Photo Friday: Springtime

Nos

Ezer éve nem tudtam írni, átmeneti egyedülállószülőségem némi hozzászokást igényelt, így mostanra rázódtam bele. Na meg. Na meg a többi.
... hogy lassabban fejlődik, és emiatt izgulok
... hogy a házasságunk túlélje ezt az egy év különlétet - nyilván emiatt is izgulok
... és hogy közben éljek is valahogy
... a lelkiismeretfurdalásom, hogy izgulok a gyerek miatt (1. pont), miközben hálás lehetnék, hogy van, itt van, és egy cukorzsák
... hogy néha türelmetlen vagyok vele, pedig egy cukorzsák
... hogy a barátnőimmel nem mindig tudok szót érteni,
... hogy úgy érzem nagyon kevesen értenek meg most igazán, miközben eddig mindig nekem volt igazam, és nem csak túlparázom, hanem ha aggódom valamin, később kiderült, hogy igen, jók a megérzéseim.

Szóval... szóval ennyi van most.

Szempont

Teljesen rászűkültem a gyerekre, így nemigen tudok írni, mert babablogból van kismillió, és bár igensok minden izgulni valóm van a Babszemmel kapcsolatban (és nem csak olyan, hogy jajj mikor áll fel, jajj folyik az orra, jajj sír), sajnos nem tudom kikapcsolni. Mondjuk sokat javult a helyzet, mert már tudok mély levegőt venni, tudok elvonatkoztatni, megnyugodni. Aztán van amikor teljesen ráfeszülök - és az meg nem jó senkinek, nekem sem, neki pláne.

Most csak annyit akartam írni, hogy mostanában próbálok minden helyzetben kicsit átlépni az interakcióm másik résztvevőjének szempontjába, nézőszögébe, bőrébe, cipőjébe. Hihetetlen megvilágosító élmény.

Photo Friday: Shadow

My baby on my back

ez lenne?

Gyormorrángató boldogság befeküdni minden este a gyerekem mellé...

És bocsánat, de nincs időm írni. Megpróbálom összekapni magam, hogy legyen.