2011. április 18., hétfő

hétvégre

Hétvégén a következőket tanultuk meg Birkafölde bennszülötteiről: elképesztően kibeszélik a másikokat, és rettenet hipokraták. Szembemosolyognak, de leszarnak. De tán ez közismert. Viszont nem tudtoma, hogy ennyire kiváncsiak. Minden héten leszólít valaki, hogy ki vagyok, honnan jöttem. Mert kisváros?

Viszont olyan béna helyzetbe hoztam magam, nem tudom, hogy más is ismeri-e ezt. Nem vagyok nagy szociábilis képességekkel megoldva, főként idegenekkel - de leszögezném, hogy nem vagyok sem rasszista, sem homofób se semmi, elfogadok mindenkit, úgy ahogy van. Ettől függetlenül a szombati születésnapi partin ott volt egy igen apró kínai csávó (alapvetően burmai, de már ezer éve itt él.) de olyan apró mint egy kis tündér, vagy egy 7 éves lány. És vett egy sportkocsit, mindenki azt bámulta, hű, ha, stb. Erre a NémetC mondja DrB-nek, hogy "figyelj, Te lefogod, én meg elveszem a kulcsot". Én meg sikeresen benyöügtem a következőt: "ugyan, lefogom majd én". Áááááhhhh, de gáz. És ezek után, amikor az Nagy Elköszönés volt (tudod, amikor mindenki felpattan, hogy na akkor most megyünk haza, és gyorsan körbepuszilsz és kézfogsz mindenkivel) odajött, én meg félbénán ránéztem, mondtam, hogy örüloök, hogy megismerkedtünk, és se puszi, se pá, elfordultam. Ááááááááhhhh vol.2. De nem akartam, csak a kultúrális különbések miatt nem lehet tudni, hogy ki hogyan köszön el, itt már volt 3 puszi, nagy ölelés, kézfogás, minden, nem tudom követni. És azóta lelkiismeretfurdalásom van.

Viszont tegnap sétáltunk nagyon a tengerparton, ettünk halat, és fagyit, heverkésztünk a napon, és este az ágyban megtudtam, hogy a fiúknak ciki féltékenynek lenni, nem szabad megtudnom, hogy féltékeny. Há. Azért ez fontos nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése