APR? birkafölde providentje

Az APR a teljes hitel mutató. A Quickquid nevű szervezet APR-je 1734%. Nem viccelek, Ezerhétszázharmincnégy százalék. Így hirdetik magukat a TV-ben, ja, és ez csak representative.... ehhez képest az otthoni provident kutyafül.
Ha már a TV-nél tartunk, a másik amit nem mindig veszek be, az a charity reklámok. Értem én, hogy kell, és Birkaföld bennszülöttei adakozók, és hogy csak havonta 2-3 fontocskát kell fizetni, de hogy állandóan szenvedő afrikai gyerekeket mutatnak, azért kicsit nekem sok. Szívesen segítenék én mindegyiknek, meg tudom is, hogy nagyon kell, de egy kissé zavar. Mert más nyomorát nehéz nézni, és én erre külön érzékeny vagyok, nem tudom miért; vagy neveltetésileg alakultam így, vagy az van, amit a New Scientistben olvastam, hogy egyes emberekben fiziológiai elváltozásokat észleltek, amikor azok más fájdalmát látták. Nem bírom, ha fáj valakinek valami, sem élőben, sem filmekben, végtelenül meg tud esni a szívem bárkin, akiről azt gondolom, hogy nem elég boldog, vagy valamiért senyved. (legyen ember vagy állat). Na nem vagyok valami puding, kemény vagyok mint a gyémát, mégis.

másra gondolok

New Scientist új (de nem a legújabb) számában a boldogságról olvastam egy cikket, miszerint ha a gondolataink elvándorolnak, kevésbé vagyunk boldogok, mint amikor arra gondolunk, amit éppen csinálunk, legyen szó mosogatásról, vagy biciklizésről. Fura, de teljesen egyetértek. Ha nem arra koncetrálok, amit csinálok, akkor vagy elkezdek izgulni azon, amin nem kéne (aminek a művészetét tanulom), vagy a Világmegállás Napjára gondolok (jan. 24.)

Mostanában Ghymes-t hallgatok a kocsiban, és én ilyet akarok, mert szerintem ez a nagyonigazi szerelem: "Templom mélyén hozzád simul az imám". Teljesen előttem van, ahogy a faluban minden vasárnap mentek templomban, és a fiú ott ül a lány mögötti 4. sorban, nézi nézi, nem érintheti, nem is beszélhet vele, de...

És mégegy random gondolat: kijött a PhotoFriday új kihívása, Minimalist címmel. rá fogok próbálni, ha találok képet, de megnézegettem a többiekét, és mindenki profi fotós, profi fotóval. Én vagyok az egyetlen közlegény (vagy kopasz?). Sevész, drukkolok magamnak, hátha egyszer noteworthy leszek.

szabadon akarok

Ismét New Scientist. Pár számmal ezelőtt olvastam, hogy az agyunk pár minimanómásodperccel hamarabb eldönti, hogy mit fogunk tenni, mint mi azt gondoljuk. Magyarán, ha eldöntöm, hogy felelmelem a kezem, az azért van, mert az agyam már eldöntötte, hogy fel fogom emelni a kezem, csak olyan jeleket küld az agyam másik részének, hogy én azt higyjem, hogy én döntöttem el. Na. Ezzeel azt mondják, hogy igazából csak robotok vagyunk, szabad akarat nélkül, hiszen az agyunk dönt helyettünk. Na. Tehát amikor eldöntöm, hogy mit fogunk enni holnap, az nem szabad akarat? Amikor úgy döntöttem, hogy egy emberrel élme le az életemet, az nem szabad akarat volt?
És akkor jött a másik cikk a múlt heti számban: az emberek a szabad akarat gondolata nélkül agresszív, akaratos, szociopaták lesznek. Ezt több kísérleten keresztül bemutatták, hogy ha valaki olyat olvas, ami a szabad akarat létezését kérdőjelezi meg, utána könnyebben csal, lop, hazudik. Szóval ha azt hisszük, szabadon akarunk, akkor jobb, altruistább emberek vagyunk.
Szóval az agyunk azért hiteti el velünk, hogy mi döntöttünk, mert attól mi jobb emberek leszünk?

csomag

A várt 3 csomagból most érkeett meg a második, ez egészen Kanadából, sok szeretettel nekem. A hamradik nem is fog jönni, nem tudom, hogy ott engem búrtak át, vagy a posta volt ilyen, mindenesetre a pénzemet visszakaptam, nem is gond, de kellett volna a könyv. De megérte várakozni. Tegnap megjött az új adag méhpempőm is, szóval most már nagyon egészséges is leszek.

Viszont van itt egy, ami. Olvastam a New Scientist-ben egy interjút (The man who would banish evil) Simon Baron-Cohen-nel, aki egy híres autizmus kutató (majdnem autista kutatót írtam), és szerinte törölni kéne a gonosz szót. Merthogy azok, akik a halom gonoszságot művelik a világban egymással, igazából azért gondoszok, mert nincs bennük empátia, így lehetnek borderline-ok, pszichopaták, stb. Szóval nem gonoszok. Nos, biztos igaza is van, mert okos, és híres, és minden, de szerintem akik másokat kínoznak, azok igenis gonoszok, és a szó konnotációja miatt mindenképpen ki kell mondani ezt feléjük is, még akkor is, ha nem érdekli őket. Nem lehet mentség, hogy ja, bocs, zéró empátiám van, ezért bármit megtehetek.

Ma a városban véletlenül meglökött egy csávó, és azt mondta bocs, miközben én az udvarias sorry-mat motyogtam. Fel sem eszméltem, hogy utánafussak, hogy hahó, jól hallottam, az én nyelvemet használod? kivagy, mivagy? De aztán elnéztem hátulról, és rájöttem, nem is akarom megismerni, járásából ítélve az az öntelt undokbéka fajta, amit jobban szeretek nem ismerni.