Ezer éve nem tudtam írni, átmeneti egyedülállószülőségem némi hozzászokást igényelt, így mostanra rázódtam bele. Na meg. Na meg a többi.
... hogy lassabban fejlődik, és emiatt izgulok
... hogy a házasságunk túlélje ezt az egy év különlétet - nyilván emiatt is izgulok
... és hogy közben éljek is valahogy
... a lelkiismeretfurdalásom, hogy izgulok a gyerek miatt (1. pont), miközben hálás lehetnék, hogy van, itt van, és egy cukorzsák
... hogy néha türelmetlen vagyok vele, pedig egy cukorzsák
... hogy a barátnőimmel nem mindig tudok szót érteni,
... hogy úgy érzem nagyon kevesen értenek meg most igazán, miközben eddig mindig nekem volt igazam, és nem csak túlparázom, hanem ha aggódom valamin, később kiderült, hogy igen, jók a megérzéseim.
Szóval... szóval ennyi van most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése