Gyerekkoromban minden vasárnap mentünk templomba. Olyan pap volt, aki szerette a hosszú beszédeket, így én legtöbbször elaludtam anya ölében, mert unalmas volt. Hittan órán leveleztem a barátnőimmel alapvetően nem sok maradt meg abból, amit oktattak, pedig nem hülye a papbácsi, jókat mondott. Később, már olyan 16-17 körül próbálkoztam. Beletettem mindent. Olvastam könyveket, Bibliát, jártam hittanra - máshova, egy mégjobbhoz, ott tanultam sokat, jártam templomi kórusba, jó társaságba, minden vasárnap templomba, odatettem magam rendesen. És nem érintett meg.
Aztán otthagytam.
És fúr miatta a lelkiismeretem. Nem értem pontosan miért. Nem a hitemet hagytam el, fundamentumom az Istenben való hit. De jobban akarom csinálni, jobban meg akarom érteni. Most nem járok itt templomba, nem tudom miért.
Húsvét van, és most felmerült megint bennem az egész, hogy hogyan is állok a vallásommal. Nem a hitemmel, a vallásommal.
De belegondoltam. Hogyan állok a hitemmel? Ebben is hipokrata vagyok, mint olyan sok minden másban?
Ti hogy álltok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése