A Zév

Hát nincs nekem időm itt hetyegni. Mer' vagy a gyerek, vagy a férj, vagy a család... szóval programolunk rendesen. Mire ide, addigra már inkább oda. A vízszintesbe.

Az ide év volt tán a  legfontosabb, nagyot változtatott rajtam a gyerek. Jó volt terhesnek lenni (okéoké, várandósnak), jó volt szülni, kurva szar volt a PIC-en, jó a gyerekkel nagyon, még akkor is a sír, meg nyinyog.

A házassággal kapcsolatban pedig: midnig a nő az, akinek meg kell oldania a dolgokat. Enyém a tűzhely melege, én tartom össze a családot, én vagyok a nyak, ami a fejet forgatja (Bazi nagy görög...), és én vagyok az enged (a szamár meg ugye).

Köszönöm annak, aki olvas, és az új évre új izgalmakat, új utakat, új tanulnivalókat.

A házasságról...

A legles dolog, ami eszembe jut, az az, hogy kurva kemény dolog. Egyáltalán nem olyan mézes mázos, mint ahogy a filmekben van. Vagy lehet, hogy csak az enyém nem az, nem tudom. De úgy érzem, hogy igen kemény meló az egész, sokszor felőröl olyan energiákat, ami másra jó lenne.
Azért lenne, mert mindketten nagyon makacsok vagyunk?  Sokszor érzem azt, hogy lövése nincs, mit szeretnék, úgy érzem egyáltalán nem érzékeny bizonyos problémákra, dologkra. És rögtön megsértődik... ezt nem értem. Miért kell megsértődni? Miért nem lehet konstruktívan hozzáállni? Miért kell vagdalkozni, hülyeségekkel?
No... azért van másik oldala is a dolognak, én sem vagyok mindig a legjobbfej, legrendesebb felesleg.

Most ezt abbahagyom, fortyogok magamban, a jó dolgokat majd leírom máskor.

Ha sokat sír a gyerek...

 a legrosszabb az, hogy egy idő után már nem is mondom senkinek, mert nem értik meg. Tanácsot adnak, hogy mit hogyan csináljak, de ha mondjuk kipróbálom, és nem működik, akkor csak vonogatják a vállukat. Közben meg sandán néznek rám, és azt sejtetik, hogy szerintük nem jól csináltam. Eleve benne van mindenkiben az, hogy valamit nem jól csinálok, mert egyébként miért sírna állandóan a pulya.

Egyébként meg már nem is sír állandóan, sokat javult, és hihetetlen sokat mosolyog, nevet, rikoltozik jókedvében. Egyszerűen ilyen típus, hogy többet sír, mint a többi gyerek. Nemcsoda - ahogy született.

De ezek segítenek, és mélyen hiszek abban, hogy jót teszek
- hordozom folyamatosan, ha kell, most is a hátamon csücsül
- velem alszik, és annyiszor eszik éjszaka, ahányszor akar. Van, hogy töltőn van akár egy órát is
- sokat van az ölemben
- sokat énekelek neki és mégtöbbet dumálok. Folyamatosan jár a szám
- nyugodt maradok, elfogadom, hogy ilyen, és kész. Ez volt a legnehezebb, de ez a legfontosabb. Elfogadom, hogy nem egy leteszem-és-ottmarad gyerek, hanem foglalkozást, és állandó odafigyelést kíván. Türelemre tanít.
-rengeteget puszilgatom, simogatom, dicsérem
- nem erőltetek rá semmit, megpróbálom, hogy akarja-e, és ha nem, akkor hagyom.

És így, most már, bár még mindig többet sír, mint más gyereke, van egy tünemény, rendkívül érdeklődő, élénk, mindenre kíváncsi örökmozgóm. Saját akarattal... féléves.

Photo Friday: Close

Aberfoyle: Doon Hill Fairy Trail

Amikor tavaly errefelé sétáltunk/kirándultunk (én éppen a tüdőmet köptem ki, annyira terhes voltam), akkor akadtunk erre a dombocskára, ahol egy csomó angyalka, tündérek, miegymások voltak összegyűjtve, rengeteg kívánsággal, kéréssel. Varázsos hely volt.

Vámpírnaplók - könyv vélemény

Hát... (háttal nem kezdünk mondatot, megmondtam). Ekkora fost már régen olvastam. A második kötet közepén tartok, és ííííííííííííjjjjjjj de letenném. Le is szoktam, inkább belekapok másba, de elhatároztam, hogy ezt még elolvasom, aztán kész. Ultraszar. Ne kezd el.
Ahhoz képest ebből egészen jó kis sorozatot tudtak csinálni.

Bolond Birkaföldiek

Hát megintcsak arra jutottam (hát-tal nem kezdünk mondatot, ejj), hogy ez  népség itt bolond. Esik az eső ugyebár, utána meg fagy. Szóval minden járda, úttest síktükörre fagy egy éjszaka alatt. És ezután ahelyett, hogy gőzerővel takarítanának, inkább ülnek a melegben és nézik hogy Kate hogyan jön-megy a kórházba, és polemizáálnak azon, hogy akkor most kamu, vagy tényleg  nagyon rosszul van.
Itt úgy tűnik nincs olyan szabály, hogy a házam elől el kell takarítani. És komolyan sík jég van, a hátamra kötött gyerekkel paráztam rendesen. Zakó azt annyi. Hihetetlenek.

A szerencsétlen Catherine hercegnőt meg hagyják már békén terhesnek lenni, főleg ha ilyen szarul is van hozzá. Szerencsétlent nem elég, ogy százezer kamera követi mindenhova, még megy a vartyogás is, hogy jajj perzse, csak egy kis hányás, meg nem is hányt. És akkor ha csak le akart feküdni 3 napra, akkor mi van? Mindegy, bolondok ezek a Birkaföldiek.