Állandó történésben vagyok, rokonok és barátok ölelnek meleg és baráti kebelükre, engem és minket, örömök és tragédiák közepébe csöppentünk.
Kapcsolataimban pont úgy teszek rendet, mint a lakásban, nagyon lassan, de ultra alaposan. Mert mit csinálok egy olyan párral, aki az elmúlt 3 évben szakításban volt, végül megtették, mindketten szereztek új párt, majd megint összejöttek, féltékenyek, satöbbi, vizsont nem tudják, hogy tudom, így most külön-külön találkozunk. Mert nekem ugyan mindegy, hogy együtt és külön, de ne húzzák-halasszák, vegyék tudomásul, hogy így megy, vagy úgy megy. Mert senyvednek rettentőmód. Rossz nézni.
És ez csak egy kis része... a lényeg itt-e:
Légy az enyém.