A Bridget Jones második részében van az, amikor Bridge Thaiföldről repül hazafelé, 2 vagy 3 hetes teljes alkohol-, cigi-, és magazinmegvonás után, a gépen ezeket behabzsolva, megfájdul. (nem tudom, hogy a feje, vagy mi). Na így vagyok én is. Hónapokig tartó alkohol-, barát-, magyarsors-, sekkegésmegvonás után most minden este megkapjuk a részünket - hol együtt, hol külön. Megfájdultam én is, le vagyok taglózva, nem jutok se szóhoz, sem levegőhöz. Bárkivel találkozom, mindenki hozzátesz egy lapáttal (nem szart, hanem péklapátütést a mellkasomra, hogy még kevésbé menjen a lélegzés).
És én meg állok, hogy akkor most mi lesz velem, velünk, hol éljünk, miből? Bizonytalan vagyok, nincs jövőm, annak örülök, ha a következő 2 hónapot látom. De az, hogy a nagy házálom mikor teljesül be....
És még csak az se, hogy mibe vágjak bele. Tele vagyok energiával, tettrekészséggel, hogy kezdjek valamit a csirkeszaros életemmel, halom ötlettel, és ha elmondom bárkinek, akkor döbbenet költözik a szembe, áll kissé leesik, és mélyről jövő kétséghanghörgéssel jön hogy: itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése