A héten két jóbarát is azzal jött nekem, hogy el akarja hagyni a párt, akivel most még minden este egy ágyban alszik. Így merült fel, hogy mégis mikor kell elhagyni valakit? Amikor már annyira tűrhetetlen, hogy szinte hányni kell tőle? Vagy saját integritásunkat megőrizve már akkor, amikor először-másodszor felmerül ez a kérdés? Nem olyan nehéz kérdés ez egészen addig, amíg más kapcsolatáról van szó, mert ott mindenki mocskosul okos, csak a saját nem szok menni. És ebben a korban meg már gyerek si van. Egyre nehezebb, egyre több a megalkuvás, egyre kevésbé érvényesítjük magunkat. Miért? Egyikbarát úgy fogalmazott, hogy érzi, ahogy eltűnik ebben a mocsárban, amiben él, eltűnik a személyisége, és az akarata. És még az is lehet, hogy ott marad, mert a gyerek.
No mi most szabadságra megyünk a havasokba, jó utat nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése