egyhely

Toporgok egyhelyben, nem tudom hogyan lehet elmozdulni, mert még ha sikerül is, utána midnig visszatalálok ide. Mégcsak nem is spirál ez, hanem csak egy töksima kör. Nem szereten én ezt, de úgy tűnik így vagyunk megcsinálva, hogy ugyanazokat futjuk le.

Ma nem csak esik, de fúj is.

ehh

Esik az eső, beszélni sincs kedvem. A birkák áznak szegények, a teheneket megint a szemközti rétre terelték, azok sem élvezik. Ehh micsoda nap ez. Ráadásul le kell mennem a postára, megkérdezni, hogy hol maradnak a csomagjaim. Nem vagyok boldog ma.
Ráadásul amin nem kéne izgulnom, természetesen izgulok.

nyelv

Szeretem a magyar nyelvet. Szeretem az angolt is. Igazából a nyelveket úgy nagyáltalában. Régebben zavart, ha valaki ilyeneket mondott: "ha én magának lennék", "hinaras", "ettől magasabb", ma ezek már nem zavarnak, inkább tetszenek. Szeretem a szlenget, mert jópofákat találnak ki, nemrég az egyik unokahúgom közölte, hogy simaliba. Zseniális. Olvasgatom a szlengblogot is, a cigánywellnesz-en kifeküldtem.
Mindenesetre szerintem attól izgalmas a nyelv, hogy lehet változtatgatni, átveszünk ezt azt, alakítjuk, vannak germanizmusaink, -ik-es igéink (bár erre még mindig harapok), és még egy halom.

grill és dinnye

Még így március idusán is igen remek, ízletes, napon érett ízű, piros-magvas kolumbiai görögdinnyét lehet kapni. Először félve vettem meg, merthát a görögdinnyét a part menti házban kell enni a teraszon, óvatosan előrehajolva, nehogy rámcsöpögjön, ám mégis végigfolyik valahogy az egész gyereken a dinnyelé, így a kerti locsólóval kötelező - szigorúan visítva - lemosni. Mekkora móka már. De megvettem, rá volt írva, hogy Columbiában érlelt és szedett. Hopp. A banánra, narancsra csak az van ráírva hogy hol szedett. A banán pont úgy is néz ki, egymerő zöld az egész. Aztán itthon áll még 2 napot, akkor pont kellemes, harmadnapon már csak turmixban esszük. Megvettem a második görögdinnyét is, szépen hűl, alig várom, hogy csucsogjon.

Tennap voltunk grillezős kerti mulatságon (vagy múlatságon, hiszen az időt múlatjuk), DoktorB 4 kollégájával. Az egyik páros német-lengyel, a másik igazi angol. Vittünk nekik pálinkát, nehogymár ne tudják mit érdemes inni. Az angolok természetesen flip-flop papucsban, miniszoknyában/rövidnadrágban érkeztek, ez rendebn is van, mert 3-tól 4-ig csodás meleg is van (15-16 fok), ám utána jön a 7-8 fok (majd a 4-5, de addigra már igen hatott a pálinka). Egész sokáig bírták kékülés nélkül. Azért kerekedett a szemem, amikor január derekán kisütött a nap, volt 9 fok, rajtam két sál, nagypullóver, nagykabát, sapka, a benszülöttek meg jöttek kispullóverben, pólóban, balettcipőben. Keménylegények a gáton, még jegeces szélben is.

természet

A Photo Friday pályázatára.

Westward Ho! tengerpart

kórus

Tegnap megvolt az esemény, elvittem a Kéksuhanót, belenéztek, minden rendben. Amíg vele foglalkoztak, én elbuszoztam a városközpontba, megnéztem a katedrálist. Pont úgy érkeztem, hogy ki volt íerva, hogy ingyen körbevezetnek, oda is álltam, jött is az idegenvezetőm, egy igen idős, alacsony, törékeny bácsi, akivel elbeszélgettünk Anglia történelméről, meg is volt lepődve, mennyi mindent tudok, na de mindenki tudja ki volt Thomas Becket, vagy miért kapta meg VIII Anri a Hit Őrzője címet a Pápától, hogy hány évig tartott a Commonwealth of England, ésatöbbi. Szóval remekül szórakoztam vele, főként amikor a katedrális felénél közölte velem, hogy ő bezony most elfáradt, és kicsit lecsüccsenne a többiekhez (hasonló korú és állapotú idegenvezetőgyülekezet, akiknek rendre be is mutatott engem, kicsit kellett velük csevegni - persze némi hangerővel), én meg bátran sétáljak körbe, majd utána megbeszéljük. De a csúcs az volt, amikor bejött két buddhista szerzetes, és a bácsi rámkukkantott, már csillogott a huncutság a szemében, és a könyökével bökdösött, hogy "látod őket, látod?" szerintem folytatta volna, csak nem merte megkérdezni, hogy szerintem van-e rajtuk alsó a ruhalebernyeg alatt.

A katedrális angol hagyományokhoz híven román alapokra épített gótikus, egyszerű, kevéssé díszített, tiszteletreméltó templom, Hódító Vilmos korából (nagyon kicsit később kezdték építeni). Kedvenc részem a kórus, szeretem ezeket a fából gót mintákkal faragott üléssorokat. Pont el tudom képzelni, ahogy bevonulnak a szertartáshoz, méltóságteljesen, tisztelettudóan és követelően.

Ez ilyen Exeterben:

kaland

Tiszta izgalom, hogy át kell menni a Városba. Úgy érzem magam mint a Ohio-i kislány, aki először megy New York-ba. Pedig itt a lakosok száma 118 000-re van taksálva, szóval nem egy metropolisz. De már alig várom, hogy indulhassak, haj megmosva, szem kifestve, cipő kitisztítva, kocsi lemosva. Addig viszont tanulom a nemizgulás művészetét.

Olvasom a Pálferi könyvét a kapcsolatokról (A függéstől az intimitásig), tegnap ezt a zsenialitást olvastam: " 'A kísértés az, amikor már késő este van, és én iszonyú fáradtan fekszem az ágyamban, a fejem alatt a kedvenc párnám, magamra húztam a meleg paplant, már félálomba szenderültem - és akkor eszembe jut, hogy a fogszabályzót elfelejtettem berakni.' Ez a kísértés pillanata"  

egy és a kaland

Hollári! megjött az egyik csomag, örömöm határtalan, megyek kiélvezem. És elolvasom, felveszem, magamrakenem satöbbi. Úgy tűnik a posta csepegteti csak a dolgot, hogy ne egyszerre érjen ide minden, hanme hosszúra nyújtja a boldogságot.

Holnap nagy kalandom lesz, mert átmenek a Nagyvárosba (ide kicsivel több mint egy órácska), elviszem a Kéksuhanót nagyszervízelni. Ez azért is izgalmas, mert még sosem volt autószereldébe, remélem kapok egy kék olajos kezeslábost, és bevonnak a műveletekbe. Azért a Zuram készült, és egy papírra szépen felírt nekem mindent, hogy mit kell mondanom és kérdeznem. Szerintem ez a szerelem jele. Na nem irántam, hanem Suhanó iránt. (szerintem inkább tank. vagy anyahajó)

esélyek

Két lehetőség van. Vagy azért nem érkeznek meg a csomagjaim, mert valami titkos sztrájkba kezdtek a postamesteri házban, és ezentúl csak a házszámmal rendelkező szerencsések kapják meg a helyesen címzett küldeményeket; vagy nem is küldött senki semmit. Tiszta szívből drukkolok az elsőnek, mert szeretném azt hinni, hogy a nevemre küldtek csomagokat. Összesen hármat.

Most olvastam, hogy ha parkettára leejtessz egy tűt, akkor pi-nyi az esélye annak, hogy "hidat" alkosson két parketta lap között. A pi egyébként a kör kerületének és átmérőjének hányadosa, most néztem utána megint, mert én bezony ezt már elfelejtettem. De nagy mágia övezi, és sok midenre jó - ennyit felfogtam.

Postásbácsi, gyere máááár

hogyan köszönj a királynőnek

Most már kiváncsi voltam, hogy pontsan ki kicsoda az angol királyi házban, mert aztán itt tele vannak az újságok velük. Főként a Prince Andrew arcát lehet látni, mert valami kétes ügybe bonyolódott, szóval a királyi ház minden nap kiad újabb és újabb közleményeket. Na szóval megtaláltam a hivatalos honlapot, ahol volt egy olyan, hogy hogyan kell üdvözölni a királyi család tagjait. Már elképzeltem a hihetetlen bonyolult mozdulatsorral kísért meghajlást, és közben hosszas üdvözlőmondat mormolását, amit minden angol tud, és nekem is meg kéne az egész procedúrát tanulni, hátha idetéved Vilmos Herceg vagy a Királynő a Birkák Földjére. És mekkora csalódás. Férfiaknak fejbólintás, nőknek kis pukkedli. Vagy egy sima kézrázás is megteszi. Nemá...

Na de nagyon készülünk az Esküvőre, már csak kicsivel több, mint egy hónap. Az tuti, hogy akkor az egész ország a TV előtt fog ülni, a nővérek a kórházban ki vannak akadva, hogy miért nem kapnak szabadnapot, már választottak hivatalos királyi hárfást, és hintót az alkalomra. Csudaizgalom ám ez. Viszont én a nemizgulást tanulom, ma reggel szükségem is volt rá.

eredményes

A postás semmiképpen sem, nem is jött ma erre. Így most várok tovább, viszont mivel a nemizgulszás művészetében próbálok elmerülni, vettem egy újabb tudományos újságot, amiben megint egy halom érdekesség van, ezt próbáltam DoktorBvel is megosztani, de még teljes kómában van, így elég egyoldalúra sikeredett a beszélgetés. Pl arról, hogy akkor az univerzum most végtelen, vagy csak felmérhetetlenül nagy, és ha nem végtelen, akkor van-e több univerzum is, vagy hogy van-e antianyag, és hogy hogyan változott az emberiség csontvastagsága az elmúlt évezredekben... ésatöbbi. Van ám még egy halom fejemben kószáló megválaszolatlan kérdés.

Ami viszont eredményes, az a káposztasavanyítás, korrekt lett, finom ízes, szóval péntekre el kell döntenem, hogy rakottatsra kerekítem, vagy székelyesre.

Na sedrek szendvicset készíteni éjszakára emberemnek, ne éhezzen szegényke a nagy melóban.

várás vol. 3.

Na most aktívan várom a postást. Főleg a CD-t a három csomag közül, viszont közben rájöttem, hogy az 4 csomag, mert kértem mintákat a Pukka teákból, az is megérkezik majd egyszer csak.
És megadtam magam a közakaratnak, feljelentkezem Tesco Klubkártyára, tudom, tudom, szégyenlem is magamat, de mégsem bírok ellenállni.

A Tescoval egészen fura viszonyom van. Amióta megtaláltam ott a közwc-t (kultúrált, tiszta, illatos), azóta mindeig, amikor megyek bevásárolni (2naponta), valahogy pisilnem kell, és el kell mennem a slóra. Odáig fajult, hogy ha már csak meglátom a parkolót, már kell.
Pavlov kutyája lettem.

csuda

Olyanokat láttam ma reggel, amikor mentem a kórházba DoktorB-ért, hogy csak. Képesítettem őket az okossal, nem professzionális fotók, de tessék:

A fehér folt egy felhőrengeteg, ennél persze jobban mutat élőben, de a felhők alatt egy falu van. Az utam során bele is hajtottam egy ilyenbe. Napsütésből a sejtelembe... (lehetnének ott mesés alakok, királyfik, sárkányok, legkisebb hercegnők)

És ha már ott voltam, ahol megálltam, íme az útmenti nárcisztenger.

Itt még az is látszik, hogy a házaknak errefelé nevet adnak, és nem számot. A mi utcánknak nincs neve, csak a házunknak. Csoda, hogy a postás megtalál.

káposzta savanyodás

Megnéztem a savanyodó káposztát, szerintem csodás lesz. Igaz a rápirított, gézbecsavart kenyerek szaga orrbanmaradóan fura, maga a káposzta szerintem jó lesz. Ha ez meg lesz, akkor szerintem azt fogom érezni, amit a másikoldalon vezetők úgy hívnak, hogy "sense of accomplishment"... dejó lesz nekem. De nagyon várom, és már 2 napja arról álmodozunk DoktorB-vel, hogy mit fogok belőle csinálni. Rakott káposztát vagy székelykáposztát. Mer nem mindegy. Márcsak tejfölt kéne megtanulnom csinálni, hogy igazán otthon legyek, de talán az tehén vásárlással kezdődne, mert itt a tej cudarállapotú. Van 2 és 4 százalékos. Nem is tej az, csak temperált víz. Mármint nem bizonyos hőfokon tartott, hanem fehér temperával megfestett. (Mint ahogy egy volt osztálytársam festette a haját állítólag. Vörös temperával.)

purl

Kötök egy ideje. Az alaplépések mennek, de azé' van, ami kifog rajtam, olyankor felkeresem a Knitting Help-et, megnézem a videót, és megy is minden tovább. Tennap este a szemszaporítást néztem meg, mert valahogy az enyém nem tetszetős, találtam is van 4 féle szaporodási fajtát, és valami egészen különlegeset. Iletve kettőt. Nem is tudtam, hogy van olyan hogy angol kötés és kontinentális kötés, na de miért is ne lenne, ha már a másik oldalon száguldanak, mint a bolondok. És találtam egy olyant is, hogy purling ami szintén valami kötés féle, de nem vágom magyarul mi a neve. A google fordító szerint ez szegélyezés, de ha most derül ki, hogy a szegélyszemeket másként kell kötni, én kihajítom az egészet a komposzt helyére. (mert komposztunk nincs, de a szemétről majd máskor). Szóval van valaki, aki tudja, hogy ez most csak valami másik kötésfajta? Hogyhogy nem tudtam róla? Anyám tud róla?

tovább várás

Most volt a postás, és nem hozott semmit. Nekem. DoktorB papírja megjött, de az nem érdekel. Várom a Pigott Brothers CD-t, várok egy csomagot otthonról, és várok egy könyvet, amit az Amazon-ról rendeltem, és miattam külön kinyomtak egy példányt (vajon annak milyen lesz a minősége?). És egyik sem jött. Mért? mért? mért? Na megyek nézek évfordulós ajándékot, még több mint egy hónapom van addig, de érdemes időben elkezdeni, nem?

Ja, és olvastam tennap azt hiszem az Index-en, hogy Amerika mostantól hivatalosan is email-nek írja az e-mail-t. Há.

dilemma

Persze kiderült, hogy amire azt gondoltam, hogy az, az persze nem az, és most dilemmázok, hogy mi legyen. Maradjak itt, vagy menjek át? Végülis majdnem ugyanolyan, és nem gondolom, hogy alapvetően számít. A másik, ami nekem jó lenne, az meg messzebb van, és nem tudom hol kell parkolni - már ha kifogásokat kell mondanom. Na megkérdezem az unokatesómat, aki közelebb van a tűzhöz hogyúgymondjam, majd megkérdezi a pispeket, hogy akkor mi a stájsz. Addig maradok, ami eddig voltam, tök a dinnyeföldön.

De egyébként nem csodás? 10. századból való (persze többször földig rombolták, és természetesen eredetileg az volt, ami nekem kellene most, de jött Nyolcadik Anri, és vérszemet kapva a hatalomra, és irdatlan mennyiségű földre, magáévá tette ezt is, mint 6 feleségét.)



kép forrása

Várás

Rendeltem múlt héten egy CD-t a Pigott Brothers-től, még nem érkezett meg, és már izgulok. Kanadából jön a CD, előtte szépen rákérdeztem náluk, hogy szállítanak-e ide is, szóval megtettem, amit megkövetelt a haza (és DoktorB). Emiatt a szám miatt megy most a körmök rágása

Tökvéletlenül akadtam rá a youtube-on, és utána megnéztem az egész sorozatot, és most meg tűkön várom a CD-t.

szuper

Tegnap este Szuperhold volt, nekünk nem akkor tűnt fel, hanem pénteken. Pont úgy nézett ki, mint a filmeken a romantikus résznél, amikor óriásira növelik a Holdat, hogy attól jobb legyen. Kár fogy nem fényképeltem le. DoktorB annyit mondott, hogy régen volt arca a Holdnak. Hát nem tudom, nekem ez nem rémlik, szerintem csak gyermeki képzelőereje rajzolta az arcot. Kár, hogy az valahogy eltűnt. A képzelőereje is.

