Szóval olyan dolgok vannak, amikre nincs befolyásom. Hiába izgulok, hiába csinálok bármit (állok fejen, hányom a cigánykerekeket, vagy tanítok pókokat móresre, akármi is legyen az), nincs befolyásom a dolgok menetére, ami történik, az megtörténik, vagy ha meg már megtörtént, megtörtént. Ebbe kéne belenyugodni, de olyan nehezen megy.
Tán mert félek a fájástól.
Tán mert felesleges reményeket keltek magamban, és csalódok nagyokat.
Koppanok.
Újra és újra.
Ejj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése