2011. szeptember 29., csütörtök

a bizony

A legrosszabb rész a bizonytalanság. A jelek kutatása, felfedezése, majd ugynezen jelek nem látása, további obszesszív figyelése. Amikor kétpercenként. Amikor másra sem. Amikor mindent kipróbálsz, hogy kiverd a fejedből, mégsem megy. Nézegetsz, figyelsz erősen befelé, hátha megsúgja valaki vagy valami odabent, hogy akkor most minden rendben lesz, vagy ma van a napja, amikor.
Az internet összes oldalát kiolvasod, csodákat keresve, vagy újabb és újabb kuruzslók gyógyszereit, teáit, krémjeit próbálod ki. Mindenki azt mondja, hogy koncentráljak másra, mert ez így nem jó. Kösz b*meg, tudom, hogy nem jó. Nekem a legkevésbé az. De már tényleg minden figyelemelterelést megpróbáltam, mégis vannak napok, amikor nincs más, csak ez a fosban tapicskolás.

Lehet, hogy meg kéne próbálni ebbe belenyugodni, hogy ez a nap erre szánódik?Hány ilyen napom lesz még?

2011. szeptember 28., szerda

Dachstein túra - jégbarlang és szurdok

Ezen a napon kicsi lazább programot terveztünk. Legláabbis azt hittük, hogy az lesz. Először is Werfen-be mentünk, a híres Eisriesenwelt jégbarlangba. Werfennél a jeleket követve könnyen el lehet jutni a bejárathoz, no nem a barlang bejáratához, hanem az őt bejáratához. Itt lehet megvenni a jegyet, ami 19 EUR, ebben benne van a belépő a barlanga, és a 3 perces felvonóhasználat is. Itt lehet venni képeslapokat is, ez esetleg azért fomtos, mert a barlangban nem szabad fényképezni.
Az út úgy néz ki, hogy vn 20 perc séta fölfelé, majd 3 perc lanovka, majd mégegyszer 20 perc séta fölfelé. Ekkor jutsz el a barlang bejáratához. Itt kb 20 percenként indulnak a csoportok, de ha sokan vannak, akkor gyakrabban, 30-40 ember megy be egyszerre, vezetővel, karbidlámpákkal. A barlangban 0 fok körül van, a látogatás hossza 70 perc. Érdemes felöltözni.
Szerintem nem érdemes kihagyni, hatalmas élmény, és gyönyörű... Az összes egyéb érdekességet meg úgyis elmondják ott, jobb is az, mintha én írnám le.
www.eisriesenwelt.at
A nap második felében a Liechtenstein szurdokban sétáltunk, ez nem túl hosszú, jól kiépített, kellemes út, a végén egy vízeséssel. Jókat lehet fényképezni, de nyáron tömeg lehet, szóval nem mindig élvezetes.





2011. szeptember 27., kedd

Nem is könnyű

Nem is tudtam, de bevásárolni másnak nem is olyan könnyű. Ma reggel 9től dél3ig bevásároltam másoknak, ilyen önkéntes jótékony alapon, és hát nem mondom, utána elég jól ment a délutáni szieszta. Mert az oké, hogy odaírja, hogy egy kenyér, na de mekkora? barna? fehár? sokmagos? teljes kiőrlésű? szeletelt? toast? És ez csak a kenyér. ha azt írja, hogy egy doboz keksz.... és persze még midnig van egy halom termék, amit nem ismerek. Pl. odaírja, hogy 1 Horlicks. Asse tudom melyik sorban keressem, miaz, müzli? joghurt? csoki?

De a kedvencem az továbbra is az, hogy amint rájönnek, hogy külföldi vagyok (beszélgetésünk második másodpercében) rögtön lassan és hangosan kezdenek beszélni. Aztán a második percben meg közlik, hogy milyen jól tudok angolul. Na de mégis úgy folytatják.

És a mai napunk fénypontja ez a Carlsberg reklám:

2011. szeptember 24., szombat

kéne, nemkéne

Nem kéne izgulnom. Meg kéne végre tanulnom a nemizgulás művészetét. Hogyan csináljam?

