Annyi minden van, nem is tudom hol kezdjem, tán a végén kéne. Mert most megint itten vagyunk Birkaföldén, de most csak egy kicsinykét, az íze végett. Előtte egy halom esemény, szép lassan majd megírogatom, ahogy lesz időm. Viszont voltunk Cseszneken, megnézni az István a királyt. Án voltam az az idegesítő alak (no nem egyedül, találtam hozzá társat), aki azzal, hogy végig üvöltvedalolta az egészet, idegesítette a többieket. A helyükben szóltam volna, hogy ugyen menjek már máshova, mert ők a Kalapács előadására jöttek, nem a miénkre, de nem tették. Az elején még volt némi csssss-ezés, de aztán az is elmaradt.
Az előadás maga jó erős közepes volt, semmi extra, tavaly zsírugyanezt nyomták koreográfiában, de most István kicsit jobb volt. De nem is ez benne a lényeg, hanem a hangulat. A kőbányában van az előadás, szénabálán ülünk, jobbra hátranézve ott áll kivilágítva a vár. Az előadás végén Himnusz - na akkor kell hátranézni, megnézni hol vagy, mekkora vagy, mennyien vannak. Utána meg tűzijáték, pont a fejed fölött, olyan, mintha rádhullna... megint egészen másmekkora vagy.
Menj, nézd meg magad is jövőre. Aug 19. Csezsneki nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése