Modern Family: Sofia Vergara

A Modern Familyiből a kedvencem Gloria, akit Sofia Vergara játszik. Szerintem benne sokminden megvan, amit a férfiak a nőkben keresnek (nagy mellek, hosszú haj) de mindezek mellett, jól játszik, hihetetlen hangja és akcentusa van, és vicces is.
Az arca egyébként nem kifejezetten szép szerintem, a smink sokat dob, van amikor hátrahúzza a fejét, és a tokáját alaposan megmutatja. Mindezek mellett és ellenére bájos, csupa élet.
Irigykedem, és ilyen suna szeretnék lenni.

Kissé bazsalikomos Paradicsom leves

No, szokás szerint érzésre főzzük.

Egy pár paradicsomot összevagdosok kockára, majd felteszem főni egy kis pirított hagymára. Nem hámozom meg, mert majd úgyis leturmixolom, szűröm, így viszont megmaradnak a héj alatt található fontos vitaminok. A hagymát olivaolajon üvegesítem, mert a paradicsomhoz finom, már ilyenkor bele lehet tenni 1-2 levél friss bazsalikomot - esetleg kissé felvágva. Szóval paradicsomok bele, kis só, cukor, bors. Főzöm addig, amíg a paradicsom el nem fonnyad teljesen, ekkor összeturmixolom, és leszűröm, majd visszapakolom a lábosba, megkóstolom, utánafűszerezek, és kész is. Esetleg ilyenkor hozzá lehet tenni paradicsom sűrítményt, beletenni a bazsalikomot, megkóstolni, és cukrozni, ha túl sava.
Tálaláskor kis sajttal lehet színezni.

Matróz Kocsmai Oroszlán

Tegnap kedves estét töltöttünk ismerősökkel a Matróz kocsmában (Halász utca 1). A hely kissé drága nekem ahhoz, hogy egy normális péntek estét ott igyak el, de végülis ettek is a fiúk csülköt, a másik leény fél kacsát, és sajttálat (2190 Ft-ért), ami nem volt rossz, csak unalmas, 4 féle olyan sajt volt rajta, amit bármikor meg tudsz venni a sarki közértben. A sör (Sailor Pils) kellemes volt, a búza sör finom. No szóval közel a Duna parthoz, kint is lehet ülni, sok turistás hely, összességében nekem 10-ből 6 pontot érdemel.
No, de nem is ez a lényeg, hanem a másik leány (barátném) mondta, hogy egy ismerőse látott a BBC-n egy doku filmet, amiben egy törzset mutattak be, akik úgy vadásznak, hogy az oroszlántól lopják el az általa elkapott vadak húsát. Mert állítólag van egy olyan lélektani pillanat, amikor az oroszlán pont elkezd csácsogni a frissen elejtett vadon, erre oda kell menni irgalmatlan határozottan, és levágni egy darabka húst.
Namost nehezen hiszem el, hogy az oroszlán ezt így hagyja, hogy nem kap oda, nem harapja ketté a merész vadászt. Erre DoktorB aszondja, biztos arra gondol az oroszlán, hogy senki nem lehet ilyen hülye, hogy odajöjjön az ebédje közelébe, mert hát ugye az viccnek kicsit durva.

Photo Friday: Enormous

Napi Rajz

Régen gyakran olvastam, most csak álljon itt egy hatalmas kedvenc

http://napirajz.hu/

Kate Middleton - A Ruha

Egyébként is nagy figyelemmel kísértem az esküvőt, és akármit is mondanak itthon, hogy mi az angolok véleménye, szerintem élvezték, ha mást nem is a plusz szabadnapot, amivel a tavaszukba egy 10 napos kis szünetet élvezhettek (rá két hétre Spring Holiday néven kaptak az államtól még további szabad napot). Kate Middleton esküvői ruháját most kiállították a Buckingham Palotába, szóval aki nyáron látogatja a pálászt, megnézheti.
Nekem kimondottan tetszett a ruha, most komolyan, nézd meg a háta milyen szép ívű.

Gasztro: Bögrés-szedres

A bögrés sütikben az a jó, hogy itt végképp nem kell mérlegelni, nem kell figyelni a pontosságra, csak nagyjából dolgozunk. Ugyanazzal a bögrével is minden alkalommal más és más lesz. Az én bögrém kb 2,5 dl, szerintem ezzel nem lesz rossz az alábbi recept. De süssünk csak lazán, élvezettel. No.

Ami kell hozzá: 1 tojás (ha nagyon kicsi, a múltkor nekem olyan volt, amit a piacon vettem, akkor lehet kettő is) 2 bögre liszt, 1 bögre tej, vagy joghurt, fél bögre étolaj, 1 csomag sütőpor, 1 bögre cukor. Aki igényli, annak egy csipet cukor.

A bögrés és muffin-jellegű sütiknél általában az a nyerő, ha a száraz és nedves összetevőket külön-külön keverjük össze, lazán, nem kell nagyon, majd a kettőt egybe. Nem kell nagyon kidolgozni, agyonkevergetni. Ezért jó, mert nagyon gyors.
Szóval akkor a lisztet, a sütőporral, cukorral kissé elkeverjük az egyik tálban, egy másikban meg a tejet és az olajat elegyítjük, majd hozzá tesszük a tojás(oka)t is. Majd összeborítjuk a kettőt, kicsit megkeverjük és kész is. Persze nem fontos így csinálni, lehet mindent egybe összekeverni, akkor is jó.
És akkor innentől lehet variálkodni: tésztába citromhéj és pár csepp citromlé plusz vaniliás cukor, vagy fél bögrével kevesebb lisztet teszünk bele, és a maradékot darált dióval pótoljuk. Vagy kettéosztjuk a tésztát és a felébe kevés kakaót keverünk. No mindegy is.

Szóval azt ne feledjük, hogy amikor elkezdjük csinálni, akkor előmelegítjük a sütőt jó melegre, mondjuk olyan 200 fokra, vagy legmagasabb fokozatra. Ez az adag nem elég a nagytepsihez, szóval egy kisebb tepsit kibélelünk sütőpapírral (vagy ha nincs, akkor olajozzuk, lisztezzük), beleöntjük a masszát, ha fele fehér, fele kakaós, akkor egymásra), és a tetejére szórunk szedret (vagy meggyet, barackot, csoki és diódarabkákat)

Aztán addig sütjük, míg a teteje aranybarna nem lesz, és ha a villát beleszúrjuk, már nem ragad rá tészta. Kész is. Sütés közben az első 15 percben ne nyisd ki a sütőt, és az első öt-hét perc után lejjebb lehet venni 10 fokkal.

Photo Friday: Vertical

2009 Athen

Modern Family és én

Kezdem a rövidebbel: a mai eredményem egészen kiváló lehet, főleg hétfőhöz képest, szóval bizakodó vagyok, hogy...


és a Modern Family vélemény

kép innen: flowtv.org 

Elkezdtem nézni, mert nem hallottam rosszat, és egy ilyen sorozatbuzinak, mint én, ez pont elég. Az első résztől tetszett, főként a stílus miatt. Nem beleröhögős, amit a Jóbarátok-ban viselek el egyedül (bár magyar szinkronnal ott sem, mert katasztrófa), viszont ilyen kamu dokuhangulata van, tehát olyan, mintha reality TV-t néznél, a szereplők néha kanapén ülnek és beszélnek a kamerába, meg egyébként is van, amikor belekukkantanak a szemedbe, cinkossá válsz te is. Tetszik. Egyébként 3 szűkebb családról van szó, akik rokonok, van az apa (Elbándi), aki itt már kellően öreg, de van egy bomba kolumbiai felesége, és egy gömböc koravén kávéivó 10 éves mostohafia - ez az egyik család, aztán van a lánya, annak a férje és 3 gyereke, két kamaszlány és egy kiscsávó; valamint egy fia, akinek 5 éve van pasija, és most fogadtak örökbe egy kislányt. Ez az alap, és akkor így kerülnek mindig valamilyen helyzetbe, természetesen tematikusan feldolgozva ezt-azt, barátságot, félelmet, apaságot, satöbbit.
Kifejezetten élvezem, nekem összességében 10-ből biztos 9. 

ühh

Na akkor menek az orvoshoz, nem aludtam, izgulok. És a legszörnyűbb, hogy ma még mindig nem fogok semmit megtudni. Olyan ez, mintha kővel sújtottak volna egy irgalmatlant a gyomorszájamra.

Photo Friday: Gloomy

2010 Skócia, Arran szigete

Photo Friday: Seashore

2011 Cornwall

Gasztro: Nagyon egyszerű gazpacho

Ahogy olvasgattam, szerintem minden gazpacho leves egyszerű - ezért szeretem annyira. Azt máér lassan mindenki tudja, hogy ez egy spanyol eredetű zöldségleves, amit hidegen eszünk. Nagyon egészséges (gondolom), nagyon finom, nagyon üdítő. Egy kis félrebeszéd az egészségességről: a levesben van ecet, ami segíti a test savasodását, így mégsem annyira. Szóval rendes ecet helyett inkább használjunk almaecetet, vagy kevés borecetet. És íme a recept, ahogy szoktam pontos mértékek nélkül.
Kígyóuborka, paradicsom, paprika (én tettem bele TV-t és kaliforniait is) - ezeket kockákra vágtam, nem túl apróra, hisz úgyis turmixolom majd. Megsóztam, kevés borsot is tettem rá, olivaolajat, hogy mindenhova jusson, kevés ecetet, vágtam rá friss petrezselymet és zellerlevelet. Összeforgattam, majd lefedve egy napig hűtőben hagytam összeérni. Ezután jól megturmixoltam, alaposan,hozzátettem még egy kevés olivaolajat, kis jegeces vizet, majd elkezdtem átpaszírozni/szűrni, ami levet tudtam belőle mind kinyertem. Csodás. Hűtöttem, majd gyorsan megettük pirított zsemlekockával.

kép innen: http://fitnesshealth.co.uk/

Ma hívom az orvost megint. Gyomrom görcsben, majd lesz valami.

a legrosszabb?

Bár még az esküvőről akartam írni, a barbiruháról, a fos zenéről, és a finom tortáról, de a mai vérvétel megint rosszabb lett, mint az egy héttel ezelőttii.
Szóval most itt ülök egyedül, DrB-m haverozik. Nem vagyok hipochonder, nem szoktam beképzelni dolgokat, csak eljön az a pont, amikor már jóideje mindig kicsit rosszabb, hogy rájössz, hogy ez a legrosszabb lesz, csak még nem mondták ki.
Ehh, hülye vagyok, nem lehet, az  véremben nem azt jelenti, nem azért van a T-markerek között (bazzeg, leírni sem tudom).

nem lehet, nem lehet, nem lehet.

ruhapróba, rémálom

Fű most aztán van. Elkezdem, majdcsak vége lesz.

Na a lényeg az, hogy esküvőre kellett menni a hétvégén, így egyértelműen nekem új ruha kellett. Nem szeretek ruhát próbálni, ezt Bridzsit Jónz már megírta, milyen. Szóval van 40 fok, enyhén magamhoz ragadok eleve, ehhez hozzájön a ruhapróba alapvető utálata, és az, hogy bizonyos ruhákból csak egyel kisebbet találtam. (tudod, az a kategória, ami még lehet, hogy jó, de sanszos, hogy nem).
Kiválasztok 4-5 ruhát, bevonulok a próbafülkébe, és megállapítom, hogy már most elképesztően csapzott és kipirult vagyok, továbbá regisztrálom egy 3-4 éves forma kisgyerek üvöltését, hogy mamamamama. Na mondom ez lesz az, aki tuti bejön hozzám, szóval várok egy kicsit, essünk túl. Egyszercsak a gyerek bekussol, gondoltam megtalálta, amit keresett, nekilátok a vetkezésnek, egymásodperc alatt bugyi melltartóra kapom magam. Ebben a pillanatban veszem észre, hogy egy ázsiai kisfiú bámul rám és recegő hájamra (szintén Bridzsit. Mármint a recegő háj.... leginkább a fordítót dícséri no). majd elkezd fejhangon visítva röhögni, hagyja a függönyt úgy kihúzva, és elfut.
Na elindult bennem a harci kedv, de nem gyereket enni vagyok itt, visszakoncentrálok a ruhákra. Hát egy számmal kisebb, micsináljunk, felpaszírozom, fel is jön, nem is rossz. Nem az igazi, de ha még 2 napig nem eszem, tán. Fű levenni nem könnyű, beakad, 2 helyen is, szóval kicsit kell kígyóznom a testemmel, vállamra ragadt ruházattal. Leveszem. Kiscsávó már visongva röhög.
Ekkor eldurrant, fogtam a gyereket kézen, kiperdültem a próbafülkek közé, és elkezdtem üvölteni, hogy ki a gyerek anyja. Ki is jött egy ázsiai szépség, szintén bugyiban, de ő melltartó nélkül (nem is volt azokon mit tartani), bocsénatokat kér, a gyereket elviszi.

Én meg méltóságom teljében vonulok vissza a saját fülkémbe. Illetve azt hittem a sajátomba. Megnyugodtam, más is beakad, más is kígyózik, lihegve szenvedve próbálja magát megszabadítani valami iszonyfelsőtől.

nem bírja ki

Szüval akkor, amikor azt gondolnám, hogy tán mégis, akkor egy perc alatt kideürl, hogy mégsem. Hogy tán megúszom, és csak rossz álom volt, akkor még jobban odabasz.
Így most újabb fejest ugrottam a szomorba, mert az élet nem bírja ki anélkül, hogy engem kicsit csesztessen. (Tudom, hogy másokat is, de ezt én írom).

télen-nyáron

Télen, amikor még a messzi Skóciában laktunk, akkor állandóan azt mondogatták, hogy a szél az északi sarkról fúj.
Most meg, így a rekordmeleg környékén megtudtam, hogy ez a meleg Afrikából jön.

Mennyi pénzt spórolok így meg, hogy nem kell nekem messzire menni, kontinensek halmának időjárását kapom.

alkonyzóna

hű, ez de fos érzés. Megyek, meglátom, azt hiszem ő az. Nem lehet, ő, mert nem lehet, fizikai képtelenség. De bennem felmegy az adrenalin, felgyorsul a szívem, levegőt nem is tudom, hogy veszek-e, és bár tudom, hogy nem lehet ő, utánamegyek, hátulról nézem, keresem a különbségeket, de a hasonlóságot is, ó igen, a fejét úgy tartja, de nem hordana ilyen cipőt, a pénztárcáját ugyanúgy fogja a kezében, de a járásában van egy hangyányi eltérés. Mindezt 1 másodperc alatt mérem fel, a fejemben lassul az idő. Megkopogtatom a vállát, várom, hogy megforduljon, meglássam azt az arcot, amit a Nagy Világmegállás óta nem láthatok, tudom, hogy nem lehet ő, de  hátha, hátha vannak csodák, hátha mégis, hátha két szempillantás múlva mégis azt a mosolyt látom, amit sosem fogok többet.

és nem. Ott állok megzavarodva, csalódva.

Alkonyzóna.

kába

Állandó történésben vagyok, rokonok és barátok ölelnek meleg és baráti kebelükre, engem és minket, örömök és tragédiák közepébe csöppentünk.
Kapcsolataimban pont úgy teszek rendet, mint a lakásban, nagyon lassan, de ultra alaposan. Mert mit csinálok egy olyan párral, aki az elmúlt 3 évben szakításban volt, végül megtették, mindketten szereztek új párt, majd megint összejöttek, féltékenyek, satöbbi, vizsont nem tudják, hogy tudom, így most külön-külön találkozunk. Mert nekem ugyan mindegy, hogy együtt és külön, de ne húzzák-halasszák, vegyék tudomásul, hogy így megy, vagy úgy megy. Mert senyvednek rettentőmód. Rossz nézni.
És ez csak egy kis része... a lényeg itt-e:

Légy az enyém.

Bridzsit

A Bridget Jones második részében van az, amikor Bridge Thaiföldről repül hazafelé, 2 vagy 3 hetes teljes alkohol-, cigi-, és magazinmegvonás után, a gépen ezeket behabzsolva, megfájdul. (nem tudom, hogy a feje, vagy mi). Na így vagyok én is. Hónapokig tartó alkohol-, barát-, magyarsors-, sekkegésmegvonás után most minden este megkapjuk a részünket - hol együtt, hol külön. Megfájdultam én is, le vagyok taglózva, nem jutok se szóhoz, sem levegőhöz. Bárkivel találkozom, mindenki hozzátesz egy lapáttal (nem szart, hanem péklapátütést a mellkasomra, hogy még kevésbé menjen a lélegzés).
És én meg állok, hogy akkor most mi lesz velem, velünk, hol éljünk, miből? Bizonytalan vagyok, nincs jövőm, annak örülök, ha a következő 2 hónapot látom. De az, hogy a nagy házálom mikor teljesül be....
És még csak az se, hogy mibe vágjak bele. Tele vagyok energiával, tettrekészséggel, hogy kezdjek valamit a csirkeszaros életemmel, halom ötlettel, és ha elmondom bárkinek, akkor döbbenet költözik a szembe, áll kissé leesik, és mélyről jövő kétséghanghörgéssel jön hogy: itt?