Nyűgös vagyok, nincs mese, és nincs apelláta. Kit tudja miért, én a szakdolgozatot okolom, ez a szöszmötölés vele megőrjít, ma több mint 100 000 szólistát olvastam (futottam) át vagy háromszor, kicsinál. Na meg az, hogy megyünk haza, mindig ilyennék tesz, egyrészt tudom, hogy csak én fogok pakolni, mert DrB csak áll a bőrönd fölött kárpálva, másrészt az egész házat rendbe kell vágni, nem szeretek ablakot pucoválni. No megyek nyígni máshova, meg be a városba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése