willy

Tegnap amikor elvoltam, persze megnéztem a helyi boltokat, volt egy csodabolt (Past Times), egy halom mindent tudtam volna venni, de csak egy könyvet vettem, I Could Go On címmel. A Daily Telegraphnak írt olvasói levelekből mazsoláznak, immár másodszor. Azóta ezt olvasom délutánonként a kertben napozva, és néha igen nehezen fogom vissza magam annyira, hogy a szomszéd ne hívja rám a mosolygósautót (mármint ameliyk bevisz a mosolygóba)

(előszó: willy jelentése az angol szlengben: pénisz. Ami azért vicces, mert a William-et lehet Willy-nek becézni, a Robert-et meg Dick-nek, ami ugyanazt jelenti. A Mammutban volt/van egy bolt, a Blue Willy.... bármikor elsétáltam előtte, sírva röhögtem)

Mai kedvencem:

SIR - We are experiencing dark times but my children have a solution to enlighten our burden. I thought they were studying hard for their forthcoming examinations, but it seems that they are actually obsessed with a new craze which involves changing the word "wand" to "willy" in Harry Potter quotes. 


A couple of examples:
- "There have been stories about an unbeatable willy for years" said Hermione
- "My willy" said Ron, in a shaky voice. "Look at my willy!" It had snapped, almost in two, the tip was dangling simply, held on by a few splinters.

kemping-kaland

Felnőtt koromban egyszer kempingeztem csak, Horvátiában. Az idő kellemes volt, a közelben tenger. A közös mosdót és WC-t hippi-kalandként fogtam fel, a kis gázpalackkal főzést meglepetésnek.
Viszont emberek most a Westminster előtt kempingelnek, reggel a hiradóban mutattak 3 nőt, olyan 50-60 között, akik már második napjukat töltik ott, várják, hogy holnap kb 10 percig láthassák élőben a fiatalokat elhaladni előttük hintóban. A riporter rákérdezett, hogy hova mennek slóra. A válasz: "van egy közwc itt, este 10-kor bezár, és csak reggel 8kor nyit ki újra. Hajnali 4kor már nagy szükségben volt, így odamentem a közelben állomásozó rendőrautóhoz, megkérdeztem tudnak-e segíteni, erre elvittek a Vicotriára, megvártak, és visszahoztak"  Na hát hoppácska. Otthon egyrészt odapippentettek volna az első fa mögé (vagy elé, attól függően honnan nézzük), másrészt a rendőr biztos körberöhögi, igazoltatja, és bevarrja egy éjszakára részeges rendbontás miatt.

Felhívás - receptverseny

Hétvégén évfordulót ünneplünk, szóval ha tud valaki valami mennyei sertés étket, ossza meg velem, mert én már kifogytam az ötletekből. Ezenkívül lesz még aszalt szilvával - barackkal töltött csirke, finom füsötlt baconnal átfogva. Mivel nem eszem sertést, nem tudom, mi a jó, így szükségem van a segítségre.

én és a porszívóm

Amikor először láttam, nem hittem el. Nem vagyok az a cukorpofa, minden ketyerét, pókot, takarót, birkát elnevező léha nőszemély, de a porszívót már én is csak Henrynek hívom. Az én mentésgem az, hogy nem én neveztem el, hanem rá van írva. Csak egy szó jut eszembe (ugyanaz, mint amikor először vetettem rá pillantásomat): Beszarás.
Ja, és mindig mosolyog, ami kissé bosszantó tud lenni
- amikor a lépcsőt kell proszívóznom (mert padlószőnyeg van ott)
- amikor a fürdőszobát kell porszívoznom (mert padlószőnyweg van ott. Ne, ne most. Először ezt akkor realizáltam, amikor bementem oda felmosni)
Tessen megismerkedni vele:

Kocsmakérdés

Ahol mi most lakunk, egy igen kicsi falu (igazából ráadásul mellette lakunk - kb félóra sétára), de mégis a tán legmeglepőbb benne, hogy nincs kocsma. A legközelebbi kocsma 20 perc autóval. Kemény. Egyszer taxival jöttünk haza, ő kérdezte, miért itt lakunk, hiszen itt még kocsma sincs. Jogos. A hétvégén egy másik kicsi faluban voltunk (Mortehoe), a temploma 1200 valamiből származik, a temetőben érdekes nevek - kalózóké, egy más világé, csodás kilátás tengerre, egészen jó fagyi, és 3 kocsma. 3. Pedig nem laknak itt többen.


A kirándulás jó volt, birkás

Viszont az izgulásméterem megint kilengett, igyekszem nagyon helyentartani.

Esküvő

Naszóval már csak 3 nap van a Nagy Esküvőig, és tegnap majdnem vettem zászlós szalvétát. De csábító a bögre is, csak nagyon látszik rajta, hogy Vilmos mennyire kopaszodik, nem biztos, hogy tudnék belőle inni röhögés nélkül. Viszont minden műsor erről szól, minde újságban ez van, hogy a ruha, a hintó, a lovak, a vendégek, a 2 millió font, a 2 milliárd nző, az újságok, kanapék, időjárás természetesen....
Birkaföldön egyébként is Jóbarátok őrület van, valamelyik adón biztosan megy. Karácsonykor leadták az összes (mind a 10) karácsonyos részt, tegnap leadták az összes esküvős részt - nem néztem meg, nem tudom hány van (bár fejben össze tudnám számolni.)

Photo Friday: Minimalist

Photo Friday új kihívása: Minimalist

Kent környékén fényképeztem 2009-ben

Gasztroblog - maradék sütiből csokigolyó

Vagy olyan gasztroblogot írnék, ami lépésről lépésre megmutatja, mit kell csinálni.

Na szóval ez a recept a Maradékból-morzsából süti-csokigolyó. Ha nem dobom ki a maradék sütiket, és szorgoshangya módjára gyűjtöm a morzsákat, előbb utóbb összejön annyi, hogy finomat lehessen belőle csinálni. Moast megmaradt egy egész muffin, és a múlkori florentin darabkái, szélei. (Emlékeztetőül: nem az én edényeim, tányérjaim, sosem vennék kék tányért)

Alaposan összemorzsálom, és összekeverem, hogy a különböző ízű sütik szépen-egyenletesen legyenek elosztva (mondunk olyat, hogy eloszoljanak?) Bármilyen süti lehet, tényleg. 

Eztán hozzákeverünk némi savanykás lekvárt. A legjobb az anyukészítette baracklekvár, de mivel az itt nem kapható, ezért most feketecseresznyelekvárt tettem bele. Nem kell sok, csak annyi, hogy szépen összeálljon a dolog - de ne legyen túl folyós. Kis rumot hozzá lehet önteni, de itt nem találtam kis üveggel, így egy pár csepp juharfasziruppal megzavarom a lekvárt. 

Majd hagyom egy órácskát állni, hogy a morzsa szépen magába szívja a lekvárt. Majd vizes kézzel kis golyókat formázok belőle. Ennek közepére lehet tenni rumba áztatott meggyet, vagy csak simán meggyet (meggybefőttet). Én most nem tettem bele semmit, peidg vettem mazsolát, de most nem volt hozzá kedvem. 

Eztán felteszem gőz fölé a csokibevonót, hozzáteszek kis olajat is, hogy ne legyen nagyon sűrű. Itt kicsit másként viselkedik a csoki, mint otthon, túl sok olajat tettem hozzá, túl folyós lett, nem lett szép. 

Ám ha azt akarod, hogy szép fényes legyen a csokid, akkor melegítsd fel a csokit, majd hagyd kihűlni/megdermedni, majd melegítsd újra (vízgőzön minden alkalommal). Ha háromszor ezt megcsinálod, akkor szép sima csillógó csokit kapsz. Nekem ehhez nincs türelmem.

Végül fogod a golyókat és bevonod a csokival. Mindenkinek más a módszere, én most kanállal-kézzel csináltam (várd meg, amíg khűl egy kicsit a csoki!), de volt már kétkanalas akcióm is. Zsírpapíron szépen megszáradnak, csak kis helyen látszik majd a nyom. Most persze a csokim folyóssága miatt nem lett egyenletes, viszont lefolyt, és körülölelte a golyócskákat, így elég béna lett. 

Viszont finom. És mi más számít?

Gasztroblog - borsós tokány

Ha gasztroblogot írnék az ilyen is lehetne. Ám mielőtt nekilátunk, egy-két igen fontos tudnivaló:
+ nemrégen kezdtem el belelendülni a főzésbe, viszont nem nagyon tartom be a szakácskönyveket, magam útján járok. A neveket is én adom legtöbbször - ha nem tudom miaz
+ a lábosok, tányérok adottak, a bérelt házzal jöttek, sosem lenne kék tányérom
+ az itteni alapanyagok kicsit mások, még midnig okoznak meglepetést.
+ hozzávalókat nem írok, mert jómagam sem tartom be, a leírásból kiderül mi a stejsz
+ lényegében egy emberre főzök, mert én nemigen eszem húst, szóval kb. másfél-két adagokat igyekszem megcsinálni.

Borsós tokány

Kevés jóízű, füstölt szalonnát (én itt bacont használok, vannak szép, vastagra vágott, jó illatúak) pötty olajon megprirítok, majd hozzáadom a hagymát, amit üvegesig piri-párolok. Ekkor dobom hozzá a kockára vágott húst, én most sertést, de lehet pulyka, csirke is. Fehéredésig sütöm, majd kicsit tovább, hogy legyen halványarany színe. Ekkor sózom, borsozom (sózni nem szabad ám hamarabb, mert...mert nem), teszek hozzá kis lestyánt (ezt vegeta helyett), és még valami fűszert, most kakukkfüvet tettem bele, de lehetne rozmaringot, vagy ami megtetszik. Keveset, csak az illat végett. Felöntöm vízzel, és halk tűzön, puhára párolom - villával szurkálom, hogy tudam, mikor jó. Amikor már finom puha, hozzádobok kevés zöldborsót, puhulásig tovább tartom a tűzön, majd hagyom enyhén hűlni. Lényegében bármilyen körettel jó, a képen krumplipürével tálaltam.

másra gondolok

New Scientist új (de nem a legújabb) számában a boldogságról olvastam egy cikket, miszerint ha a gondolataink elvándorolnak, kevésbé vagyunk boldogok, mint amikor arra gondolunk, amit éppen csinálunk, legyen szó mosogatásról, vagy biciklizésről. Fura, de teljesen egyetértek. Ha nem arra koncetrálok, amit csinálok, akkor vagy elkezdek izgulni azon, amin nem kéne (aminek a művészetét tanulom), vagy a Világmegállás Napjára gondolok (jan. 24.)

Mostanában Ghymes-t hallgatok a kocsiban, és én ilyet akarok, mert szerintem ez a nagyonigazi szerelem: "Templom mélyén hozzád simul az imám". Teljesen előttem van, ahogy a faluban minden vasárnap mentek templomban, és a fiú ott ül a lány mögötti 4. sorban, nézi nézi, nem érintheti, nem is beszélhet vele, de...

És mégegy random gondolat: kijött a PhotoFriday új kihívása, Minimalist címmel. rá fogok próbálni, ha találok képet, de megnézegettem a többiekét, és mindenki profi fotós, profi fotóval. Én vagyok az egyetlen közlegény (vagy kopasz?). Sevész, drukkolok magamnak, hátha egyszer noteworthy leszek.

Újbarát

Az állatkertben új barátokra tettem szert. Elképesztő nézni őket, állandóan csinálnak valamit, állandó figyelésben, kaparásban, megnézésben, keresésben, kukkantásban, veszekedésben, magyarázásban vannak.

Itt egyébként édesen egymáshoz bújtak, van olyan kép is, de szerintem ez lett a legjobb. 

szurikáta les

Izgulok, mert meglátogatom ma a helyi állatkertet, és vannak szurikáták. Itt, Birkaföldjén egyébként is nagy Meerkat-őrület van, ezt kivételesen pártolom. Remélem lesznek képek is.

fürdő

Tegnap voltam koncerten. Kiváló volt, 2 kvartett (Haydn és Dvorzak) és 1 kvintett (Schubert egyik utolsó darabja - élvezetes, főként mert nem plusz egy hegedűt tesz be, hanem plusz egy csellót). A koncertek elején mindig feszült vagyok még, aztán jön az, amikor elkezdenek jönni a gondolatok - meglepőek is, igen messziről, sorakoznak szépen, de el kell őket engedni, utána van pár olyan perc, amiért megyek. Amikor hirtelen bennem csönd lesz, nincs többet gondolni, és teljesen olyna, mintha a zene fogná a lelkemet, és óvatosan megfürdetné. Nem tart sokáig, de az a pár perc... azért megyek. Utána megint jönnek gondolatok, ugyanazok, mások, frissebbbek általában, és utána meg már csak várom, hogy vége legyen. Kezdem észrevenni a többieket.
A Schubert darabot érdemes meghallgatni, (C-dúr vonóskvintett D. 956), van benne egy olyan szomorú hang(ulat), megfogott,  hiszen a világ megállt január végén, és azóta csak toporogva kapálózom, levegőért, lélekzetért.

És akik játszottak (akiknek a pár perces lélekspa-mat köszönöm): Coull Quartet (Warwick Egyetemről, honlapjukon hihetetlen, de a kezdőoldalon Kodály idézet van) és a kvintettben második csellót játszott Raphael Wallfisch.

Kvartettekben/kvintettekben szeretem nézni, ahogy egymásra figyelnek, folyamatos dinamikája van, ami miután 4ről átváltottak 5re, teljesen megváltozott. Nem lehet könnyű.

Viszont a Birkaföldiek megint megleptek - szerencsére minden napra jut valami. Elég jó koncert volt, otthon állva vastapsoltak volna az emberek és min. félóra ráadással (ennyire jó volt) Itt, kétszer jöttek ki meghajolni, vastaps nuku (bár én vastapsoltam nekik) aztán mintha mise történt volna, már beszélgettek is.

szabadon akarok

Ismét New Scientist. Pár számmal ezelőtt olvastam, hogy az agyunk pár minimanómásodperccel hamarabb eldönti, hogy mit fogunk tenni, mint mi azt gondoljuk. Magyarán, ha eldöntöm, hogy felelmelem a kezem, az azért van, mert az agyam már eldöntötte, hogy fel fogom emelni a kezem, csak olyan jeleket küld az agyam másik részének, hogy én azt higyjem, hogy én döntöttem el. Na. Ezzeel azt mondják, hogy igazából csak robotok vagyunk, szabad akarat nélkül, hiszen az agyunk dönt helyettünk. Na. Tehát amikor eldöntöm, hogy mit fogunk enni holnap, az nem szabad akarat? Amikor úgy döntöttem, hogy egy emberrel élme le az életemet, az nem szabad akarat volt?
És akkor jött a másik cikk a múlt heti számban: az emberek a szabad akarat gondolata nélkül agresszív, akaratos, szociopaták lesznek. Ezt több kísérleten keresztül bemutatták, hogy ha valaki olyat olvas, ami a szabad akarat létezését kérdőjelezi meg, utána könnyebben csal, lop, hazudik. Szóval ha azt hisszük, szabadon akarunk, akkor jobb, altruistább emberek vagyunk.
Szóval az agyunk azért hiteti el velünk, hogy mi döntöttünk, mert attól mi jobb emberek leszünk?

Barát és beszéd

Pár napja megálltam - ahogy itten illik, az út közepén, végülis majd kikerülnek - és bezony lefényképeztem egy pár Birkabarátot. A kedvenc bambula:

Egyébként itt szeretnek az emberek beszélgetni. Ha bemegyek a városba, valaki midnig megszólít - ezt már mondtam, van ebben nagy adag kiváncsiság is. Viszont a boltban az eladók odajönnek, hogy minden rendben van-e, mit szólok az időjáráshoz, mit szólokm az esküvőhöz. És ma kijött a villanyszerelő - megnézni miért nem megy a mosógép (most hallom, hogy már megy) - az első mondata az volt, hogy deszép időnk van. És azóta is mindig mond valamit. (pl most, hogy menjek ki a napsütésre, mert lovely).

