos ezt nézi... hát a megalázásnak vannak fokozatai)
Szóval felviszem a PIC-re kijelölt látogatási időben a tejemet, akkor lecsesznek, hogy ezt így nem lehet, mert pasztörizálni kell, vigyem át egy egészen más épületbe, majd hozzam vissza, de oda csak du 14h00-ig lehet menni, viszont a tej meg legyen itt etetési idő előtt fél órával. Na kérdem, miért kell pasztörizálni, amikor itt vagyok, és frissen fejem a saját tejemet, steril fejővel, az ő steril üvegükbe. Másnap a főorvos asszony - amikor a mellének szegeztem a kérdést, hogy miért kell a tejemből kiszedni pasztorizálással a lényeget - rákérdez, hogy akkor ezekszerint Ön még itt van a kórházban? Hát igen mondom, de közben azt gondolom, hogy bassz, nem látod, hogy köntösben, hálóingben vagyok? Kicsit elvonul prézsmitál a többiekkel, és visszajön, kisüti, hogy akkor hozhatom a friss tejet félórával etetés előtt reggel 8 és este 8 között. Fű, hősnek érzem magamat, hogy ezt elértem... azt nem tudom, a többi anyuka miért nem, de nem az én ügyem.

Innentől azért komoly program volt, mert fejnem kellett, előtte sterilizálni, de a gyereket is látogatni... szóval el voltam rendesen foglalva, pihenni nemigen tudtam (3 nappal a szülés után), ha tudtam volna, akkor jöttek a látogatók.

Másnap megyek látogatásra. Új nővérgárda, már tudtam, hogy ez gáz lesz ám így. Az egyik bentfekvő anya valamit kérdez a tejjel kapcsolatban. Erre jön a nővérke, hogy dehát pasztörizálni kell, mert ő így nem adja oda. Na de mondom (mert nyilván egyből bele kell szólnom) a főorvos asszony azt mondta... de neki meg nem szóltak... akkor mondom hívja fel. És akkor jön egy fiatalabb orvoska, és odaszól a nővérkének, hogy ugyan hagyd már, a főorvos asszony csak azért találta ezt ki, hogy az anyukáknak legyen mivel elfoglalni magukat, úgysem adjuk oda, ez csak valami hülye pszichológia. Fú, teljesen elöntötte az agyamat a vér, és egbyől megkérdeztem, hogy ezekszerint a gyerekem meg sem kapja az anyatejet, amit hurcibálok neki? Tudják ők, hogy a WHO mit ajánl? stb stb? Mondták, hogy megkapja - de addigra már nem hittem nekik, elkeseredve, és teljesen magam alatt zokogtam végig a következő órát (csak annyit, mert utána sterilizálni kellett, majd fejni, majd vinni a tejet, hátha megkapja).

De volt, aki azt mondta, hogyne vigyek olyan sokat (30 ml), mert úgyis csak 5 ml-t eszik meg a babocs, és a többivel nem tudnak mit kezdeni. Hát mondom, azért én cska hozom, ami van, hátha egyszer csak többet enne, vagy maradjon éjszakára. "Csak nem gondolja az anyuka, hogy éjszaka is tejet kap?" Hát mondom miért nem? "mert nem friss" akkor hozok frisset "jajj, neeee, az anyuka csak pihenjen éjszaka, ne keljen fel" dehát fejnem fel kell kelni, ígyis-úgyis, csak így én öntöm ki deciszám a tejet... "nem, nem anyuka csak aludjon éjszaka, lesz elég dolga, ha majd hazajut a babocs"

Egy szó: agyfasz...

Orvosok, nővérek a PIC-en

Na, hát ez igen vegyes. Nekem főkként rossz tapasztalatom van, és most nem az orvosok és nővérek hozzáértéséről van szó (pedig van egy-két nővér, akinél azért ez felmerül). Mert mindenki profi, az orvosok kiváltképp, és öröm nézni, hogy milyen szeretettel tudnak fordulni a babákhoz, és hogy a főorvos asszony is odamegy etetni egyes babákat, vagy visszatolja a sérvüket adott esetben. A fiatalabb orvosok meg pláne. Meg ők azok, akik néha azért csak odajönnek hozzád, és mondanak egy-két ezt-azt a gyerekről. Persze azért jobb, ha kérdezel. Megtanultam, hogy specifikusan kell kérdezni, mert az, hogy mi történt a baboccsal az elmúlt 3 órában, számukra nem értelmezhető. De az, hogy: hányt-e? állt-e le a légzése? tudtak-e még szívni a PTX-en? kellett-e röntgenezni? mennyit evett? kapott-e beöntést? próbálták-e cumival? stb. megválaszolható. Ehhez viszont tudni kell, hogy ezt kell kérdezni. Ezt meg csak onnan tudod, hogy ha előtte valaki már elmondta. Azt hogy a babocs hányt egyik nap, csak onnan tudtam, mert valamelyik elpöttyintette. Utána mindig rákérdeztem. Értem én, hogy nem mondanak el mindent, de mégiscsak jogom van a gyerekhez, és jogom van tudni, hogy mi történik vele, még akkor is, ha attól csak megijedek, vagy hüledezek.

A nővérek meg... hát... egyrészt tudom, hogy nagyon kemény meló ez, amit ők csinálnak. És nyilván nem lehetnek kedvesek mindenkivel, mindig. De amikor dúlnak a hormonok, és látod, hogy a babád ott fekszik lekötözve, becsövezve, akkor minden mini-emberséghez simulsz. Az olyan mondatok, hogy "nem kéne azt a szegény gyereket annyit macerálni", amikor már egész éjjel arra vártál, hogy hozzáérhess, igen csak mellbe vágnak, szöges ostorral. Meg az "Anyuka most csak a szemével simogassa, mert nagyon nyugtalan volt eddig, sírt sokat, és szedálni kellett". És a többi... Tudom, hogy nekik érdekük, hogy a babocsok csendben nyugodtan maradjanak, a babáknak is jobb, ha alszanak, vagy be vannak nyugtatózva, mert kevésbé érzik, de mélységesen hiszek abban, hogy az én érintésem is igenis fontos. Illetve hátugye nem az enyém, hanem az anyáké. Bár többször volt, hogy csak egymás között zsolozsmáztak, hogy miért megyek minden alkalommal, miért nem hagyom már békén a gyereket (vagy őket??). Hogy hogy lehet az, hogy én még mindig bent fekszem a kórházban, amikor sima szülés után 3 nappal hazaküldenek, akkor biztos nem járnék be annyit.

Alapvetően az anyuk a szükséges rosszak, a küszöb alatt kúszva-magamat megalázva kellett kuncsorognom az infoért, és némi megértésért. Egyesével kellett a nővéreket megnyerni magamnak, mindegyikkel kicsit nyuszózni, jó pofizni, hogy még 5 percet hagyjanak a gyerekkel.

Ismétlem, megértem őket... de nekem ez nem segít, mert a lelkemet-szívemet ütötték-verték-rugdosták.

Ettől függetlenül hálás vagyok nekik, hogy gyógyítanak, mert nélkülük... bla bla

Photo Friday: Sports

PIC - avagy a koraszülött intenzív

Hát ez egy olyan hely, amit nagyon sok tényezőre fel lehetne bontani - tán meg is teszem. Amikor először mentem a PIC-re, 9-re, persze vagy 10 perccel hamarabb ott voltam. Voltak ott más nők is, üldögéltek, beszélgettek, én a kezemet tördeltem, rágtam a körmömet, a hajamat téptem, és vártam ahogy ketyegnek a percek. Tökre meg lehet ismerni a kezdő PIC-ezőt, meg azt, aki már 50-60 napja jár be.
Átléptem az ajtót, és onnantól kezdve már csak "anyuka" megszólítással éltek felém. A babocs még mindig sapkában, orrán CPAP, kezei, lábai meggyötörve, kék-zöld véraláfutásosan. Ezentúl bármikor mentem, állandó félelemben éltem, hogy hogyan találom a gyereket, él-e még, és ha igen, akkor mit talált ki, mit mondanak majd az orvosok, nővérek, mi történt vele. Volt hogy hányt, volt, hogy szedálni kellett, volt, hogy lekötözték a kezeit, volt, hogy beöntést kapott, vagy éppen leállt a légzése, és erősen kellett stimulálni, hogy újra indítsa, besárgult, légmellet (PTX) kapott, nem tudták betenni a branült, mert minden vénája szétrobbant...

Rettegtem minden alkalomtól, amikor odamentem, mert nem akart javulni. Árgus szemekkel vizslattam a rákötött gépeket, megtanultam mi a szaturáció (mert eddig csak a Dr House-ban hallottam), hogy mennyi a normális szívverése egy ilyen csöppségnek, hogy mit jelent ha mennyi oxigén megy be a CPAP-on.

Volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy jobb is, ha nem én felügyelem a gyereket, mert még valami baja lenne, maradjon inkább ott örökre.

Naponta háromszor mehettem be hozzá, elvileg negyed órára, de midnig több lett belőle. Bár állandóan ott akartam lenni, amikor ott voltam, nem tudtam mit tegyek, hogyan fogjam meg, miéhez lehet hozzáérni. Általában tenyeremmel a mellkasát simogattam, és a kezét vagy a lábát a másik kezemmel. Vagy ha már lehetett, a fejét. De nem ölelhettem magamhoz, csak egy hét után, akkor is csak 5 percre, felügyelet alatt. Mert elkezdett aztán javulni a helyzet... csak addigra én már lelkironcs voltam, a világ összes könnyét elsírtam.

Photo Friday: Words

Szülés utáni első éjszaka - egyedül

Szóval ott fekszem 2 órát egyedül szülés után. Ki vagyok merülve, az tény, és továbbra is pisilnem kell - szerencsére jön a szülésznő, aki segít eljutnom a slóra (bár mondtam neki, hogy minden úgy kezdődött, hogy nekem pisilnem kell, szóval nem biztos, hogy merek szólni neki). Hát a szülés utáni első pisilés azért nem túl jó, szóvá is tettem persze. Aztán beültet egy tolókocsiba, és megyünk megnézni a babocskát a PIC-re (Perinatal Intensive Centre) vagyis a koraszülött intenzívre. Betolnak, odatolnak egy inkubátorhoz, amiben egy baba fekszik kiterítve, fején sapka, orrán valami cső (jóval jóval később tudom meg, hogy ez CPAP), keze lába összeszúrkálva. Kapkodja a levegőt, szeme csukva, szinte halott. Nem nyúlhatok hozzá.
A doktornő valamit vartyog a gyerekről, de nem tudom mit, nem emlékszem. És közölték, hogy másnap reggel 9re jöhetek a gyerekhez, adtak egy halom papírt, hogy olvassam el, írjam alá. És ennyi, már toltak is kifelé.

Levittek a szobámba- itt töltök majd másfél hetet. Lefekszem, a szembe falon egy konnektor van, azt nézem. Azt nézem egész éjszaka, amikor irdatlan hatalmas vihar tör ki, ott csapkod a villám mellettem. És a babocs meg egyedül valahol, biztos sír nélkülem, és nincs aki megvigasztalja.

Nem aludtam egy percet sem. Fájt is a sebem, de a lelkem még sokkal jobban. Ha mehettem volna a gyerekhez, szarok a sebre, pattanok fel, és futok hozzá. Hihetetlen erő ez. Hajnali egykor kibattyogok a nővérkéhez, kérek egy fájdalomcsillapítót. Nővére nyilván sehol, így visszakecmergek az ágyba, és megnyomom a nővércsengőt. Jön is - én meg elkezdem a végeláthatatlan bocsánatkérések sorát, hogy hát nem is tudom mi itt a protokoll, nekik hogy lenne jobb, de próbáltam kimenni, csak nem volt ott senki, de nem akartam felébreszteni....

4kor lett véres a lepedőm, de vártam türelemmel 6ig, akkor kimentem, szóltam a nővérkének, hogy ki kéne cserélni, mert. Erre odabaszott egy léepedőt, hogy tessék, így 14 órával szülés után magamnak cseréltem a lepedőt ki. És elkezdtem készülni a 9 órára, amikor láthatom a babámat, úgy, becsövezve. Mintha randira mennék.

A szülés... még itt is egészen jól vagyok

Aki szült, az tudja, aki nem, azt általában nem érdeklik a szülős történetek. Nem is részletezném, hogy mik hogyan voltak, csak a számomra fontosabb részeket emelném ki, rögzíteném, főként persze megintcsak terápiás célzattal.
Bár nem akartam, itt nem volt kérdés, volt borotválás, és beöntés is. Ez utóbbi jó volt, jó, hogy volt, egyrészt kicsit segít beindítani a fájásokat, másrészt nem rossz az, amikor a kitolási szakaszban nem izgulsz azon, hogy banyek, jön belőlem minden mindenhonnan. Jön így is, csak esetleg nem annyi. No.
Szóval beöntés közben ezt tudtam kérdezni a szülésznőtől: "És régóta csinálja? Mármint nem a beöntést, hanem a szülésznősködést." Borotválkozás közben pedig ezt: "És szereti csinálni? Mármint nem a borotválást, hanem a szülésznősködést." Szóval antré megvolt, szerencsére a szülésznőm kedveshiggadtjófej volt, örökre hálás leszek neki ezért, sokat hozzátett ahhoz, hogy ez jó élmény legyen. (a szülés, nem a borotválás, beöntés). Na túl voltunk rajta, utamra engedett (vissza a szülőszobába), mondta, hogy kezdődhet a menet. Mivel korababocs, ezért óránként negyedórára kötnem majd fel a CTG-re, és minden negyed órában meghallgat. Szerinte csak estére lesz valami. Fű azangyalát, akkor van még időm, hiszen ez olyan 11 körül volt. Anyám jött be velem, meg néha a nővérem. Hát telt az idő, közben megjavítottam a papucsomat a bicskámmal (van még, aki vajúdás közben ezzel baszódik? dehát olyan idétlen csillogó mizergákat tettek rá, le kellett szedni), dumálgattam a rokonsággal. Olyan 1 körül már 2 ujjnyira voltam, ekkor jött a doktorbácsim, és mondta, hogy mindejárt jön egy UH géppel, megnéz. Végülis fájásaim már voltak, úgy 10 percesek, aztán meg úgy, hogy 10 perc, 3 perc, 10 perc, 3 perc -azért levegőt már kellett vennem. Telt szépen az idő, nővérem hozott valami homeobogyót, hogy ez majd segít tágulni. Hát jóvan, bevettem belőle 5 golyócskát, és akkor jött egy fájás, szuszókáltam, lihegtem, a golyók eltűntek, na mondom ezeket sikeresen kifuffantottam magamból, a francba. Jött a szülésznő is, kérdi mi a helyzet, (mizu, mizu, mizu), hát mondom kicsit itt fáj... orvos volt?....nem volt... najó akkor megnéz ő, de jó lenne fájás közben. Fú az anyád, de nem örültem neki. Megnézett, fájt. Így utólag azt gondolom, hogy kicsit a méhszájamon elsimogatott, hogy jobban nyíljon. Aztán visszaparancsolt a labdára, amin addig ültem, hogy akkor hajrá. Rámkötötte a CTG-t, én meg mondom, hogy nekem nagyon kell pipilnem, én most kimennék, csak ez a fájás múlna már el. No aszondja a szülésznő, pattanjak csak fel az ágyra, megskubbantana megint. Benézett. Oda. Majd elkezdett kiabálni veszettül, hogy doktorúr, doktorúr, szülünk, szülünk. És akkor váltottam ét fura üzemmódba. Hát mondom ki szül? Hiszen én csak 3 ujjnyira... és még csak negyed négy van.... és csak pisilnem kell, hadd menjek már ki, mert ide fogok pisilni szégyen szemre. Ekkor már a hátamon feküdtem, lábaim széttárva szépen. Szép részemmel az ajtóval, tehát a hasam fölött a lábam között láttam, ahogy sorakoznak be az emberek a műsorra. Jött az orvos, a gyerekgyógyász, meg még egy banya. Na mondom magamnak, ezek aztán kíváncsiak - és parasztok is, de majd én köszönök. Jó napot mondom nekik jó hangosan, azok meg csak néznek. Az Orvosdoktor mellém pattan, és szépen nyugodtan mond valamit, de nem hallom, mert ez bizony fáj ám, itt nincs mese, kiabálni kell. Elmúlt, jóvan. Basszus, pont a szemembe süt a nap, de szar. Valaki letörli a homlokomat, az nagyon jó. Még. Aztán a banya megszólal, hogy nem jól nyomok, már tiszta vörös a fejem. Hát mondom nyomnád te, nem lennél ilyen ultra okos. És az orvosdoktor szépen higgadtan elmondja, mit vár tőlem, hogy mit hogyan nyomjak, milyen levegővel. Értem én, de csak  nézem, válaszolni nem tudok. És még kettőt tolok nekik, örüljetek. És kint van a babocs. Érzem, amikor kijön a feje, a többi meg csak kicsusszan. És rámteszik, ezért is hálás vagyok, örökre.
Látom a kis csúcsfejét, megfogom az ujjait, visít szegény mint az ördög. Csodás. És elviszik, és megkezdődik a pokol. Még visszajön a gyermekorvos, és annyit mond, hogy kilenctizes az apgárja. Ennek szemmel láthatóan mindenki örül, én nem értem.

Utána még összevarrnak, akkor mered a nyelvem, beszélgetek az orvosdoktorbácsival (velem egyidős bácsi), ügyes gyerek, jól varr, bár érzem. Gátmetszésre ugyan nem volt ideje, mert ollóval kezében állt már ott, amikor rakétaként jött ki belőlem a babocs. De egy kicsit azért szakadtam, repedtem. (naná, mert a gátmasszázsolajamat még el sem kezdhettem használni). Összevarrt, kitisztogatott, bebugyoláltak, otthagytak. Egy ponton fájt csak, de ott ultranagyon. Ott még mindig fáj egy kicsit.

És ettől a pillanattól csak a babocsra tudok gondolni. Szép szülés volt, nekem tetszett. Kedves volt a doktororvosbácsi, azt mondta, hogy jól csinálom. Mennyire jól esik a dicséret. Akár holnap szülnék megint, ha az ezt követő másfél hetet megúszhatnám vele.

A kezdet... itt még egészen jól vagyok

No, az történt, hogy a babocska kíváncsi lett a világra, és jóval hamarabb megszületett. Ezzel életem két legrosszabb hetét okozva - na nem is kettő, csak másfél, de akkor is - merthogy születés után beköltözött az újszülött intenzívre, hogy ott csövek és még több csövek lógjanak ki belőle. Nem akartam én sosem a gyerekről írni, mert rengetegen írnak, de így, hogy ekkora kalandba kevert és kalamajkát okozott, kénytelen vagyok, főként terápiás célból. Szépen igyekszem sorban venni a dolgokat, a szülést, a PIC élményeit, a szülészeti osztályt, a "kedves" szobatársamat, az orvosdoktorokat, nővéreket... és ami még eszembe jut.

Szóval vasárnap még jól voltam teljesen. Jó nagy hasam volt már, mindenki kérdezte, hogy akkor már a napokban szülök-e, meg hogy biztosan egyedül van-e... és még hátra volt 6 hét.  És akkor aludtam végre egy jót. Előtte már nem volt egy normális éjszakám, az állandó pisijárat, a csípő-forgó fájás amikor fordultam az ágyban. És akkor volt egy jó éjszakám. Nem kellett felkelnem, nem fájt a csípőm. Hogy örültem. És akkor megfordultam mégis, és éreztem, hogy na most pisiltem be - ezt persze csak úgy félálomban - aztán irtó gyorsan rájöttem, hogy nem pisilek, mert pisilnem még kell, mégis jön belőlem a valami. Tejóég, akkor vérzek... már megint. De nem. A magzatvíz. Fú, akkor mélylevegő. Felhívtam anyámat, mivel DrB még kint van, meg az orvost is, meg aztán DrB-t is. Anyám indult hozzám, az orvos aszonta menjek be a kórházba. Én meg nem tudtam felállni, mert dőlt belőlem a víz - viszont ugye pisilnem azt meg kellett. Hát egy életem, egy halálom, kimentem a slóra, pisiltem is, közben ömlött belőlem a cucc tovább. Na ekkor kezdtem igazán félni, hogy a gyerek meghal. Állandó parám volt, már a terhesség alatt is, hogy a babocs meghal. De most aztán nagyon. És akkor megjött anyám, felöltöztem, fogtam a kórházias cuccmákot, és elindultunk, hogy a duóban álljunk egy darabig. Megérkeztünk, ahol még rám sem néztek, közölték, hogy ott nem maradhatok, hiszen nekik nincs koraosztályuk. Hát mondom zseniális, de az orvosdoktorom azt mondta, hogy ide jöjjek, ide jöttem, azért akkor tessék már megnézni, hogy a gyerök él-e. Megnézték, minden okés volt odabent, így felkötöttek CTG-re, és hívtak egy mentőt, hogy vigyen át későbbi kínszenvedésem és pokoljárásom színhelyére. Ekkor még teljesen zárt méhszájam volt, fájásom szinte nulla, éppen csak minimál. És elkezdtem várni a mentőt, egy óra volt csak, és átvittek. Persze azon aggódtam, hogy a srácok gerincsérvet kapnak, ha engem fel kell emelniük, bizonygattam, hogy lemegyek ám én egyedül a lépcsőn, hagyjuk a liftet.
Kicsit szirénáztunk is. Kedélyem jó volt, viccelődtünk, bele sem gondoltam, hogy babocs korababa lesz. Mi baja lehet az én gyerekemnek? Semmi. Tökegyértelműen semmi. Közben DrB kintről szerkázott nekem a pokol bugyrába orvost - szóval egyedül nem leszek, azért az is jó.
Megérkeztünk a mentővel, felszenvedtek a másodikra a szülőszobára, majd leadtak. A szülésznőnek az első kérdése az volt, hogy "fel tud állni?" na mondom végre egy értelmes lélek... és pattantam is fel. Azonnyomban kaptam egy branült, egy antibiotikumot, és lecsapolt belőlem vagy hat fiola vért. Beköltöztetett egy szülőszobába - ekkor már teljesen világos volt, hogy itt nincs visszaút, a babocska jönni fog. Ma. Vagy holnap...
És jött az első vizsgálat. Kenetvétellel. Hű, azért az kemény menet volt - viszont már egy ujjnyira tágultam. Ekkor volt 11 óra.

Photo Friday: Of House and Home

Magyarázom magamat

Jóvan, vagy ezer éve nem írtam. Egyrészt meg vagyok zavarodva, mert nem akarok itt a terhességemről vekegni, hogy ez jó az jó, ez fáj, az fáj, másrészt most a gondolataim nagy részét ez teszi ki. Viszont annyian írnak erről, hogy már én is unom.
Időközben néha vannak gondolataim, (ez így faszán hangzik), csak nem jutok el idáig, hogy leírjam. De mostantól egy kicsit jobban igyekszem majd.

Jim Parsons - a.k.a Sheldon Cooper.... bocsánat, doktor Sheldon Cooper

Megjelent egy cikk, hogy meleg, 10 éve van pasija. Hát és... Viszont a cikk végére odabiggyesztettek egy hatalmas videót, és ez ismét bizonyította számomra, hogy ez a faszi hatalmas figura. Már ahogy a Big Bang Theory-ban hozza magát, az sem semmi, de egyébként is, minden megmozdulása tetszik. Ha rajonganék valakiért, ő rajta lenne a listámon.
Ez a video, szerintem érdemes végignézni

Jó itthol

Meglandoltunk, túl vagyunk a temetésen is - meglehet, erről majd egyszer írok, elkezdtem intézni a dolgokat. Jó itt. Mondjuk még itt van DrB is, szóval persze, hogy jó, végre megint szép lakás, jó idő, séták, család, barátok.  Csak DrB nélkül.... ehh.

Viszont úgy beállt a vállam, hogy alig bírom mozdítani. Ilyenkor mit kell tenni? Már bekentük, masszíroztuk, de csak egyre rosszabb. Alig bírok felállni, nemhogy oldalra fordítani a fejemet. Hát ez miféle büntetés? És mi a megoldás rá?

De azért jó itthol. Nagyon jó.

Photo Friday: Crimson

Holnap - hogyan ne görcsöljek rá?

Na eljött az a nap, amikor már csak egyet kell aludni, és mehetünk haza. Továbbra is vegyes érzelmekkel várom, de az utazás előtti szokásos izgulás azért rajtam van, a pakolás, dugó, lekéssük satöbbi. Eddig midnig minden rendben volt, dehát ugye az izgulás lételemem sajnos, hiába próbálom megtanulni a nemizgulás művészetét.

Olvasok ilyen mindenféle terhes fórumokat, egyebeket, és ott gyakran felmerülő kérdés, hogy hogyan lehet arra nem rá görcsölni, hogy valaki babát akar. DrB szerint, ha egy nőnek azt mondod, hogy okés, legyen baba, akkor az a nő megőrül, és onnantól kezdve csak az érdekli. És akkor jön a próbálkozás. És ha nem sikerül elsőre, másodikra, jön a görcs, na meg az egyre jobban akarás. Kipróbálnak ezt-azt, és felmerül az állandó kérdés, hogyan ne görcsöljek rá valamire, amit annyira akarok?
Mivel a nemizgulás művészetét tanulom, én a következő taktikát alkalmazom, minden helyzetben, amikor elkezdek valamire rágörcsölni, vagy izgulni.

• előre kigondolok valamit, amivel elterelem a gondolataimat. Valami, amit várok, vagy tudom, hogy meg fog történni, és jó róla fantáziálni - egy utazás, egy új bútor, új munka, buli, mittudomén. Valami, aminek semmi köze ahhoz, amin izgulok/görcsölök
• amikor eszembe jut, amin izgulok, akkor először is, veszek 3 mély levegőt, lehetőség szerint még a szememet is becsukom, a tenyeremet direkt kinyitom - mintha az izgulás ott lenne az öklömben, és ki kéne engedni. Próbálom a vállaimat, egész karomat elernyeszteni
• és direkt arra gondolok, amit előre kitaláltam. Erősen. 

Egy idő után egészen jól megy, és azt kell mondjam, használ. Nekem. 

Neked mi?

Még 5 nap - kalandok napja

Mert az úgy van, hogy ugyan ma van péntek, és 13.-a, nekem mégis kedden volt a Nagy Kalandok Napja (NKN).
Még húsvét előtt kezdődött, amikor kiderült, hogy a helyi bankfiók nem tudja teljesíteni a kérésemet, még úgy sem, hogy 2 hétre előre szóltam. Szóval át kell mennem egy másik városba. DrB is abban a másik városban dolgozik, szóval legalább az irány megvan. Jejj... viszont egy kocsink van, ő meg estig dolgozik (tehát a bankba se tud bemenni), se vonat se busz nincs a két város között - és végülis csak 40 perc, szóval elmegyek vele, mivel a bank csak fél10-kor nyit, ő meg 8-ra megy, így elütök másfélórát sétával, az egészséges, utána hazajövök, végzem a dolgomat, majd értemegyek este.
Na a sétábl nem lett semmit, mert dézsából kezdték önteni a vizet abban a pillanatban, hogy nekiindultam volna. Oké, sevész, akkor iszom egy teát. Itt, Birkaföldön nemigen ismerik a gyümölcsteát, nemgond. Azért rápróbáltam, nem sikerült, viszont mivel nagy a hasam, adott kettő feketét, mondván rámfér. Amióta tudom, hogy jön a gyerek, nem ittam koffeint (előtte is csak tea formában), hát most letoltam 2 bögrével, mert a banya nézett végig, hogy mivan, megiszom-e.
Na eljött a banknyitás ideje, és beindult az zuhé mellé a hó is, mondjuk az csak lájtosan, szóval 100 esőcseppre jött egy nagydarab hópihe. Úgy gondoltam, itt az ideje megvenni Az Esernyőt, ami nekem itt nincs, esőkabáttal működöm, de mivel ugye hivatalos helyre mentem, volt rajtam smink, és ebben az esőben nincs vízálló szempillaspirál. Na bementem egy hipermarketbe, elkezdtem nézelődni, leveszem a polcról, kinyitom, becsukom, döntök. Ja, hát az első az szétesett, a másodikat pedig amikor gombnyomásra ki akartam nyitni, szó és kinyílás nélkül kilőtt. Jóvan, találtam egyet, ami jó, megvettem, továbbmentem a bankba.
Az mindig egy kálvária, sosem megy könnyen. Most se, de azt nem részletezem.... mögöttem iszony sor, persze a pénzt időzáras széfből kapom, szóval várni kell vagy 10 percet, de addig más nem kerülhet sorra, mert. Persze ment az "óistenem" meg a "nemhiszemel" meg társaik a sorban. Ebből 1 banya volt és a többi olyan 30-40 éves pasi. Na megkaptam a pénzemet, borítékolva. Persze a boríték kiszakadt, és a pénz bő fele szétszóródott a bank padlószőnyegén, de úgy, hogy egyesével, szóval kettő nem esett egymásra. És nem segített senki, mindegyik végignézte, ahogy 7 hónapos nagy hassal letérdelek (mert se lehajolni, se guggolni nem tudok már) és négykézláb végigkúszok a padlón.

Where me keys - Mr Zipp; ez magával ragad

A Britain's Got Talent című műsorral ütöttünk el pár esős órát. Azt kell mondjam, hogy tökre megérte, mert megtaláltuk Mr Zippet. Szzerintem zseniális, azóta is azt hajtogatom, hogy "where me keys, where me phone" és a "have you ever been in that situation". Jobb mint amit régen danoltam, a 'az jó ha nagy, az jóü ha dunnnnddddiiii"

Az Ügyvédek - 8. éved... és még 9 nap

Már írtam a legújabb sorozatomról, a "The Practice"-ról, akkor még csak az első 5 évadról, és hogy mennyire faja. Hát most akkor módosítanom kell, mert megnéztem még a 6. és 7. évadot, az előbbi még egész jó az utóbbi már csak tűrhető volt. A 8,, egyben utolsó éved volt, ami teljesen kiakasztott. Az eredeti szereplőkből megmaradt 3, és az egész elment egy elég szar vonalba, rettenetesen idegesítő volt, nem is bírtam 2,5 résznél többet megnézni.
Mert van olyan, hogy egy sorozat kimúlik, a Will és Grace utolsó évada is szinte katasztrófa volt, de azért végig küzdöd magad rajta, már csak becsületből is. De ez... ultragáz.

Még 9 nap, és hazamegyek, és otthonmaradok. Félek is tőle rendesen, de a repülőre már nem engednek fel ekkora hassal.

Húsvét és a vallásom - még 13 nap

Gyerekkoromban minden vasárnap mentünk templomba. Olyan pap volt, aki szerette a hosszú beszédeket, így én legtöbbször elaludtam anya ölében, mert unalmas volt. Hittan órán leveleztem a barátnőimmel alapvetően nem sok maradt meg abból, amit oktattak, pedig nem hülye a papbácsi, jókat mondott. Később, már olyan 16-17 körül próbálkoztam. Beletettem mindent. Olvastam könyveket, Bibliát, jártam hittanra - máshova, egy mégjobbhoz, ott tanultam sokat, jártam templomi kórusba, jó társaságba, minden vasárnap  templomba, odatettem magam rendesen. És nem érintett meg.
Aztán otthagytam.

És fúr miatta a lelkiismeretem. Nem értem pontosan miért. Nem a hitemet hagytam el, fundamentumom az Istenben való hit. De jobban akarom csinálni, jobban meg akarom érteni. Most nem járok itt templomba, nem tudom miért.
Húsvét van, és most felmerült megint bennem az egész, hogy hogyan is állok a vallásommal. Nem a hitemmel, a vallásommal.
De belegondoltam. Hogyan állok a hitemmel? Ebben is hipokrata vagyok, mint olyan sok minden másban?

Ti hogy álltok?

Illeték logika nélkül - még 15 nap

Hát most azért egy kicsit elszállt az agyam, pedig nemigen szokott, főként nem a magyar állam által meghozott, kiadott törvényeken. Már annyiszor találkoztam hülyeséggel, értelmetlen, mindenkivel kibúró rendeletekkel, hogy szinte a szemöldököm sem rezzen meg. Azért majd még lehet, hogy járok pár kört.
Az van, hogy eladtam egy lakást otthon, és vettem egy másikat. Az okokat hagyjuk, nem lányeges. Tegyük fel, a lakást 13 mill-ért adtam el, és 10-ért vettem a másikat. A tények
- az eladott lakást több mint hat éve vettem, ergo adómentes
- a lakás eladása és vétele egy évben történt, ergo illetékmentes vagyok.
Ez utübbi ténynek az elismerésével kezdni a levelét az APEH. Majd rám ró egy úgynevezett viszzterhes vagyonszerzési illetéket, 3 millió Ft értékben. Érted. A különbözetről. Illetéket vagyok köteles fizetni, ha veszek, vagy eladok lakást. És íme a törvény

^{Ezt mondja az illetéktörvény (1990. évi XCIII. tv.):}

^{„21. §(5) Lakástulajdon vásárlása esetén, ha a magánszemély vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete. …
(6) Ha az (5) bekezdés szerint megállapított értékkülönbözet nagyobb a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, az illeték alapja a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke.”} 

Én ebből nem értek egy szót sem, de szakértőkkel megnézettem, és mondták, nincs mese, itt perkálni kell. Szóval hiába vagyok adó-, és illetékmentes, fizetnem kell. Legyek hálás, hogy csak a különbözetért.
Welcome home.

Lombikos etikett, útmutató barátoknak - még 16 nap

Nem estem át lombikon, de valamiért a téma engem nagyon megérint. Sok fórumot, blogot, cikket miegymást olvastam végig, miközben meddőségi klinika közelébe sem kellett mennem, a gyereket összehoztunk 4-5 hónap alatt, erőlködés nélkül, igazából meglepetésszerűen.
Van ismerősöm, aki lombikozik, van aki inszeminál, van aki már feladta, van aki még csak gondolkozik rajta, hogy tán kéne a kivizsgálás.
Viszont nekem, mint kívülállónak egyrészt nehéz beleképzelni magamat, másrészt nehéz kimutatnom, hogy támogatom őket, anélkül, hogy bántó, vagy tolakodó lenne. Igyekszem kurvára, hogy együttérző legyek, de ne erőszakos. És ezt találtam az egyik angol nyelvű blogon (igyekszem szabadosan fordítani, nem az erősségem, annyiban át is foglamaztam, hogy nem E/1-ben írom, ahogy az eredeti)
Szóval íme a szabályok, lombikosok barátainak
- csak semmi történet, és semmi tanács. Hidd el. Ha meddőséggel küzdesz, már minden történetet, legendát hallottál, hogy az ilyen-meg-olyan köhögés elleni szirup kinek hogyan használt, hogy hogyishívjákék örökbefogadtak egy gyereket, és akkor lett terhes. A meddőséggel küzdőknek magukra és a saját helyzetükre kell koncentrálniuk, van orvosuk, aki a lehetp legjobbat ajánlja nekik az ő szituációikra.
- Kérlek ne ajánld, hogy pete,- vagy sperma donort használjanak. Rengetegszer kell a meddő nőknek végighallgatniuk, hogy miért nem használják a sógor spermáját, vagy a nővére petéjét. A legdurvább, hogy úgy javasolják ezt az emberek, hogy azt sem tudják, hogy a meddőséggel küzdő párnak milyen gondja van, és hogy minden lehetőségüket kihasználták már. Amíg nem bizonyos, hogy ez lenne a baj, addig egyetlen ember adjon spermát, az a férj.
- Kérlek, ne javasolj örökbefogadást, vagy hogy adják fel. Döbbenetes hányan kérdezik meg a meddő párokat, még akár azelőtt, hogy elmentek volna a meddőségi klinikára. Az örökbefogadás egy lehetőség, de a legtöbb párnak csak az út legvégén. Ugyanez érvényes arra a javaslatra, hogy ne görcsöljön rá annyira, engedje el a témát. Ez egy óriási döntés, amit sokan nagyon hamar javasolnak. Alapjában a döntés az örökbefogadásról, vagy arról, hogy nem akarnak gyereket csak a párra és az orvosukra tartozik. Ennyi.
- Nee mondd meg miért történik. Még ha azt gondolod, hogy ez Isten akarata, vagy a sors, vagy az univerzum döntött úgy, hogy nem lehet gyerekük, ezt a véleményt tartsd meg magadnak. Logikát keresni egy ennyire logikátlan, megmagyarázhatatlan dologban nem segít. A meddőséggel küzdő pár legtöbbje el tudja fogadni, hogy van akinek sikerül, van, akinek nem. Még a legvallásosabb meddő pár is elmondhatja, hogy van amikor olyan dolgok történnek, aminek egyszerűen nincs értelme.  Egyszerűen meg kell tanulni elfogadni a végkimenetelt. Amikor valaki meddőéggel küzd, sokszor önmagát hibáztatja. Ha okot próbálsz keresni, hogy mi lehet a bajuk, tán csak rosszabbá teszed a helyzetet.
- Ha gyereked van, vagy várandós vagy, ne beszélj a rossz oldaláról. Bizonyára vigasztalni akarod lombikos barátodat, de ez kb. annyival egyenlő, mintha egy vak embernek azt ecsetelnéd, hogy milyen jó neki, hogy nem kell szemüvegre költenie.
- kérlek ne beszélj hírességekről, akik meddőségi kezeléseken estek át. Neekik nyilván több pénzük és lehetőségeik vannak, ezek a kezelések rettenetesen drágák, szóval ha elmeséled, hogy valamelyik híresség a 20. lombikra esett teherbe, nem túl bölcs, hiszen a többség küzd, hogy a gyógyszereket ki tudja fizetni.
- ha rájössz, hogy gyereket vársz, vagy megtudod egy közös barátról, mondd el a meddőségi kezelésekre járó barátodnak e-mailben, és legyél óvatos. Nem arról van szó, hogy a meddő párok nem tudnak más terhességének örülni, hanem inkább az, hogy ők ilyenkor magukat csalódásnak élik meg. az e-mail lehetőséget ad arra, hogy az érzéseikkel megküzdjenek magukban.
- még ha lombikkal küzdő barátod el is mondta, hogy min megy keresztül, ne kérdezgesd állandóan erről. Vannak olyan napok, amikor nehezebb erről beszélni, hagyd, hogy ő dönthesse el, mikor akar.
- vannak események, amik nehezebbek egy meddőséggel küzdőnek, pl. keresztelő. Ez megint nem lened szól, egyszerűen nem tudhatod egy meddő nő hol tart emócionálisan, vagy pszichikailag, vagy fizikailag. Gondolj bele, hogy éppen most tudtad meg, hogy nem sikerült a lombikod, és másnap keresztelőre kell menned. Van amikor csak az időzítés nem jó egyszerűen. a meddőséggel küzdőnek meg kell óvnia a saját érzéseit.

És íme egy-két hasznos együttérző mondat
- sajnálom, hogy ezen kell átmenned
- nem tudom elképzelni, hogy mit érzel
- itt vagyok neked
- gondolok rád
- szólj, ha beszélni szeretnél.

Még 19 nap - Sorozat: "The Practice"

Ha jól tudom magyarul az Ügyvédek nevet kapta. Tavaly, véletlenül töltöttem le, a Private Practice helyett. Most az 5. éved végén tartok (összesen 8 van).

innen: www.listal.com

Az első pár részen nehezen rágtam át magam, azóta viszont szinte minden nap nézek 2-3 részt, ahogy az idő engedi. Egy védőügyvéd irodáról szól, ahol 6 ügyvéd van, és egy asszisztens, aki a helyi Rape Center-ben is önkénteskedik. Ezenfelül bírókkal, állami ügyészekkel is találkozunk. Legnagyobb részt az ügyeket, tárgyalásokat mutatják be - van amikor az állami ügyész szempontjából - más védőkkel természetesen, magánéletről kevés szó van, sokkal kevesebb, mint amit egyéb sorozatokban látok. Emberi vonal, tanulság, mélyértelem, morál mindig van, bár van amikor csak részeken átívelően derül ki, hogy nem is az, amire az elején tippeltél. Vannak nagyon vicces részek, részletek, vannak, amin tényleg sírtam (feltehetően a gyerekhormonok besegítettek). Nagyon tetszik, hogy a pl. lefejezett hullákat nem mutatják naturalisztikusan percekig, hanem mint a szoftpornóban, szinte fátyolon keresztül, ha egyáltalán. Ezért szeretem a 90-es évek végén készült filmeket, akkor még nem volt olyan fontos az elborzasztás, vagy talán magasabb volt a küszöb. Engem a történet érdekel, nem az, hogy egy levágott kéz, vagy letépett köröm hogy néz ki.
A legmélyebb és állandó kérdés az az, hogy hogyan képesek gyilkosokat, erőszaktevőket, dílereket védeni, és adott esetben egy jó húzással felmentetni az esküdtszékkel, és ezzel visszatenni az utcára.

Összességében 10/10 az értékelés, az egyik legjobb sorozat, amit mostanában láttam.

Photo Friday: Fleeting

Még 22 nap - megváltozom??

Sokszor vagyok úgy vele, hogy megváltozom, nem iss egészen én, hanem inkább bizonyos dolgokat másképp csinálok. Így vagyok pl a takarítással is. Többet kéne, vagy többször kéne, ráadásul alaposabban kéne, örömmel kéne ésígytovábbilag. És mégsem. Úgy takarítok, mintha a fogamat húznák. És ez csak egy, van egypár elképzelés a fejemben, hogy mit hogyan kéne csinálnom, de valahogy, valamiért mégsem úgy csinálom. És csak kép marad, az idő meg megy előre, nekem meg vágyaim vannak, és elvárásaim magammal szemben, amik úgy maradnak.
Az indok vagy nagyon összetett, vagy nagyon egyszerű. Egyrészt elég nyilvánvalóan lustagyerek vagyok, mindig is az voltam. Másrészt meg... másrészt meg... nem tudom. Nem tudom miért nem megy, ha csak apránként is.
Mindent megcsinálok, amit kell, tovább halasztom, mint kéne, és nem nagy örömmel. Kiolvastam milyen a FlyLady program, hátha akkor. Akkor sem... mondjuk voltak benne vicces dolgok, az tény.
Kicsit kisarkítottam most a takarításra, de a lényeg szerintem érthető.
Másnak ez vajon hogy megy?

28 nap múlva

Akkor megyünk haza.... 28 nap múlva. Várom is, nem is, maradnék is, nem is. Itt is ott is, ketten is nem is.

Kate Middleton első hivatalos beszéde

Kate minden lépését figyelik, minden nap szerepel valamelyik újság főcímoldalán... nem csodálom, olyan a lénye, hogy megéri. Mert kedvesaranyos, és még mosolyog is sokat, szép, jó a haja, fiatal, csinosan öltözködik. Ő az új királyi kedvenc, vele el lehet adni az egész királyi családot, megint lehető őket szeretni. Néha úgy érzem Kate inkább olyan, mint egy újonnan szerzett aranyos kiskutyi - kissé bábszerű. Namindegyis, a lényeg, hogy megvolt az első hivatalos beszéde - mármint mint a királyi család tagja - a The Treehouse Children's Hospice alapítványnál. Hogy mit mondott nem is érdekli annyira az újságokat, hanem inkább az, hogy a ruha, ami rajta volt. Mert tejóég, ugyenezt a ruhát az ANYJA már viselte 2010ben. Micsoda borzalom.
A képek innen: www.usmagazine.com

A beszédben egyébként megemlítette a férjét, aki ha jól tudom még midnig a Falkland szigeteken van (ezzel borzolva az argentinok kedélyét), és kiemelte a teamwork fontosságát. De ez kutyát nem érdekel, csak a ruha...

Photo Friday: Unwind

Photo Friday: Floral

Új reklámkedvenc - Kokoriko és Jon Kortajarena

Sokmindent szerintem nemigen kell hozzáfűznöm (c:

Új barátok - még 44 nap

Új barátokra tettem szert, bár az a helyzet, hogy összesen nem sikerült 20 percet együtt tölteni, és az is olyan volt, hogy rengetegen voltak körülöttünk, így nehézkesen ment. Én mindenesetre a szívembe zártam Tian Tian-t és Yang Guang-ot. Ráadásul egy halom hasznos info-t is mondtak. Például, hogy a pandák nagyrészt alszanak, csakúgy mint a macskák pl. Étkezésük nagyrésze, 9venvalahány %-a bambuszból áll, így abból mondjuk elég sokat meg kell enni. A mintázata midnen állatnak egyforma. Évente csak egyszer termékeny a nőstény, akkor is csak 2-4 napig, szóval az ablak elég kicsi. A vemhesség maga 3-5 hónapig tarthat, attól függően mikor tavaszodik ki, mert a nőstény panda a megtermékenyített petét képes beágyazódás nélkül hordozni magában, ha nem megfelelő az időjárás. Hát ez az igaz fantasztikum.

Mike and Molly vélemény - 49 nap van még

Mér mondtam, hogy sorozatfüggő vagyok.... teljesen. Most kezdtem el nézni a Mike and Molly-t.
Belenevetős sit-com, pedig azt hittem erről már leszoktak (happy Endings, Perfect Couples, Cougar Town), de nem, még van. Mike  egy sima rendőr, Molly tanítőnéni, mindkettejüknek megvan a sleppje (család, barátok) plusz mindketten rendelkeznek megfelelő túlsúllyal ahhoz, hogy az Anonim Túlevőkhöz járjanak, itt ismerkednek meg, jönnek össze. Innentől látjuk mindennapjaikat. Mind Mike (Billy Gardell), mind Molly (Melisssa McCarthy - akit egyébként a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscarra jelöltek idén.... hát azért ez fura)) figuráját jól játszák, nem túl laposak, bár így a 14-15. résznék kezdenek kialakulni a megfelelő klisék, főleg Mike-nál. A mellékszereplők természetesen egysíkúak, dehát annak így kell lenni. Összességében nézhető, eleddig kellemes, meglátjuk még mit hozank majd ki belőle.
pontozás: 10/7 

Fish and Chips

Azzal kezdeném, hogy nem szeretem a halat. Sosem szerettem - főként a szagát, na meg az otthoni folyami halak íze is annyira markéns, hogy nem volt nekem való. Azokat valószínűleg most sem enném meg. Aztán amikor elkezdtem komolyabban utazgatni, itt-ott azért meg kellett próbálgatnom a halat, és egyéb tengeri herkentyűket, először ha jól emlékszem Portugáliában. És már ott meglepődtem, hogy a tengeri hal nem is olyan nagyon szörnyű. Aztán Brazíliában ettem az Amazonas-on, fura kinézetű mindenfélét. Aztán sok sok kihagyás után itt, a Birkák földjén, de csakis fish and chips formájában. A tőkehal, vagy foltos tőkehal, amiből csinálják nem a markáns halízű halak családjába tartoznak, így pont jó. Azóta, hogy elkezdtem, megszállottan keressük a legjobb fish and chipses helyeket, itt van, ahol eddig tényleg jókat ettünk

Braunton - Squires
Van díjnyertes fish and chipsük (tőkehalból), szerintem eleddig ez a top, a nonpluszultra, hatalmas adagokkal, aznap fogott friss hallal. Ha a szakács nem ítéli elgé nagynak az adagot, akkor kapsz mégegy halat.
Az étterem pörög rendesen, nem cicóznak veled sem, leülsz, rendelsz, megkapod, megeszed, mész. Nincs ücsörgés, nincs sörözgetés, itt evés van. Nyáron, főszezonban az utcán állnak sorba. Nyamm.

Glasgow - Chippy Doon the Lane
Az előzőhöz hasonló, kicsit barátibb, éttermesebb jelleg (nem annyira gyorsétterem hangulatú). Ha hal itt is remek, friss, foltok tőkehalból készül. A krumplijukkal szokott baj lenni, valahogy mintha egy kicsit tovább kéne sütni. Viszont nem tányéron szolgálják fel, hanem az eeredeti csomagolást idézve papírtálkában. Az adag itt is óriási.

Dumfries - Cavens Arms
Ide egyébként is érdemes elmenni, mert az egyik legjobb kocsma a környéken. A fish and chips már csak hab a tortán. Sok féle sör, pubkaja, és minden, amit egy ilyen helytől elvárhatsz. Nem hiába kapott "pub of the year" címet. Fura, hogy nincs honlapja, nyilván nincs is rá szükség, mindenki tudja, hogy csak itt érdemes enni-inni, van, hogy sorba kell állni.

Voltunk még egy helyen, de nem emlékszem a nevére, majd megpróbálom felkutatni a neten.
Itthon még nem próbáltam sose, de itt lenne az ideje. Csak a receptek elég specifikusak az olaj hőmérsékletét tekintve, én meg nem tudom lemérni. Hm.

Photo Friday: Inner City

50 van még

Na most megint nagy szükségem van ide irogatni, szóval megpróbálom folytatni, pedig egy jó ideig hanyagoltam. Az ok főként a mértéktelen aggódás, és elkiabálástól való para volt, de tán most már talán rendben vannak a dolgok, a kezdeti nehézségek, ijedelmek ellenére is. Nem akarok nagyon erről írni, csak annyit, hogy mindenek ellenére (against all odds) eggyel növeljük a családunk létszámát. Nem is erről szól ez a blog, bár nyilván írok majd.

Most inkább azt, hogy kb 50 nap múlva én hazamegyek (bár ez az fentiek következményes is), és majd 5 hónapig leszek otthon. Ennek egy jó részét fogom DrB nélkül tölteni, amit még sosem próbáltunk, így a visszaszámlálásom csak félig izgalommal teli. Ja, és akartam írni a legjobb fish and chipsekről, szóval a következő bejegyzés arról fog szólni.

Photo Friday: Eat!

megint

Ezer éve nem írtam már megint. El vagyok foglalva magammal, rendben is van ez így egészen addig, amíg el nem lep a pánik hirtelen. No nem pánikbetegség, hanem valami zsigerből jövő félelem, vagy féltés, és akkor elkezdek rettenetesen parázni, bújom a netet, azt persze nem szabadna, mert aki keres, az talál. Így most ezt a pánikor írom ki magamból, mert ráadásként úgy kezdődött, hogy rosszat álmodtam, szoktam, nincs ebben semmi baj, csak van amikor annyira ijesztő, hogy nem tudom elválasztani a valóságtól.
Felhívtam DrB-t, aki próbált meggyőzni a feltehető valóságról, hogy minden rendben van... próbálkozom elhinni, biztos így is van, minden rendben van, miért ne lenne.

Kisember

Ma az ATV ment valamiért regel, férjem mániaja, én inkább SPektrumos vagyok, ha már mennie kell. Mindenesetre ma Konrád György nyilvánított véleményt a kormányról (ebbe most nem megyek bele), és egy csúfos szóösszetétel ütötte meg a fülemet:  ... már a "a kis ember" is félti a pénzét... Teljesen felháborodtam, mert senki nem kisember, senki nem érzi azt magáról, hogy kisember, milyen fos duma ez már. Milyen fellengzős, felsőbbrendű pöcsség ezt mondani. Tény, hogy nem olvastam semmit tőle, de ezek után nem is olvasnék. Szidja a korményt, az ellenzéket, bárkit, de a népet, az embereket, ne kicsinyelje már le. Tökgáz. Vagy nem? Nem így gondolod?

Dixit társasjáték - vélemény

A Dixit társasjáték volt az elmúlt napok egyik legnagyobb élménye. Élvezetes, rendkívül kreatív, végtelen jó szórakozás. egmozgatta a fantáziánkat rendesen, jó vétel volt. A játék lényege abban áll, hogy mindenki kap 6 kártyát, ezeken kép van. A játékosok közül az egyik a mesélő, ő az egyik kártyájára asszociólva mond egy mondatot, vagy szót, ez lehet egy fimcím, verssor, hangutánzó szó, vagy bármi. A többi játékos pediog a saját 6 kártyája közül kiválasztja azt, ami erre a mondatra a legjobban illik, odaadja a mesélőnek, aki megkeveri a kapott kártyájat, és persze a sajátját, majd kiteszi, hogy mindenki lássa. És ekkor lehet szavazni, hogy melyik volt a mesélő kártyája.
A kártyák elév elvontak, néha megkérdőjeleztük a rajzoló pszichikai épségét, mindezek mellett zseniálisak. Kell egy pár kör, amíg belejöttünk, hogy milyen mondatot érdemes mondani. Min 3 játékos kell, mi 4en voltunk, és így pont remek volt.

innen:  www.waiting-on-the-inside.blogspot.com

Zseni. Az év/évtized játéka... Minden szempontból 10/10.
 

