Na most megint nagy szükségem van ide irogatni, szóval megpróbálom folytatni, pedig egy jó ideig hanyagoltam. Az ok főként a mértéktelen aggódás, és elkiabálástól való para volt, de tán most már talán rendben vannak a dolgok, a kezdeti nehézségek, ijedelmek ellenére is. Nem akarok nagyon erről írni, csak annyit, hogy mindenek ellenére (against all odds) eggyel növeljük a családunk létszámát. Nem is erről szól ez a blog, bár nyilván írok majd.
Most inkább azt, hogy kb 50 nap múlva én hazamegyek (bár ez az fentiek következményes is), és majd 5 hónapig leszek otthon. Ennek egy jó részét fogom DrB nélkül tölteni, amit még sosem próbáltunk, így a visszaszámlálásom csak félig izgalommal teli. Ja, és akartam írni a legjobb fish and chipsekről, szóval a következő bejegyzés arról fog szólni.