A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TV. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TV. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 16., szerda

My transexual summer

kép innen: www.thetvcollective.org

A második részt is megnéztem ebből a doku-sorozatból, és ahogy a múltkor is, most is ugyanaz fogott el, hogy mit nyígok én midnen hülyeségen, amikor ezek a sszerencsétlen transgenderek meg nem is jó testbe születtek. A műsor maga arról szól, hogy van 4 pasi, aki nő akarna lenni, ebből 1-nek most volt a műtéte - mármint amivel levágták neki a férfiasságát bizonyító tényezőt, és csináltak belőle lányt, van két tranny, akik vállaltan nők, nőiesek is, szednek hormonokat, viszont megvan az ékességük (és nem is biztos, hogy meg akarnka válni tőle?), és van egy, aki 2 hete kezdett nőként élni. Na ő pasi parókában műmellekkel.


Szóval ők heten minden hétvégét egy közös házban töltenek, megbeszélik, hogy mi van velük, ki hol tart. Aztán van 3 csaj, aki meg pasi akar lenni, ketten már hormonozzák magukat, szőrösek, a hangjuk mélyebb, elsőre nem tűnne fel, hogy csajok. És van egy, aki most kezdte, nála azért az ember elbizonytalanodik.... nem elég polót meg nadrágot viselni úgy tűnik. Az egyik szőrös csajnka már levágták a mellét, mert neki nagyon nagy volt, nem tudta jól leszorítani, azt mondta 4 kilót vágtak le. Hát az igen, az méretes.
Szívfacsaró nézni ám. Nem tudom elképzelni milyen lehet nem abba a testbe születni, ami vagyok, és ezzel küzdeni egy életen át. Munkát találni. Társat. És egy cosmó egyéb dolog, ami nekem természetes, nekik meg küzdés, megalázás, lenézés. Kőkemény.

2011. június 14., kedd

APR? birkafölde providentje

Az APR a teljes hitel mutató. A Quickquid nevű szervezet APR-je 1734%. Nem viccelek, Ezerhétszázharmincnégy százalék. Így hirdetik magukat a TV-ben, ja, és ez csak representative.... ehhez képest az otthoni provident kutyafül.
Ha már a TV-nél tartunk, a másik amit nem mindig veszek be, az a charity reklámok. Értem én, hogy kell, és Birkaföld bennszülöttei adakozók, és hogy csak havonta 2-3 fontocskát kell fizetni, de hogy állandóan szenvedő afrikai gyerekeket mutatnak, azért kicsit nekem sok. Szívesen segítenék én mindegyiknek, meg tudom is, hogy nagyon kell, de egy kissé zavar. Mert más nyomorát nehéz nézni, és én erre külön érzékeny vagyok, nem tudom miért; vagy neveltetésileg alakultam így, vagy az van, amit a New Scientistben olvastam, hogy egyes emberekben fiziológiai elváltozásokat észleltek, amikor azok más fájdalmát látták. Nem bírom, ha fáj valakinek valami, sem élőben, sem filmekben, végtelenül meg tud esni a szívem bárkin, akiről azt gondolom, hogy nem elég boldog, vagy valamiért senyved. (legyen ember vagy állat). Na nem vagyok valami puding, kemény vagyok mint a gyémát, mégis.