ajjjajjjajjj

Mindenből van egy először. Kocsilerobbanásból is. De ez csak azért van, mert 4 nap múlva megyünk haza, és a kocsi megmutatta, hogy hiányozni fogunk neki, nem akarja, hogy menjünk. Érthető és igen kedves, főként azután, hogy 2szer is meghúztam. Naszóval bátran vátlottam egyesből kettesbe, amikor egyszerre szállt el a kormány és a fék, azt eredményezve, hogy nem tudtam rendesen lehúzodni, és elég gyorsan jött felém az út szélén már parkoló autó. Azért sikerült visítással rásegítenem a kézifékre, így megálltunk. Felhívtam DrB-t, hogy jönöj azonnalba, mert ez ultragáz. Azt a 20 percet, amíg várakoztam, aktív sírással töltöttem, hát mert valamit csinálni kell, és cigi nem volt nálam. No, jött is, megnéztem, hümmögött, aztán mondta, hogy nagylány vagyok, intézzem el, van biztosítás, küzdjek. És igaza volt, mert megtudtam csinálni, miért is ne. Felhívtam a biztosítót, azok 20 perc alatt küldtek valakit, aki megnézte, és közölte, hogy ez a kocsi nem jó, el kell vinni valahova (nemm mondod báázzzz). Addigra DrB kinéztett egy gárázsét (szereldét), odavitettem a kocsit, ahol meg is cisnálták szépen délutánra. Csodás. Most megint megy a koccs, én meg büszke vagyok. 

Arra mondjuk nem, hogy így viszont vettem egy doboz blázt, és nekiestem. Tegnap már egész jól bírtam nélküle. Mi lesz holnap?