Háááát

Elnézést, hogy egy csomót nem írtam, de az izgulás az eszemet vette, féltem is rendesen. De tán most már megoldódott, és megint tudok írni.
Előszöris az Újévre mindenkinek minden jót, szépet, és legfőképp azt, amit magának kíván. Remélem a bulik jók voltak, a miénk jól sikerült úgy-ahogy, éppen az izgulás tetejét másztam meg, próbáltam másoknak nem mutatni, dehát. Viszont játszottunk Dixitet, nagyon jó, majd írok róla. Most itthon vagyunk, én maradok is még a hónap végéig biztosan, mert most orvosok, meg vizsga, van minden.

Happy Endings vélemény

Megnéztem a teljes első évadot, és amennyi megvan a másodikból. Az alap az, hogy Alex (ugyanaz a színés, aki a Kim Bauert játsza) elhagyja Dave-t, méghozzá pont az igen kimondása előtt. És innen látjuk a mindennapjaikat, Alexnek van egy nővére, annak egy férje, akinek a legjobb meleg barátjához költözik be majd Dave, és van még Penny is. Szóval 3 csaj, 3 csávó, pont, mint a Jóbarátokban. Messze nem olyan jó, de aranyos, és szerencsére beleröhögések nélkül, szóval lehet élvezni a részeket. Könnyed, esős vasárnap délutánokon pizzazabálás közben, a kanapén punnyadva annak, aki szereti ezt a múfajt, pont jó lesz. Remélem még pár évadot megér....

http://mustheartv.blogspot.com/

összességében 10/8 nálam

Rád költi az állam, amit befizetsz?

Egyik nap ez volt a legfőbb kérdés itt a BBC-n. Hogy úgy érzem-e, hogy amit befizetek az államnak, pl TB-t, azt elköltöm-e aztán. Vagy kihasználom-e a segélyeket, szóval az addig befizetett adómat másokra költöm, vagy esetleg én is részesülök belőle (vagy másokéból).
Persze, hogy csak az emberek 20% érzi, hogy igen. Aki nem beteges, és nem munkanélküli hosszú távon, az ezt nem érezheti. Nem is értettem a kérdésfeltevést. Szerintem rendben van így, ahogy van. (Persze semmi nincs rendben, akkor lesz rendben, ha azok, akik azt állítják magukról, hogy azért kapnak állami pénzen autót, és lakástámogatást, mert értümk dolgoznak, majd nem lopnak annyit. Illetve nem lopnak. De most csak az elvről) Szóval maga a rendszer szerintem nem rossz. Hogy ha bármi bajom van, nem kell azon izgulnom, hogy állja-e a biztosítóm, hanem tudom, hogy bármikor elmehetek orvoshoz, vagy a kórházba. Az ellátás minpségét most megint kihagyom. De az ingyenes ellátás, és az ingyenes oktatás nekem alapnak tűnik. A segélyek már más tészta...

Milyen jó életem van nekem, ogy megvan mindenem, semmiért nem kell nagyon küzdeni, illetve nem akartam sosem olyat, amiért kéne nagyon. Van tervem, van álmom, szépen haladunk afelé, vannak bökkenők, volt majdnem egy éve egy Nagy Világmegállás, vannak fűjások, bánatok, rosszullétek, örömök. De irigylem magamat... ahhoz képest.

Marcus Collins - X factor UK

Most megy a döntő. Majdnem minden részt láttam (hátigen, a férjem ilyenkor legtöbbször dolgozik sajnos, jobb dolgom nincs szombat este, szégyen ide vagy oda... egyedül vagyok, mint a kisujjam).
Volt egy pár említésre méltő figura, pl. Kitty Brucknellnek szenzációs hangja volt, de valamiért az emberek nem sszerették. Nagyon szerettem még Craig Colton-t is, jókat énekelt jól. Aztén persze ott volt Johnny, akiről lehetett tudni, hogy nyerni nem fog, de hatalmas figura volt.
Aztán egyszercsak kiszállt a Kokós Frenki. Nem bántam egy cseppet sem, milyen pöcs haja volt már, hangja meg zéró. És vissszahozták az Amelia Lily-t, aki aranyos, meg jó hangja van, szépen énekel, de szerintem nem volt fair a többiekkel szemben. Főként hogy eljutott ide a döntőbe, benne volt a legjobb háromban. Hát komolyan majdnem írtam a BBC-nek (najó, ITV-nek), hogy ez így nem frankó. De végülis most kiesett, szóval mindegy. És akkor most maradt Marcus Collins és a Lillte Mix nevű lánybanda. A lányok jól énekelnek, én spec nem szeretem, de az érdemőket nem vitatom el. Viszont a Marrcus.... hát azért oda vagyok. Kedves arcú, helyes gyerek, alázattal fordul a munkájához, és tud énekelni, táncolni, fiatal, lendületes, minden frankó benne. Fú nagyon remélem, hogy ő nyeri meg. Tegnap ezt énekelte mentorával Gary Barlow-val, szerintem csodás.

Magyarázom

Szóval olyan dolgok vannak, amikre nincs befolyásom. Hiába izgulok, hiába csinálok bármit (állok fejen, hányom a cigánykerekeket, vagy tanítok pókokat móresre, akármi is legyen az), nincs befolyásom a dolgok menetére, ami történik, az megtörténik, vagy ha meg már megtörtént, megtörtént. Ebbe kéne belenyugodni, de olyan nehezen megy.
Tán mert félek a fájástól.
Tán mert felesleges reményeket keltek magamban, és csalódok nagyokat.
Koppanok.
Újra és újra.
Ejj.

Már mondtam

Már mondtam, hogy titkom van, nagy nagy titkom. Nem mondhatom el, viszont másra nem nagyon gondolok mostanában, és persze izgulok is rajta rendesen, így nem merek írni sem, meg semmi sem, nehogy ztán kikotyogjam, vagy hasonló.
Pedig lenne mit, csak nincs erőm. Elnézések.

Astro - X factor USA

Értem én, hogy ez egy verseny, és hogy előbb utóbb csak egy valaki marad, de ez most kiakasztott. A Leroy Bell kiesést megértem, mert mégiscsak 60 éves, és bár nagyon kedveltem, azért megértem. Astro (Brian Bradley) egy külön jelenség. Nem is tudom, hogy éves, talán 12-13, de úgy rappel, hogy csak. És midnen héten maga írta meg a szöveget, minden héten külön dolgozott ezzel, ls ez hihetleten önerőről, munkamorálról tanúskodik. Elképesztően tehetséges, kalapokat le előtte, őszintén remélem, és drukkolok neki, hogy azért kséőbb bejöjjön neki az élet. Mindazok mellett olyan helyes kisgyerek, hogy meg kell zabálni, és nem is neki való a hip-hop világ, de ha ezt választotta, remélem, hogy meg tud maradni tisztának.

Beteszem ide az Eminem-es előadását, de szerintem mind kiemelkedő volt.

Photo Friday: Graceful

Exeter Cathedral