Érzem, amikor elkezd támadni. Úgy kezdődik, hogy melegem lesz, de nagyon, szóval leveszem a kabátomat, pulóveremet Erre mondják, hogy kiver a víz, meg hogy hideg verejték sallala. Hát tényleg. Szóval melegem lesz, majd elkezd megindulni a fejemben a kábaság, mintha minden ép gondolat helyére egy vattaköteg mászna be. Ekkor még néha tudok koncentrálni, hogy eltűnjön, néha sikerül is. De amikor nem. Aztán felfordul a gyomrom, hányingerem lesz, a fejem kóvályog, szédülök, a vérnyomásom eltűnik. Mélyeket lélegzem, hogy ne hányjak, legalább ne itt, a városban, ne mások előtt megint, az olyan megalázó. Elkezdek padot keresni, mert le kell feküdnöm. Csak az a pad jó, ami valami park eldugott sarkában van, főleg, ha nem süt a nap. Ha süt a nap, akkor csak leheveredtem napozni. De amikor mondjuk csepereg, és 10 fok van, kínos pólóra vetkezve fetrengeni... nem egyszer szóltak már be, hogy a részeg kurvaanyámat. Ha megvan a pad, fekszem, meditálok fél órát, hogy minden lélegzettel jobban vagyok, egyre jobban vagyok. Kicsit használ, kicsit jobban leszek, fel tudok állni, elmegyek a kocsiig. Bassza meg, 45 perc hazáig az út. Jóvan nekilódulok, a kezem kezd bénulni, nem érzem a kormányt, aztán már a váltót sem. 100-al megyek, de pontosan tudom, hogy a reakcióidőm olyan, mintha 3 pálinkát ittam volna meg kísérővel. Parázok. És megint hányinger. Parkolót keresek, kidőlök a hátsó ülésre két órára, a becsukott szemem mögött árnyákokból látom, hogy néha benéznek. De gáz. Próbálok aludni, de nem megy, görcsösen szorongatom a kocsikulcsot, hogyha hányni kell, ki tudjam nyitni az ajtót, mert egyébként bezárom magamra, mert a táskám elöl maradt, a GPS még fent van. Szédülök, fáj a fejem, hánynom kell, és már a lábam sem érzem. Anyám, csak múljon már el.... vagy hadd múljak el én.
Két óra múlva felkelek, még hátra van az útból 23 perc. Megteszem, közben imádkozom, hogy túléljék a körülöttem levők. Hazaérek, imádkozom, hogy annyi erőm még legyen, hogy nem a bejárati ajtó előtt essek össze, csak mögötte. Ott már mindegy, már hányhatok is. Ágyba kerülök. Jajj, csak pisilnem ne kelljen, mert ha fel kell állnom, hányni fogok és elvesztem az eszméletemet.
És még pár óra, amíg el tudok aludni, és még 24 óra, mire teljesen jól leszek.
Ismered ezt? Kéthetente?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése