köd

Ma az a fajta köd volt, ami bekúszik a kertembe is, az úton nem lehet látni többet, mint 5-6 középső csík, sűrű tejföl az egész. Ez nem csak azért izgalmas, mert bármikohr elüthetem a biciklist, hanem mert ezek a birkaföldiek nem használnak ködlámpát. Mitöbb, lámpát sem használnak. Nem értem én ezt, hiszen józanparaszt ésszel ki lehet sakkozni, hogy ha nem látok, engem sem látnak, könnyebben elütnek. Ellenben mondjuk egy tiszta éjszakán, amikor szépen ellavírozol fényszóróval, akkor bekapcsolják a ködlámpát, és mint a kivilágított karácsonyfa közlekednek. Fene érti.

És amit még mindig nem tudok megszokni, az a teába tej. Tegnap látogatóim voltak, adtam nekik teát és muffint, az első dolguk az volt, hogy a finom teát felöntötték tejjel, Hát erre csak azt tudom mondani, amit ők mondanának: IIIIiiiiiijuuuuuuuu. Az, hogy nem tudják, hogy hol van az otthonom, de azt sem, hogy vajon ott volt-e kommunizmus. Nem az a baj, hogy nem tudják, csak van ez a fajta oldaluk, főleg itt vidéken, hogy nem érdekli őket. A hölgy, aki tennap itt volt, egész életében itt élt. Ezen a környéken. Ahol napi egy busz jár. 21 éves koráig az anyja vitte mindhova kocsival, aztán beköltözött a közeli legnagyobb városba, utána férjhez ment. 27 volt, mire megtanult vezetni. Én ugyan hamarabb megtanultam vezetni, de mostanáig nem használtam, mert hű busz-villamos-metro lány vagyok. De jó megnézni, itt mik vannak.