Reggel még félkómában mostanában blogszörfölök, magyarán nyomogatom a következő blog gombot. Egyszercsak megjelent egy csomó arab nyelven írt blog egymás után... jól néznek ki a betűk, nehezen képzelem el, hogy ezt valahogy bebillentyűzik. Van arab-betűs billentyűzet? A harmadikat le akartam fordíttatni magyarra, de nem akarta, és most nem tudom, hogy a gépem volt-e a szabotőr, vagy csak ez a végtelen türelmet kívánó mobilinternet.

méhpempő

Na még annyit a méhpempőről, hogy persze lehetett volna mézben kérni, nem csak pőrén, viszont most nem ehetek mézet minden nap, így azért kértem nem mézben. Mézben azért is jobb kérni, mert akkor nem annyira labilis, mint így.

És még annyit, hogy a méhpempő nem ugyanaz, mint a propolisz, mint én (és DoktorB) hittük.

káposztasavanyítás

Annyi mindenről akartam volna most írni, de mégis a savanyodó káposztáról számolok be elsőnek. Tegnap is, ma is megnéztem, egyelőre még nem rohadt be, és kezdetnek nekem ez már igen jó hír. Nincs rossz szaga (nincs szaga), és teljesen ugyanúgy néz ki, mint amikor beletettem. Reménykeltő, na de mostanában már annyiszor hagytam my hopes up, hogy egyre nehezebben viselem a csalódást, még ha csak a káposzta-nem-savanyodik- hanem-berohad az okozója. Olyan mintha valaki a lelkemből harapdálna ki falatokat.

Viszont elkezdtem méhpempőt enni, mert azt olvastam, hogy az nagyon jót tesz. Azt szeretem ebben az országban, hogy megrendelem interneten, kifizetem, és másnapra itt van. És a postás itt hagyja az ajtó előtt, nem kell bemenni a Nagypostára, sorban állni legalább félórát, mert ugye mindenki munka után ér csak rá... Szóval megrendeltem itt: http://www.summerbee.co.uk/ meg is érkezett, meg is kóstoltam.
Valami nagyon édes, nagyon finomat vártam, ehelyett valami olyan íze vn, amit leírni sem tudok, borzastó szerintem, DoktorB szerint nem vészes. Most kicsit zavar, hogy nem tudom megmondani milyen ízű. Ez lenne az umami? Az ötödik íz? (Majdnem unagi-t írtam... Jóbarátok... Ross)

nap

Kiültem a kertbe hallgatni a birkákat, és élvezni a napsütést (ha már észbontó meleg nincs), de a Nap nem engedi, hogy kint laptopoljak, annyira süt. Ezért most viszem az újságot, de az is lehet, hogy a tanulmányaimat, és  húzok összeszedni az első jeleit az igen enyhe napallergiámnak. Inkább az újságot...

Az újság

Az úgy kezdődött, hogy itt nem lehet normális, heti kultúrális - gazdasági - érdekes magazint találni, az Economist nekem túl sok, a Newsweek elsilányodott, a Times nem kelti fel az érdeklődésemet. Persze ha még mondjuk jógáznék, akkor lenne 6 féle újság, főzős-sütős magazinból nincs hiány (azokból vettem is párat nyálcsorgatás céljából), de PC újság van 100, és akkor a még ennél rosszabbakat nem sorolom. 
Mígnem egyik nap kínomban megvettem a New Scientist (-et.... de mivel "t"-re végződik, már oda se kell tennem a tárgyesetet egy kedves barát szerint. Szerinte "Adj egy adag sajT", vagy "hozz magaddal egy "Pesti EsT"), és kifejezetten érdemes volt, olyannyira élveztem, hogy már a második példányt (nem ugyanabból aszámból...) is megvettem. Most még csak lapozgatom, próbálom kitalálni az elolvasandó cikkek sorrendjét, nézegetem a képeket. 

káposzta

Na, rászántam magam, és megpróbálok káposztát savanyítani, mert itt az nekem nagyon hiánycikk. A tejföl is, de annak van jó pótlója, legfeljebb most nem eszem kétkanálra, mint otthol. Viszont egy jó kis savanyú káposzta rettenetmód hiányzik. Szóval legszívesebben nézném, hogyan savanyodik, ott ülnék előtte, és várnám a csodás átváltozást. Ám mivel ez várhatóan öt teljes egész napot igénybe fog venni, inkább mégse. De izgulok, hogy sikerül-e.

Ezen blogot azért írom... című mondatot elkezdtem vagy háromszor, de rájöttem, hogy nem fogom befejezni, mert nem kell megmagyaráznom, és még magam számára senem világos teljesen.