Marcus Collins - X factor UK

Most megy a döntő. Majdnem minden részt láttam (hátigen, a férjem ilyenkor legtöbbször dolgozik sajnos, jobb dolgom nincs szombat este, szégyen ide vagy oda... egyedül vagyok, mint a kisujjam).
Volt egy pár említésre méltő figura, pl. Kitty Brucknellnek szenzációs hangja volt, de valamiért az emberek nem sszerették. Nagyon szerettem még Craig Colton-t is, jókat énekelt jól. Aztén persze ott volt Johnny, akiről lehetett tudni, hogy nyerni nem fog, de hatalmas figura volt.
Aztán egyszercsak kiszállt a Kokós Frenki. Nem bántam egy cseppet sem, milyen pöcs haja volt már, hangja meg zéró. És vissszahozták az Amelia Lily-t, aki aranyos, meg jó hangja van, szépen énekel, de szerintem nem volt fair a többiekkel szemben. Főként hogy eljutott ide a döntőbe, benne volt a legjobb háromban. Hát komolyan majdnem írtam a BBC-nek (najó, ITV-nek), hogy ez így nem frankó. De végülis most kiesett, szóval mindegy. És akkor most maradt Marcus Collins és a Lillte Mix nevű lánybanda. A lányok jól énekelnek, én spec nem szeretem, de az érdemőket nem vitatom el. Viszont a Marrcus.... hát azért oda vagyok. Kedves arcú, helyes gyerek, alázattal fordul a munkájához, és tud énekelni, táncolni, fiatal, lendületes, minden frankó benne. Fú nagyon remélem, hogy ő nyeri meg. Tegnap ezt énekelte mentorával Gary Barlow-val, szerintem csodás.

Magyarázom

Szóval olyan dolgok vannak, amikre nincs befolyásom. Hiába izgulok, hiába csinálok bármit (állok fejen, hányom a cigánykerekeket, vagy tanítok pókokat móresre, akármi is legyen az), nincs befolyásom a dolgok menetére, ami történik, az megtörténik, vagy ha meg már megtörtént, megtörtént. Ebbe kéne belenyugodni, de olyan nehezen megy.
Tán mert félek a fájástól.
Tán mert felesleges reményeket keltek magamban, és csalódok nagyokat.
Koppanok.
Újra és újra.
Ejj.

Már mondtam

Már mondtam, hogy titkom van, nagy nagy titkom. Nem mondhatom el, viszont másra nem nagyon gondolok mostanában, és persze izgulok is rajta rendesen, így nem merek írni sem, meg semmi sem, nehogy ztán kikotyogjam, vagy hasonló.
Pedig lenne mit, csak nincs erőm. Elnézések.

Astro - X factor USA

Értem én, hogy ez egy verseny, és hogy előbb utóbb csak egy valaki marad, de ez most kiakasztott. A Leroy Bell kiesést megértem, mert mégiscsak 60 éves, és bár nagyon kedveltem, azért megértem. Astro (Brian Bradley) egy külön jelenség. Nem is tudom, hogy éves, talán 12-13, de úgy rappel, hogy csak. És midnen héten maga írta meg a szöveget, minden héten külön dolgozott ezzel, ls ez hihetleten önerőről, munkamorálról tanúskodik. Elképesztően tehetséges, kalapokat le előtte, őszintén remélem, és drukkolok neki, hogy azért kséőbb bejöjjön neki az élet. Mindazok mellett olyan helyes kisgyerek, hogy meg kell zabálni, és nem is neki való a hip-hop világ, de ha ezt választotta, remélem, hogy meg tud maradni tisztának.

Beteszem ide az Eminem-es előadását, de szerintem mind kiemelkedő volt.

Photo Friday: Graceful

Exeter Cathedral

Dumazsínház - Godot

Barták meglepetésszerűen elvittek minket a Dumaszínházba vasárnap, mármint tényleg meglepetés volt, amíg oda nem értünk, nem tudtuk, hogy hova megyünk. Amikor először voltam ott, akkor is így mentem, de ez nem erre a lapra tartozik.

Maga a Godot nagyon kicsi, össze ültetik az embereket, alig van hely, viszont ittam egy kellemes Villányi Portugiesert, a többiek sör-pálinka kombón voltak, állítólag a pályinka nem volt kiemelkedő.  Egyikünk evett egy hamburgert, nem kóstoltam bele, de kiválóan nézett ki, és aki ette, meg is dícsérte. Szép adag volt, nem túl sok, pont kellemesen ehető.

A műsoron: Feldméri Péter szerintem most nem hozta magét annyira, hallottam őt már viccesebben is, de kellemetes volt, amolyan előétel-féle, felkészített arra, ami még jön. Zsók Levente nekem új szereplő, nem láttam Showder-klubot egy ideje. Viszont remek meglepetés volt, még kicsit kiforratlan talán, vagy túlizgulós, nem tudom, mindenesetre olyanokat mondott, hogy térdcsapkodtam. Aztán jött volna a Szöllősy-Csák Gedeon Gergely, de késett, ezért Szupkay Viktor adott egy 10-15 perces szösszenetet. Látszik a rutin, kellő mennyiséggel szórta a poénokat, bár szerintem most kicsit összeszedetlen volt, lehet, hogy nem volt összerakva annyira még, de nem vvolt ez nagyon feltűnő, csak kekec vagyok, Viktor remek volt. Aztán befutott Szöcsögő (SzCsGG), és kabátban, táskában, és szerintem bemindenezve adta elő magát, az imént leírrt viccen kívül más annyira nem tetszett. Ő volt aznap a leggyengébb, sajnáltam, mert azért tud. Ennél sokkal jobban vgy többet.
És aztán jött az este fénypontja, ami mindentt vitt, Aranyosi Péter. Tőle még ilyen jót nem hallottam, végig vinnyogva vihogtunk, könnytörölve, egymást csapkodva röhögtünk. Fantasztikus volt.

Szóval köszönjük az estét, aki még nem volt, menjen.

Már megint, és egy vicc is.

Egy darabig nem tudtam írni, magamsem tudom, hogy miért, egyszerűen csak kifújt. Vagy lehet, hogy csak itt a Birkák Földjén tudok írni, és otthol meg nem.... vagy az izgulás már el is vette az eszemet. Bármi lehet. Naszóval voltunk otthon bő egy hetet, egy halom minden történt, szóval majd szépen lassan idecsepegtetem ami van.
Most csak leírok ide két viccet, amin ezen a héten röhögtem. Nem vagyok nagy vicc mesélő, meg sem tudom jegyezni általában. Az első részegen jobb, bartnőm mesélte, a másodikat pedig a Dumaszínházban mondták. (arról majd még írok)

1.
Zsiráf: hé, Dinoszaurusz, téged bejelölt Noé a Facebookon?
Dinoszaurusz: Nem, miért?
Zsiráf: Áááá, semmi, semmi

2.
Áll egy faszi az utcán, egy kutyával a kezében. Egy másik faszi odamegy hozzá és megkérdezi:
- miért fogod azt a kutyát, miért nem teszed le?
- mert nincs lába
- Tejóég, nincs lába? szegény kutya.... és hogy hívják??
- nincs neve se
- bassszus, szegény nyomorult, az hogy lehet, hogy nincs neve?
- minek, ha hívnám, úgyse tuda odajönni.


Kemény, mi?

Van ám

Nagy titkom. Nem mondhatom el. Igazából elmondhatnám mindenkinke, csak nem akarom. Fura ám titkot tartani, nem is vagyok nagy mestere, általában jár a lepénylesőm. De most alig merek beszélni, ki ne csűsszon. Titkom van ám, nagy nagy titkom.

Photo Friday: Rugged

My transexual summer

kép innen: www.thetvcollective.org

A második részt is megnéztem ebből a doku-sorozatból, és ahogy a múltkor is, most is ugyanaz fogott el, hogy mit nyígok én midnen hülyeségen, amikor ezek a sszerencsétlen transgenderek meg nem is jó testbe születtek. A műsor maga arról szól, hogy van 4 pasi, aki nő akarna lenni, ebből 1-nek most volt a műtéte - mármint amivel levágták neki a férfiasságát bizonyító tényezőt, és csináltak belőle lányt, van két tranny, akik vállaltan nők, nőiesek is, szednek hormonokat, viszont megvan az ékességük (és nem is biztos, hogy meg akarnka válni tőle?), és van egy, aki 2 hete kezdett nőként élni. Na ő pasi parókában műmellekkel.

Szóval ők heten minden hétvégét egy közös házban töltenek, megbeszélik, hogy mi van velük, ki hol tart. Aztán van 3 csaj, aki meg pasi akar lenni, ketten már hormonozzák magukat, szőrösek, a hangjuk mélyebb, elsőre nem tűnne fel, hogy csajok. És van egy, aki most kezdte, nála azért az ember elbizonytalanodik.... nem elég polót meg nadrágot viselni úgy tűnik. Az egyik szőrös csajnka már levágták a mellét, mert neki nagyon nagy volt, nem tudta jól leszorítani, azt mondta 4 kilót vágtak le. Hát az igen, az méretes.
Szívfacsaró nézni ám. Nem tudom elképzelni milyen lehet nem abba a testbe születni, ami vagyok, és ezzel küzdeni egy életen át. Munkát találni. Társat. És egy cosmó egyéb dolog, ami nekem természetes, nekik meg küzdés, megalázás, lenézés. Kőkemény.

Should I stay or should I go now?

Emiatt a szám miatt vettem meg az első kazettámat. Tejóég, ezeréve volt, manapság már aztán ilyen nincs is. Mp3. Mp4, meg a mittomén mi, Blu-Ray...

Na mindegy, olvastam ezt a cikket http://hataratkelo.postr.hu/dolgok-amiket-nem-tudnek-feladni, egy Svájcban 11 éve élő leírja, miért nem menne haza. Most nálunk is szóba került, mikor megyünk haza. DrB még maradna, pár évet is akár. Én már mennék, de lehet, hogy ha ott lennénk, meg jönnék vissza, Nem könnyű, mert az egyik oldalon a család és a barátok, a másik oldalon az életszínvonal, szolgáltaátsok, általános hangulat, mocsokmentesség van. Tiszta szívvel belegondolva.... nem is merek válaszolni.

Photo Friday: One

Már megint a citromlé

Ne,rég körbement egy levél, amit állítólag egy ausztrálországban élő magyar nő hobbiból lefordított (szívességként nekünk, a pórnépnek) a citrom jótékony hatásairól. Arról volt benne szó, hogy márpedig a citrom megöli a rákos sejteket. Először is a nő alig tudott angolul, voltak szavak, amiket egy az egyben átvett, és odaírta zárójelbe, hogy ezt nem tudom mi. Pl. colon (végbél), cell helyett cellát írt, miközben az sejt.... stb. Szóval a fordítás pont annyit ér, mint az iromány maga. Merhogy az orvosok ezt eltitkolják, hogy a citrom milyen jó, és minden rákosnak azonnal azt kéne innia, és azonnal meggyógyulna.
Már éppen kezdtem magam felfújni, hogy válaszolok, amikor egy gyógyszerész ismerős megelőzött ebben, és leírta, hogy igen, amennyiben a rákos sejtbe közvetlenül fecskendezzük a citromsavat, az megöli, de arra nincs semmi esély, ha citromlevet iszol, akkor megölöd a rákos sejteket. Nyilván. És nyilván rá is jöttek volna már ennyi idő alatt ha nem is az orvosok, de az emberek csak úgy magukba. Ne vicceljünk már.

Akinek bármi komolyabb betegsége van, megtalálja azokat az alternatív módszereket, amik segítenek, ha nem is meggyógyulni, de csökkenteni, javítani. Acitromlének van egy általános immunerősítő hatása, jót tesz a gyomornak (ha birod), lugosít (csak és kizárólag magában, vízzel), zsírt éget, és fullon van C vitaminnal. Szóval jót tesz.
Én már egy hónapja minden reggel iszom egy pohárkával, pont most gondoltam, tán kicsit abba kéne hagyni. Meglátjuk
.... mindenesetre nem bírom az ilyen pöcsöket, akik minden hülyeséget írkálnak összevissza, alap és megfontolás nélkül.

