Kultúrperc

És így estére egy vers. Mostantól lesz ilyen is, bár alapvetően a szemétről akartam írni. Aztán most meg ez lett.


Minden egyes magért négykézláb kúszom
Nem panaszkodom
Tényleg elszórták a búzaszemeket
Igy nincs is semmilyen mentségem
Ebben a félelmetes labirintusban
Csak ne zavarna,
Hogy olyan sokszor megbotlom
S az igazat megvallva,
A fehér botom is útban van nagyon.
Az segítene a legjobban,
Ha nagyon szorosan fognád a vállam....
És csak arra kellene figyelnem,
Hogy belecsússzak a lábnyomaidba
Szeretném érezni gyöngéd szorításod
Kezeid melegségét
Itt legbelül hihetetlenül nagy a sötétség
És visszafordíthatatlanul
Csökken a napok száma.

Tornay András