2011. szeptember 22., csütörtök

Dachstein túra - a Hegy

Szeretem a hegyekeet, mert hívnak valahova, ahova alig van merszem elmenni, úgy, ahogy kéne. Helyesbítek, már nincs is merszem, régebben még volt valamennyi, de elmúlt. De azért a hegyek hívnak.
Szóval turistakéne felmentünk a Dachstein tetejére, közel 3000 méter magasba. Busszal mentünk a szállásról a szállásadóink javaslatára. Ramsau am Dachstein után Schildlehen végén van az út fölfelé a kabinos felvonóhoz (rélgen mi minden ilyet lanovkának hívtunk) A jegy ára 31 EUR/fő odavissza, hát így érdemes megvenni, mert ha nem, akkor ahhoz mászócucc kell. 20 percenként megy egy felvonó, mi kb háromnegyed órácskát álltunk sorba, kb. 11-re értünk oda. Ha hamarabb megyünk, akkor biztos jobb a helyzet. A hegyen hideg van, és ritka a levegő, a hőmérsékletet érdemes előre megkérdezni, ma pl 4 fok van fent, amikor mi voltunk 15 volt kb. De minden megtalálható itt: www.derdachstein.at  Mi elsétáltunk a Seethalerhüttéig, ez kb 45 perc oda, és kicsit kevesebb vissza, mert odafelé van az emelkedő.  

Visszafelé legondoláztunk, aztán az Austria Hütte érintésével mentünk el Schildlehenig. Szép út, olyan igazi Ausztria-élmény.  
Az út nem megerőltető, mert végig lefelé megy, viszont nagyobb élmény, mint a kocsiban cikkcakkozni lefelé. Schildlehennél megint jár a busz, ami ha kell tovább visz Ramsau am Dachteinig.

A nemizgulást megtanulni

Egy ideje igyekszem ezen, hogy ne izguljak. Hogy ne folyton ugyanarra gondoljak. De nem megy, most már ott tartok, hogy átadom magam az izgulásnak, és annyit izgulok, amennyit jólesik. És akkor rájöttem, hogy nem is az izgulással van baj, hanem a kétségbeeséssel, amibe az izgulással lovalom magamat.

Szóval akkor mondd meg, hogyan lehet nem izgulni? Hogyan lehet nem rákattani valamire? Divatosan hogyan ne görcsöljek rá? Ha tudod, áruld el nekem, mert nem szeretem azt a sötét helyet, ahova az izgulás elvisz. Sem a rémálmokat.

2011. szeptember 21., szerda

Entourage vélemény 2

Végignéztem 7 évedot, már csak 1 van hátra, de az most nincs itt. A történet egyre jobb lett, kezdett érdekelni is, hogy mi van. Továbbra is bizonyos szereplők viszik előre az egészet.
kép innen:http://quietpoolperspective.blogspot.com/ 
A legjobb Ari Gold (Jeremy Piven) még mindig, és amilyen szavakat a szájába adnak, és ahogy előadja, hihetetlen, ezért megéri megnézni. Tökéletesen alakítja a neurotikus, mindenre képes, szavakat őrületesen forgató ügynököt, olyannyira, hogy szerintem inkább ügynöknek kéne lennie, nem színésznek. Hatalmas, komolyan az összes eddigi filmes élményem szerepli sorában az első háromban biztos benne van.
A képen éppen az ajelenet, amikor úgy rúg ki embereket hogy paintballal lelövi őket. Kegyetlenül. Jejj.

Vinny Chase (Adrian Grenier) viszont szerintem szar. Egysíkú, még akkor is, amikor rájön a fenegyerekeskedés, és repülőből ugrál ki, és motort vesz, vagy kokainozik. És egyre pöcsebb formát hoz, és nem csak azért mert drogozik, hanem már előtte is eléggé idegesítő volt.


Még azért érdemes megnézni, mert elképesztő emberek szereplenek benne, magukat vagy másoakt játszva. Remekül ötvözik a kamu való életet a fikcióval. Összességében 5-ből 4-et adnék. Ari Goldért
.

2011. szeptember 20., kedd

Freud?