Na mindegy, az esküvői láz kezd rám is átragadni. Nem lehet könnyű egy életet kamerák előtt leélni, főként miután bemutatták a lány komplett családját főműsoridőben tegnapelőtt este. Hát van ott minden - és mostantól ők is a Royal Family-hez tartoznak. Szegények. Bár volt idő, amikor kinéztem egy kereszteződést Windsorban (majdnem utcasarkot írtam, de akkor lenne kis más íze is), ahol a királynő kocsija minden olyan pénteken, amikor a királynő le tud menni oda megfordul, hogy odaálljak, hátha észrevesz, és rájön, hogy én is a családba tartozom. Na az lenne a lovely. De mostanra erről letettem, főként mert meg kéne tartanom DrB-t szeretőnek.

meg hát

Megrendeltem az ajándékokat.  Már hetek óta nézem mit lehetne, és ma reggel egy mozdulattal meg is rendeltem. Remélem ideér időre, mert... Brikafölde már csak az esküvőnek él, félek, hogy csak utána postáznak,  ami nekem már késő. Én évfordulólázban égek.
Na viszont az esküvőláz elég komoly, minden második műsor erről szól, a boltokban bögrét, kendőt, terítőt, bugyit, polót, fűnyírót, vödröt lehet kapni zászlóval, fényképpel. Ja, és persze komplett szabadnap lesz, ami azt jelenti, hogy a következő 2 hétben 3 szabadnapot adnak: Nagypéntek, Húsvéthétfő, Esküvőpéntek.
Viszont kezdek én is elbirkaföldülni, mert már fejből tudom, hogy a a cod = tőkehal, a haddock is = tőkehal, csak az foltos, és bár egész életemben utáltam, most elkezdtem megkívánni a halat. Hm. Szóval meg kell találnom a tőkéletes fish and chips receptet - bár csak a fish részt, mert a chips már megy. Tegnap pl rákot ettem (prawn) salátával, mennyei.

hétvégre

Hétvégén a következőket tanultuk meg Birkafölde bennszülötteiről: elképesztően kibeszélik a másikokat, és rettenet hipokraták. Szembemosolyognak, de leszarnak. De tán ez közismert. Viszont nem tudtoma, hogy ennyire kiváncsiak. Minden héten leszólít valaki, hogy ki vagyok, honnan jöttem. Mert kisváros?

Viszont olyan béna helyzetbe hoztam magam, nem tudom, hogy más is ismeri-e ezt. Nem vagyok nagy szociábilis képességekkel megoldva, főként idegenekkel - de leszögezném, hogy nem vagyok sem rasszista, sem homofób se semmi, elfogadok mindenkit, úgy ahogy van. Ettől függetlenül a szombati születésnapi partin ott volt egy igen apró kínai csávó (alapvetően burmai, de már ezer éve itt él.) de olyan apró mint egy kis tündér, vagy egy 7 éves lány. És vett egy sportkocsit, mindenki azt bámulta, hű, ha, stb. Erre a NémetC mondja DrB-nek, hogy "figyelj, Te lefogod, én meg elveszem a kulcsot". Én meg sikeresen benyöügtem a következőt: "ugyan, lefogom majd én". Áááááhhhh, de gáz. És ezek után, amikor az Nagy Elköszönés volt (tudod, amikor mindenki felpattan, hogy na akkor most megyünk haza, és gyorsan körbepuszilsz és kézfogsz mindenkivel) odajött, én meg félbénán ránéztem, mondtam, hogy örüloök, hogy megismerkedtünk, és se puszi, se pá, elfordultam. Ááááááááhhhh vol.2. De nem akartam, csak a kultúrális különbések miatt nem lehet tudni, hogy ki hogyan köszön el, itt már volt 3 puszi, nagy ölelés, kézfogás, minden, nem tudom követni. És azóta lelkiismeretfurdalásom van.

Viszont tegnap sétáltunk nagyon a tengerparton, ettünk halat, és fagyit, heverkésztünk a napon, és este az ágyban megtudtam, hogy a fiúknak ciki féltékenynek lenni, nem szabad megtudnom, hogy féltékeny. Há. Azért ez fontos nekem.

Photo Friday: Lines

Photo Friday eheti pályázatára küldöm a fenti képet, alant pedig a recept, hátha van, aki nem ismeri.

Florentin-szelet

Hozzávalók tésztaalaphoz:
25 dkg liszt
1 teáskanál sütőpor
18 dkb margarin (vagy vaj)
9 dkg porcukor (lehet kristálycukorral helyettesíteni, de porcukorral finomabb)
1 csomag vaníliáscukor
1 tojás

Hozzávalók tetejéhez (gyümölcsmassza)
10 dkg kandírozott gyümölcs apróra vágva (bármelyik jó, de érdemes kicsit szinesíteni. A képen cseresznyés és citrushéjas massza van)
1 dl tejszín
5 dkg méz
5 dkg vaj
15 dkg porcukor
15 dkg szeletelt mandula

Elkészítés: A tészta hozzávalóít alaposan összegyúrjuk. Könnyedebb lesz a tészta, ha a lisztet leszitáljuk. Készregyúrás után letakarva hűtőbe tesszük egy órára. (ha nincs idő, elmaradhat, de ha van idő, érdemes)
Egy óra múlva a tésztát kinyújtjuk és egy nagyobb tepsibe tesszük. Tipp a nyújtáshoz: tegyük a tésztát sütőpapírra (amin sütni fogjuk), és egy másik sütőpapírt tegyünk a tészta tetejére, így nyújtsuk ki, így nem ragad se a munkalapra, se a sodrófára. A sütőpapírral könnyebb a sütőbe tenni.

A tetejéra a masszát a következőképpen készítjük: a mézet, tejszínt, cukorot, vajat alaposan kikeverjük, felfőzzük (nem kell túl sokáig, csak hogy szépe, egyenletes, meleg massza legyen), majd beletesszük a gyümölcsöt és a mandulát, elkeverjük. Tipp: érdemes lemérni a lábost, majd abba tenni a mézet, így elkerülhető a veszteség.
Amikor a massza kész, rákenjük a tésztára, kb 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük (15-20 perc kb, de nem mértem. Akkor jó, amikor a tetejének már szép arany színe van, de figyelni kell, hogy ne égjen le az alja)
Hagyjuk kihűlni, majd felvágjuk 2 X 4 cm-es csíkokra (vagy ahogy esik), és mindkét végét csokimasszába mártjuk (étcsokitortabevonóval érdemes) majd rácsra tesszük egy napra, hogy szépre dermedjen. A rács alá tegyünk sütőpapírt, hogy a lecsöpögő csokit meg tudjuk menteni.

köd

Ma az a fajta köd volt, ami bekúszik a kertembe is, az úton nem lehet látni többet, mint 5-6 középső csík, sűrű tejföl az egész. Ez nem csak azért izgalmas, mert bármikohr elüthetem a biciklist, hanem mert ezek a birkaföldiek nem használnak ködlámpát. Mitöbb, lámpát sem használnak. Nem értem én ezt, hiszen józanparaszt ésszel ki lehet sakkozni, hogy ha nem látok, engem sem látnak, könnyebben elütnek. Ellenben mondjuk egy tiszta éjszakán, amikor szépen ellavírozol fényszóróval, akkor bekapcsolják a ködlámpát, és mint a kivilágított karácsonyfa közlekednek. Fene érti.

És amit még mindig nem tudok megszokni, az a teába tej. Tegnap látogatóim voltak, adtam nekik teát és muffint, az első dolguk az volt, hogy a finom teát felöntötték tejjel, Hát erre csak azt tudom mondani, amit ők mondanának: IIIIiiiiiijuuuuuuuu. Az, hogy nem tudják, hogy hol van az otthonom, de azt sem, hogy vajon ott volt-e kommunizmus. Nem az a baj, hogy nem tudják, csak van ez a fajta oldaluk, főleg itt vidéken, hogy nem érdekli őket. A hölgy, aki tennap itt volt, egész életében itt élt. Ezen a környéken. Ahol napi egy busz jár. 21 éves koráig az anyja vitte mindhova kocsival, aztán beköltözött a közeli legnagyobb városba, utána férjhez ment. 27 volt, mire megtanult vezetni. Én ugyan hamarabb megtanultam vezetni, de mostanáig nem használtam, mert hű busz-villamos-metro lány vagyok. De jó megnézni, itt mik vannak.

csomag

A várt 3 csomagból most érkeett meg a második, ez egészen Kanadából, sok szeretettel nekem. A hamradik nem is fog jönni, nem tudom, hogy ott engem búrtak át, vagy a posta volt ilyen, mindenesetre a pénzemet visszakaptam, nem is gond, de kellett volna a könyv. De megérte várakozni. Tegnap megjött az új adag méhpempőm is, szóval most már nagyon egészséges is leszek.

Viszont van itt egy, ami. Olvastam a New Scientist-ben egy interjút (The man who would banish evil) Simon Baron-Cohen-nel, aki egy híres autizmus kutató (majdnem autista kutatót írtam), és szerinte törölni kéne a gonosz szót. Merthogy azok, akik a halom gonoszságot művelik a világban egymással, igazából azért gondoszok, mert nincs bennük empátia, így lehetnek borderline-ok, pszichopaták, stb. Szóval nem gonoszok. Nos, biztos igaza is van, mert okos, és híres, és minden, de szerintem akik másokat kínoznak, azok igenis gonoszok, és a szó konnotációja miatt mindenképpen ki kell mondani ezt feléjük is, még akkor is, ha nem érdekli őket. Nem lehet mentség, hogy ja, bocs, zéró empátiám van, ezért bármit megtehetek.

Ma a városban véletlenül meglökött egy csávó, és azt mondta bocs, miközben én az udvarias sorry-mat motyogtam. Fel sem eszméltem, hogy utánafussak, hogy hahó, jól hallottam, az én nyelvemet használod? kivagy, mivagy? De aztán elnéztem hátulról, és rájöttem, nem is akarom megismerni, járásából ítélve az az öntelt undokbéka fajta, amit jobban szeretek nem ismerni.

bank

Szóval otthon csak bemegyek egy bankba, megmondom, hogy számlát szeretnék nyitni, és bámm, már szinte kész is van. Kábé félóra. Amikor ide a birkák közé megérkeztünk, összesen 3 számlát kellett nyitni, egy üzletiset, és kettő személyeset. Ez összesen majdhogynem 4 órát vett igénybe, miközben megkérdezték mennyit költök egy hónapban ruhára, mik a hobbijaim, mennyi időt töltök olvasással, szeretek-e utazni, ha igen, hova, milyen gyakran, milyen osztályon, miért fekete bugyit vettem aznap fel, és miért tangát. Fű.
Naésakkor ezzel megvagyunk, ám most az üzletis számla alá szeretnénk egy másodszámlát. Így bemerészkedtem a bankba, előtte pisiltem, egész napra dobtam pénzt a kocsimat őrző automatába (najó, nem őrzi), és sedertem is befelé. Ám egy pillanat alatt (itteni egyedi bank-időszámítással, tehát kb félóra) kiderült, hogy kell hozzá DrB is, így kaptam egy telefonszámot, amit majd hívjak fel, hogy tudjanak időt foglalni nekünk ahhoz a kollégához, aki ezt intézi. Óóóóóó, érzem én, nem lesz egy egyszerű menet ám. Keringőbe oltott szalszás robottánc.

Viszont legalább az a frankó idő van, amikor csodás tiszta kék az ég, élénk zöld a fű, fehérek a birkák. Ha ilyen marad, holnap megyek kirándulni, ma csak a kertbe merészkedtem ki olvasgatni. Nem engedem magam átrázni, bármikor eleredhet.

Photo Friday: Ride

Íme a Photo Friday új kihívása: RIDE

A kép az MSC Musica hajóról készült, 2009-ben, Santorini szigetéről.

csapda

Nem voltunk itt egy hétig - vagy mondjam azt, hogy itthon? És akkor hova mentünk? Haza? Na mindegy is, szóval egy hétre hazautaztunk, otthonról nem volt jó írni. Van egy csomó minden, de főként az, hogy a nemizgulás művészetében előreléptem, ez bíztatásra is adhatna okot, de állandó lélekkutatásban vagyok, hogy megtudjam, vajon beleestem-e az önámítás üvegfalú csapdájába. Üvegfalú, mert kinézel belőle, és ugyanazt látod, mint egyébként, csak amit a látottról gondolsz más, mint amikor nem vagy a csapda mélyén.

Ma volt jó kis köd, megpróbáltam leképzeni, amikor rájöttem, hogy igen béna a fényképezőgépünk, pedig én vettem (nem mintha ebben ügyes lennék) Kéne tán jobb? Ahhoz kéne tudnom miaz a záridő, meg a másik, ami már esembe sem jut. A vízcseppes pókháló sem sikerült elsőre, de most büszkülök.