Szeretem a magyar nyelvet. Szeretem az angolt is. Igazából a nyelveket úgy nagyáltalában. Régebben zavart, ha valaki ilyeneket mondott: "ha én magának lennék", "hinaras", "ettől magasabb", ma ezek már nem zavarnak, inkább tetszenek. Szeretem a szlenget, mert jópofákat találnak ki, nemrég az egyik unokahúgom közölte, hogy simaliba. Zseniális. Olvasgatom a szlengblogot is, a cigánywellnesz-en kifeküldtem.
Mindenesetre szerintem attól izgalmas a nyelv, hogy lehet változtatgatni, átveszünk ezt azt, alakítjuk, vannak germanizmusaink, -ik-es igéink (bár erre még mindig harapok), és még egy halom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése