kultúr percek

Az idő lassan telik, de gyorsan múlik
(Alice Walker)

kultúrpercek

Komáromi János: ma valahogy 

ma valahogy nem csillan a fény
ma valahogy minden kőkemény
ma valami eltűnt
valami elveszett
ma nem találom a kezedet

ma valahogy nem csendül a dal
ma valahogy minden megzavar
ma valami nincs itt
valami üressé vált
ma megtalálom a bús magányt

ma valahogy nem fényes a Nap
ma valahogy a szó is megakad
ma valami hideg lett
valami reszketett
ma felgyújtottam a szívemet

ma valahogy nem nyugodt az éj
ma valahogy semmit nem mesél
ma valami kialudt
valami elégett
ma feledni kéne az egészet

ma valahogy nem megy semmi
ma valahogy mást jó volna tenni
ma valami más lett
valami érintett
ma emléked kísértett

Kultúrperc

És így estére egy vers. Mostantól lesz ilyen is, bár alapvetően a szemétről akartam írni. Aztán most meg ez lett.


Minden egyes magért négykézláb kúszom
Nem panaszkodom
Tényleg elszórták a búzaszemeket
Igy nincs is semmilyen mentségem
Ebben a félelmetes labirintusban
Csak ne zavarna,
Hogy olyan sokszor megbotlom
S az igazat megvallva,
A fehér botom is útban van nagyon.
Az segítene a legjobban,
Ha nagyon szorosan fognád a vállam....
És csak arra kellene figyelnem,
Hogy belecsússzak a lábnyomaidba
Szeretném érezni gyöngéd szorításod
Kezeid melegségét
Itt legbelül hihetetlenül nagy a sötétség
És visszafordíthatatlanul
Csökken a napok száma.

Tornay András