Öltözködnek Birkaföldén

Hát eleddig kellemesnek volt mondható az idő. Felhős, esőlógós, de olyan 13-14 fok midnig volt. Aztán egyszercsak elvették a tizest, és maradt a 3-4 fok. Persze vettem egy télikabátot, és egy sál-sapka-kesztyű szettet (nagyon helyes, de most ez nem lényeg). Örömmel és mosollyal az arcomon távoztam a boltból, majd körülnéztem a helyi Váci utcán (Váci utca.... cöh.... ali van 300 méter az egész, és a boltok egy része említésre sem méltó, vagy kaszinó sok sok játékautomatával, vagy fogadóiroda), és az emberek öltözködésében annyi a változás, hogy felvettek egy pullóvert. Merhogy eddig polóban jártak nagyrészt, főleg ha kisütött a nap. Hát én meg dunyhakabátban leszek és kész. Legalább tudják, hogy nem vagyok birkaföldi

A zirígy

Hogyan lehet nem irigykedni, amikor valamit nagyon akarok, de nagyon nagyon, és még annál is sokkal jobban, és másoknak van? Nem mindenkinek, van akinek ennél is kevesebb. Szóval van aki fosabb helyzetben van, mint én, mégis azokra irigykedem, akikneek jobb.
És most nem általános élethelyzetről van szó, mert a körülményeimmel, életemmel nagyrészt, és jobbára meg vagyok elégedve. Egyetlen dologról van szó, ami kell nekem, nincs, nem tudom, hogy lesz-e, feltehetően nem, mert ott még nem tart a világ.
Szóval irigykedem, és szégyenlem magam miatta. Jó lenne nem. Csak nem tudom hogyan kell kikapcsolni. Azt meg végképp nem tudom, hogyan tudnék emiatt másoknak örülni, amikor én meg vágyom rá.
A másik megodlás, hogy egyszerűen azt mondom, nem is ciki irigykedni. Neem rossz az, hanem természetes. Hiszen ha valakinek az van, ami neked nincs, akkor kívánhatod az övét, és magadban szídhatod, hogy neki meg van.

Nyilván nem érted miről van szó.... nem baj. Nem akarom elmondani, vagy ide leírni, mert akkor még valóságosabb, és itt én azért vagyok, hogy ne ezen izguljak. Hiszen a nemizgulás művészetét próbálom felfedezni, eleddig nagyon kevés sikerrel.

Leroy Bell

Az ámerikai xfaktorban neki drukkolok. Van még pár, akinek, de most ő jött elő elsőre. 59 éves, csodás hanggal, és remek ránézni is.
Ezt hallgasd meg.

Curb your enthusiasm vélemény, az első évad alapján

Már mondtam, hogy sorozatfüggő vagyok, sok sszart megnézek. Ezt teljesen véletlenül találtam, itt mondjuk adjék TV-ben, otthon ha jól tudom nem, csak DVD-n jelent meg, Félig üres címmel.
Az első rész után azt hittem, hogy sosem nézek meg még egy részt belőle. Aztán egyszercsak rávettem magam, és végignéztem a komplett első évadot.... és megérte. Egyes helyeken visítva röhögtem, annyira jó. A karakter emlékeztet a mailvadászra, megy ártatalnul az életén át, és aztán valahogy mégis beleköt valakibe, vagy belékötnek, mindenesetre random emberekkel kezd el veszekedni, és a végén mindig ő jön ki hülyén. Larry David hatalmas, pont jó karakter erre, ráadásul úgy csinálták meg, mintha doku lenne, vagy valóságos, rendezés és egyebek nélkül. Néha belépnék a képbe, és megmondaném nekik, hogy bázzeg, hát hallgassátok már meg egymást! Nagyon kiváncsi vagyok a többi évadra, valőszínű ma elkezdem.

Összességében 10/9 pont.

Photo Friday: Public Space

MSC Musica

ehhez nincs címem

Fura egy idegen országban, idege temetőben egy vadidegen sírjára gyertyát tenni. Itt nem is szokás. Temetőbe menni sem, gyertyázni sem.
Kinéztem egy régi, olvashatatlan feliratos sírt, meggyújtottam 4 gyertyát. Elkezdtem beszélni, ahogy szoktam, de jött valaki, megzavart, elszégyeltem magam, elfutottam.

Hiányzik otthon a csípős hídeg, reggeli köd, délutáni sötétben ezernyi gyertya, az avar.A fojtogató sírás a torkomban, az öröm, hogy azért még sokan vagyunk a családban, a közös teázás temető után, lehegetve lefagyott kezünket.

kultúr percek

Az idő lassan telik, de gyorsan múlik
(Alice Walker)