Hát az milyen, amikor megírják nekem a legféltetteb titkaikat, és amikor válaszolok, véletlenül belekerül más is a címzettek közé? Hogy fordulhat elő?
Most meg mosom a szart persze, de szinte biztos, hogy az életben többet bennem nem bízik meg, pedig úgy örültem, hogy segíthetek.
Ez a Freud-i elírás? és ennek örül?
Hát mondjuk ez még jobb, mint amikor ismerős továbbítani akart, de válaszolni sikerült, és benne volt hogy "mit képzel magáról ez a buzi kis fasz?" Hát ennél a helyzetem jobb.

2011. szeptember 18., vasárnap

Dachstein túrák - a szállás

Nem is írtam még a Dachstein-i túráinkról, pedig arról érdemes. Szóval idén Ausztriát vettük célba, mert DoktorB még nem volt, én meg romantikusnak találom a hegyek, tavak, muskátlit összegét. Dachstein-et néztük ki, mert a közelben vannak városok, és rengeteg a túraútvonal - ezek többnyire pirosak, amiket mi nem bírnánk, de akadt köztük kék is, azokat szépen kényelmesen meg lehet mászni. Vannak feketék is, de ahhoz meg mászófelszerelés kell, erre meg a Nagy Világmegállás óta nem is gondolok.
A szállásadóink is segítettek kitalálni, mi legyen. A szállásunk Schildlehen-ben volt, ez Ramsau am Dachtein után van egy nagyon kicsivel, ott, ahol a busz felfordul a Dachteinre menő felvonóhoz. A Residence panzióban szálltunk meg, az apartmanunk 60 EUR/ éjszaka volt, reggelivel. A szoba, vagyis inkább lakás egy tágas nappaliból, kellemes méretű hálóból, fürdőből és tisztességes konyhából állt, sőt teraszunk is volt, ami a Tauern-ra nézett. A reggel bőséges volt, nem büfé, de bármiből kérhettünk újat. Ott is vacsoráztunk, 3 fogásos finom, hatalmas adagok. A tulajdonos házaspárból a pasi belga, a nő horvát, más több mint 20 éve élnek ott és vendéglátnak, nagyon barátságosak, segítőkészek, szívvel-lélekkel csinálják ezt, elképsztő törzsvendékörük van, érthető módon.
Tényleg csak javasolni tudom. A túrákat is szépen megírom majd.

2011. szeptember 16., péntek

Borsós, pancettás krumplisaláta

Kellemes, egyszerű köret, melegen és hidegen is igen jóízű.

kb. 6 főre adom meg a hozzávalókat.

80 dkg (vagy 1 kg is lehet) apró újkrumpli, megmosva, megdörzsölgetve
30 dkg zöldborsó (fagyasztva)
14 dkg pancetta di cubetti, vagyis kockára vágott baconszalonna (a pancetta valóban finom)
fél citrom leve
maroknyi aprózott bazsalikom (esetleg menta is)

sós vízben puhára főzzük a krumplit, a főzés utolsó perceiben hozzáadjuk a zöldborsót is. Mialatt a krumpli fő, a pancettát serpenyőben ropogósra sütjük, majd levesszük a tűzről, hozzátesszük a citromlevet, kis borsot, a krumplit és borsót, majd a többi fűszert. Kész is vagyunk

A Jóisten?

Az Isten jó. És ha ő jó, akkor csak jó dolgokat teremthet, ahogy a jó almafa is csak jó almát teremhet. Szóval akkor én is jó vagyok.

De miért nem vagyok jól?

2011. szeptember 8., csütörtök

ez már csak a szokásos. Szomor

Mindig, amikor, akkor.
 És annyira, hogy.
Már csak a lélekzet maradt, mert nem tudom, hogy meddig tudok még felállni. Vagy ha azt már nem is, legalább még feltérdelni, négykézlábra, hogy egy utolsó levegőt vegyek, egy utolsó erőfeszítést, hátha. Az állandó miért pont én már el is műlt, már túl régóta tart. A bizonytalanság is. A rosszullétek is. A betegség is. Mesmer vagyok és beteg. Szia Mesmer.

Photo Friday: Recreation

2011. szeptember 4., vasárnap

Entourage vélemény (első 3 éved alapján)

Két dolog miatt néztem csak meg. Az egyik, mert most itt csak ez van velem, a másik, meg mert rokon javasolta. Elsőre nem tetszett. Ha lenne nálam más film is, inkább azt nézném, de nincs, csak olyan, amit már láttam. Így túljutottam az érdektelenségi fázison. A cím frankó, a magyar hülyeség (Törtetők.... pont nem erről szól balfékek. a kíséretről szól, ami a sztár mellett, mögött halad. Olyan szépen megmutatják több sztár, többféle kíséretét)
Csak az első három évadot láttam, hátra van még van 5 ha jól láttam, és most már meg is fogom nézni. Nem maga a történet érdekel, vagyis az is egy kicsit, hanem ahogy előadják, az a fenomenális. Kettő tetszik nagyon, Ari az ügynök (Ari Gold, színész: Jeremy Piven), a másik meg Drama (Johnny Chase, a színész: Kevin Dillon). Szerintem miattuk érdemes nézni, mert az alakításuk hatalmas.
A történet elég egyszerű, nyilvánvalóan önéletrajzi ihletésű (Mark Wahlberg talán??), egy színész életét mutatja meg, Hollywoodban, őrülettel, bulikkal, ügynökökkel vitákkal, barátokkal, szóval a kísérettel. Azt lehet látni, hogy a pénzt nem sajnálták belőle, kurva jól van megcsinálva. Néha unalmas, de minden részben van valami, ami miatt kihagyhatatlan.
Összességében 5 pontból 4-et adnék érte.

Rosszullétek

Érzem, amikor elkezd támadni. Úgy kezdődik, hogy melegem lesz, de nagyon, szóval leveszem a kabátomat, pulóveremet  Erre mondják, hogy kiver a víz, meg hogy hideg verejték sallala. Hát tényleg. Szóval melegem lesz, majd elkezd megindulni a fejemben a kábaság, mintha minden ép gondolat helyére egy vattaköteg mászna be. Ekkor még néha tudok koncentrálni, hogy eltűnjön, néha sikerül is. De amikor nem. Aztán felfordul a gyomrom, hányingerem lesz, a fejem kóvályog, szédülök, a vérnyomásom eltűnik. Mélyeket lélegzem, hogy ne hányjak, legalább ne itt, a városban, ne mások előtt megint, az olyan megalázó. Elkezdek padot keresni, mert le kell feküdnöm. Csak az a pad jó, ami valami park eldugott sarkában van, főleg, ha nem süt a nap. Ha süt a nap, akkor csak leheveredtem napozni. De amikor mondjuk csepereg, és 10 fok van, kínos pólóra vetkezve fetrengeni... nem egyszer szóltak már be, hogy a részeg kurvaanyámat. Ha megvan a pad, fekszem, meditálok fél órát, hogy minden lélegzettel jobban vagyok, egyre jobban vagyok. Kicsit használ, kicsit jobban leszek, fel tudok állni, elmegyek a kocsiig. Bassza meg, 45 perc hazáig az út. Jóvan nekilódulok, a kezem kezd bénulni, nem érzem a kormányt, aztán már a váltót sem. 100-al megyek, de pontosan tudom, hogy a reakcióidőm olyan, mintha 3 pálinkát ittam volna meg kísérővel. Parázok. És megint hányinger. Parkolót keresek, kidőlök a hátsó ülésre két órára, a becsukott szemem mögött árnyákokból látom, hogy néha benéznek. De gáz. Próbálok aludni, de nem megy, görcsösen szorongatom a kocsikulcsot, hogyha hányni kell, ki tudjam nyitni az ajtót, mert egyébként bezárom magamra, mert a táskám elöl maradt, a GPS még fent van. Szédülök, fáj a fejem, hánynom kell, és már a lábam sem érzem. Anyám, csak múljon már el.... vagy hadd múljak el én.
Két óra múlva felkelek, még hátra van az útból 23 perc. Megteszem, közben imádkozom, hogy túléljék a körülöttem levők. Hazaérek, imádkozom, hogy annyi erőm még legyen, hogy nem a bejárati ajtó előtt essek össze, csak mögötte. Ott már mindegy, már hányhatok is. Ágyba kerülök. Jajj, csak pisilnem ne kelljen, mert ha fel kell állnom, hányni fogok és elvesztem az eszméletemet.
És még pár óra, amíg el tudok aludni, és még 24 óra, mire teljesen jól leszek.
Ismered ezt? Kéthetente?

2011. szeptember 3., szombat

májtisztítás tapasztalat

Itt volt az ideje, hogy megcsináljam a Somlósi Lajos-féle máj és epevezeték tisztító kúrát. A kúra pontos megnetét több helyen meg lehet találni a neten, a bejegyzés végén megtalálod, én most csak azt írom le, nekem milyen volt.

Naszóval elhatároztam, hogy megcsinálom, mert. Mert nem úgy éreztem magam a bőrömben, ahogy. Az egész úgy kezdődik, hogy a kiszemelt napon gyümölcsöt reggelizel. Ez okés is volt, mondjuk olyan dél és kettő között már veszett éhes voltam, de szerencsére kettőkor már program volt, meg kellett csinálni a keserűsós vizet, és betenni a hűtőbe. Szokásomhoz híven nem méricskéltem pontosan ki mindent, csak úgy szemre. Szóval undorvíz lehűtve, lélek felkészítve, így vártam este hatig. Akkor ittam meg az első adag undorvizet. Hát. Nem olyan vészes ám, nincs jó íze, arra érdemes felkészülni. Lehűtve kevésbé érezhető (mert persze amikor csináltam, akkor is megkóstoltam). Egyben lehúztam a 2 decit. Addigra azért már elég kába volt, fájt a fejem, de ezt annak tudtam be, hogy a méreganyagok elindultak belőlem kifelé, azok gonoszkodnak. Este 8kor a második adag undorvíz, ez könnyebben ment. Ekkor indult be a hasmenésem is. Paráztam, hogy fű, most elrontom az egészet.... 9kor a grapefruitokat betettem melegvízbe, hogy könnyebb legyen majd kifacsarni, és háromnegyed 10-kor nekiláttam az ital elkészítésének. kicsivel több mint 1 deci extraszűz olivaolaj, 2 deci piros húsú grapefruitlé, 20 csepp grapefruitmag kivonat. Jól összekeverni. Elmentem fogat mosni, esti rutint elvégeztem, átvetkeztem pizsamába, majd egy húzásra letoltam a cuccot. Nem volt rossz íze, de lehet, hogy a fogmosás segített benne. Utána uzsgyi az ágyba, mert mihamarabb vízszintbe kell kerülni, hogy ne jöjjön ki azonnal a cucc. Hányingert leküzdöttem, popómat összeszorítottam, és a szebb jövőre gondolva próbáltam mihamarabb elaludni. Ilyenkor háton kell feküdni, vagy max a jobb oldaladon. Hajnali négykor arra ébredtem, hogy most megyek hányni, már itt is van a torkomban a cucc. Felültem, lélegeztem mélyeket, és átkoztam magamat, hogy ha már eddig kibírtam, akkor mi a dunnafaszért nem megy tovább. Ment. Reggel embert elindítottam útjára, elvégre nem kell a tisztulásomat hallgatnia. Megittam a harmadik adag undorvizet. Ledőltem. Aztán pattantam is fel, és nekiláttam a tisztulásnak. Olyan dolgok jöttek ki, ami az alábbi kúraleírásban le vannak jegyezve, nem részletezném, mert úrinőnek neveltek. 2 óra múlva mégegy adag undivíz, ezt már alig bírtam lenyelni. És utána nem túl gyakran, de olyan kétóránként azért a slozin csücsültem, az újsgáot már ki sem hoztam. Este 7kor lett vége.

Hogy jobb-e? Egyelőre igen, de nem tudom, hogy hosszabb távon micsoda hatása lesz rám. Nyilván újra kéne csinálni ahhoz, hogy tényleg minden kijöjjön. Meglátjuk egy hónap múlva.

Ha van tapasztalatod, véleményed, azt nagyon várom, mert nem tudom másnak milyen.



Májtisztító kúra
Somlósi Lajostól (ősi recept szerint, Dr. Hulda Clark leírása is ezen alapul: www.drclark.net)

Előkészületek:
• A májtisztítás előtt a paraziták kiűzésével kezdjük. (Lásd Béltisztítás!)
• A 10 napos vesetisztító kúra is nagyon fontos a májtisztítás megkezdése előtt. (Lásd Vesetisztítás!)
• Ne vegyünk magunkhoz újabb mérgeket! (Lásd Mindennapi mérgeink!)
Egy nappal a májtisztítás előtt mindenképp hagyjuk abba a parazitairtó programot és a vesetisztító kúrát is.

Hozzávalók
- Keserűsó (magnézium-szulfát) 4 evőkanál (100 g)
- Extra szűz olívaolaj 1¼ dl
- Pirosbélű grapefruit frissen, kézzel facsart leve szűrve (1 nagy vagy 2 kisebb érett gyümölcs, kb. 1¼ dl)
- Zölddió kivonat (cukor nélkül, Szt. János napján szedett dióból), vagy propolisztinktúra, vagy grapefruit-magolaj (a paraziták elpusztítására) 10-20 csepp
- Altatótea (hársfa vagy macskagyökér)
- Befőttesüveg (800 ml-es, jól záró fedővel, a keserűsó oldat készítéséhez)
- Filctoll az oldat negyedrészeinek bejelölésére
- 3 dl-es üvegpohár vagy porcelánbögre a keserűsó-adagok megivásához
Nem feltétlenül szükséges:
- Mérőedény (az 1 ¼ dl kiméréséhez)
- Vastag, kanyarodós műanyag szívószál (hogy ne érezzük a keserű ízt)
- Műanyag szűrő (a WC lefolyóba illő méretű, a kijövő kövek összegyűjtésére, hogy lássuk a tisztítás ered-ményét)

Végrehajtás:
A májtisztítást úgy időzítsük, hogy két nyugodt napunkra essen (se telefon, se csengő, se más elintéznivaló!), és lehetőleg utána is tudjunk egy napot pihenni. Mint minden tisztulást, a fogyó Hold segíti.
Lázas fekvőbetegen ne csináljuk, egyéb ellenjavallata nincs.
A siker érdekében rendkívül fontos az időpontok pontos betartása!

Első nap:
Zsírmentes és fehérjeszegény reggelit együnk. (Gyümölcsöt, gabonát) Így az epe megsokszorozódik, és nő a nyomás a májban. A nagyobb nyomás pedig több követ fog kipréselni.
Reggeli után már ne együnk semmit!
14.00: Oldjuk fel a 4 evőkanál keserűsót ¾ liter tiszta vízben, majd az oldatot osszuk el 4 felé. Az üveg falán is bejelölhetjük a 4 egyenlő részt. (Ha lehűtjük, nem olyan keserű, de szobahőmérsékleten jobb inni!)
18.00: Igyuk meg az első adag keserűsóoldatot. (Ez meglepően édes!)
20.00: Igyuk meg a második adag keserűsóoldatot. (Ez már keserédes, de nem rossz.)
21.00 Frissen felvágott grapefruitból préseljünk ki 1 ¼ dl levet, és szűrjük le a kis üvegbe, majd az üveget lezárva állítsuk meleg vízbe.
21.15: Az 1¼ dl olívaolajat jól záródó üvegben, az ugyanannyi leszűrt grapefruitlevet és a cseppeket (zöld-dió, propolisz vagy grapefruit-magolaj) rázzuk össze egyenletessé. (Baracklé színű és habzó lesz.)
21.45: Készítsünk az ágy mellé altató teát.
22.00: Újra felrázás után lassan kortyolva, 5 perc alatt, álló testhelyzetben igyuk meg az elkészített olajos italt, majd rögtön feküdjünk le. (Nagyon finom! Ha mégis szívószálat használunk, nem érezzük az ízét.)
Legalább 20 percig feküdjünk mozdulatlanul a hátunkon. Félóra után oldalunkra fordulhatunk, és igyunk altatóteát. Figyeljünk arra, mi történik bennünk, hogyan tisztul a májunk. Ezt érezni is fogjuk (fájdalom nél-kül), mert a keserűsó megnyitotta a csatornákat. Aludjunk el minél hamarabb – talán még altatótea sem kell.
Második nap:
6.00 után: Felkelés után igyuk meg a harmadik adag keserűsós vizet. (Ez már igen!)
Ettől erős sugárban megindul a mérgek ürítése: a víz aljára száll le az ürülék, a koleszterin a tetején úszik, s ha szűrőt tettünk a lefolyóba, benne maradnak a kiürült kövek.
Ha hányingerünk van, légzőgyakorlattal mulasszuk el.
A vécéremenések közt feküdjünk tovább.
2 órával később: Igyuk meg a negyedik (utolsó) keserűsóoldatot, és feküdjünk vissza pihenni. A teljes ürítés után elkezdhetünk enni, de csak olyat, amihez nem kell epe (gyümölcslé, főtt zöldséglé, gabonapép), este vacsorára már más könnyű ételt is.
A kúrát beöntéssel zárjuk.
Visszaesés, levertség, a tünetek újbóli megjelenése esetén meg kell ismételni a tisztítást!
Egyébként a májtisztító kúrát évente egyszer elég elvégezni.

Ez a májtisztítás még 80%-os elhalás után is újraépíti a májat. Fogyókúrák előtt is kötelező elvégezni az önmérgezés elkerülésére! Emésztési bajok, allergiák, asztma, ciszták, depresszió, hát-és ízületi fáj-dalmak, cukorbetegség, epebajok esetén különösen ajánlott.
Csak tiszta májjal nyílik meg a hit, majd a megtapasztalás és a bizonyosság felé vezető út! (A máj a Hit otthona testünkben.)

2011. szeptember 1., csütörtök

boys don't cry

Volt ez a film, Hillary Swank-kel, hatalmas volt. Nézd meg.

Egyébként ez most egy geci bejegyzés lesz, ne olvasd el, ha továbbra is azt akarod gondolni, hogy széplelkű jófejhuszár vagyok. Mert nem vagyok, erre tegnap is rájöttem.

Eleve rossz napom volt, amikor minden baj, nincs kedvem semmihez, így ennek megfelelően nem is csináltam semmit, sorozatot néztem. Már eleve ciki, de bizony a Vampire Diaries-t, mert ez le van töltve, sallala, nem magyarázom, néztem. Igen, ennyi évesen is - ehh faszom, nincs lelkiismeretfurdalásom emiatt, végig olvastam a Twilightosat is, többször is, megfertőztem vele számtalan embert is, velemkorúakat, ők is szerelmesek lettek. No, szóval nézem a sorozatot. Az egyik részben a csávókám, a főszereplős, elsírja magát, mert szakítanak a csajjal. Addigra már annyira kába voltam, hogy persze tetszett.
És akkor jutott eszembe a pasik hada, akik miattam sírtak. És innen jön a geci rész. Hogy beismerjem, volt bennem egy olyan rész, aki azt szerette, ha megszerzi a pasikat, aztán azok szenvedjenek miatta. Sírjanak, könyörögjenek, alázkodjanak meg. Nem egy ilyen volt, sok volt. És kifinomultan, tehát nem úgy, hogy ma megszereztem, holnap már mehet. Dehogy... hónapokig tudtam játszani, hogy csoda vagyok neki. Az igazi. A nagy. A szerelem. Aztán tudtam, hogy hibázni fog valamit, vagy ha nem hibázik, majd én találok hibát. És akkor a lelkiterror minden eszközével, vádaskodással, acsarkodással, sajnáltatással, lelkiismeretfurdalás keltéssel. Döftem, rúgtam, haraptam addig. Amíg nem sírt. Mindegyik sírt. És mind elhitte, hogy ők tehetnek róla.

Kívülről arannyal bekent szar voltam. És felhorgadt odabent a szar tegnap.... ki akarna jönni. És most tömködöm vissza.