2011. szeptember 29., csütörtök

a bizony

A legrosszabb rész a bizonytalanság. A jelek kutatása, felfedezése, majd ugynezen jelek nem látása, további obszesszív figyelése. Amikor kétpercenként. Amikor másra sem. Amikor mindent kipróbálsz, hogy kiverd a fejedből, mégsem megy. Nézegetsz, figyelsz erősen befelé, hátha megsúgja valaki vagy valami odabent, hogy akkor most minden rendben lesz, vagy ma van a napja, amikor.
Az internet összes oldalát kiolvasod, csodákat keresve, vagy újabb és újabb kuruzslók gyógyszereit, teáit, krémjeit próbálod ki. Mindenki azt mondja, hogy koncentráljak másra, mert ez így nem jó. Kösz b*meg, tudom, hogy nem jó. Nekem a legkevésbé az. De már tényleg minden figyelemelterelést megpróbáltam, mégis vannak napok, amikor nincs más, csak ez a fosban tapicskolás.

Lehet, hogy meg kéne próbálni ebbe belenyugodni, hogy ez a nap erre szánódik?Hány ilyen napom lesz még?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése