Mike and Molly vélemény - 49 nap van még

Mér mondtam, hogy sorozatfüggő vagyok.... teljesen. Most kezdtem el nézni a Mike and Molly-t.
Belenevetős sit-com, pedig azt hittem erről már leszoktak (happy Endings, Perfect Couples, Cougar Town), de nem, még van. Mike  egy sima rendőr, Molly tanítőnéni, mindkettejüknek megvan a sleppje (család, barátok) plusz mindketten rendelkeznek megfelelő túlsúllyal ahhoz, hogy az Anonim Túlevőkhöz járjanak, itt ismerkednek meg, jönnek össze. Innentől látjuk mindennapjaikat. Mind Mike (Billy Gardell), mind Molly (Melisssa McCarthy - akit egyébként a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscarra jelöltek idén.... hát azért ez fura)) figuráját jól játszák, nem túl laposak, bár így a 14-15. résznék kezdenek kialakulni a megfelelő klisék, főleg Mike-nál. A mellékszereplők természetesen egysíkúak, dehát annak így kell lenni. Összességében nézhető, eleddig kellemes, meglátjuk még mit hozank majd ki belőle.
pontozás: 10/7 

Fish and Chips

Azzal kezdeném, hogy nem szeretem a halat. Sosem szerettem - főként a szagát, na meg az otthoni folyami halak íze is annyira markéns, hogy nem volt nekem való. Azokat valószínűleg most sem enném meg. Aztán amikor elkezdtem komolyabban utazgatni, itt-ott azért meg kellett próbálgatnom a halat, és egyéb tengeri herkentyűket, először ha jól emlékszem Portugáliában. És már ott meglepődtem, hogy a tengeri hal nem is olyan nagyon szörnyű. Aztán Brazíliában ettem az Amazonas-on, fura kinézetű mindenfélét. Aztán sok sok kihagyás után itt, a Birkák földjén, de csakis fish and chips formájában. A tőkehal, vagy foltos tőkehal, amiből csinálják nem a markáns halízű halak családjába tartoznak, így pont jó. Azóta, hogy elkezdtem, megszállottan keressük a legjobb fish and chipses helyeket, itt van, ahol eddig tényleg jókat ettünk

Braunton - Squires
Van díjnyertes fish and chipsük (tőkehalból), szerintem eleddig ez a top, a nonpluszultra, hatalmas adagokkal, aznap fogott friss hallal. Ha a szakács nem ítéli elgé nagynak az adagot, akkor kapsz mégegy halat.
Az étterem pörög rendesen, nem cicóznak veled sem, leülsz, rendelsz, megkapod, megeszed, mész. Nincs ücsörgés, nincs sörözgetés, itt evés van. Nyáron, főszezonban az utcán állnak sorba. Nyamm.

Glasgow - Chippy Doon the Lane
Az előzőhöz hasonló, kicsit barátibb, éttermesebb jelleg (nem annyira gyorsétterem hangulatú). Ha hal itt is remek, friss, foltok tőkehalból készül. A krumplijukkal szokott baj lenni, valahogy mintha egy kicsit tovább kéne sütni. Viszont nem tányéron szolgálják fel, hanem az eeredeti csomagolást idézve papírtálkában. Az adag itt is óriási.

Dumfries - Cavens Arms
Ide egyébként is érdemes elmenni, mert az egyik legjobb kocsma a környéken. A fish and chips már csak hab a tortán. Sok féle sör, pubkaja, és minden, amit egy ilyen helytől elvárhatsz. Nem hiába kapott "pub of the year" címet. Fura, hogy nincs honlapja, nyilván nincs is rá szükség, mindenki tudja, hogy csak itt érdemes enni-inni, van, hogy sorba kell állni.

Voltunk még egy helyen, de nem emlékszem a nevére, majd megpróbálom felkutatni a neten.
Itthon még nem próbáltam sose, de itt lenne az ideje. Csak a receptek elég specifikusak az olaj hőmérsékletét tekintve, én meg nem tudom lemérni. Hm.

Photo Friday: Inner City

50 van még

Na most megint nagy szükségem van ide irogatni, szóval megpróbálom folytatni, pedig egy jó ideig hanyagoltam. Az ok főként a mértéktelen aggódás, és elkiabálástól való para volt, de tán most már talán rendben vannak a dolgok, a kezdeti nehézségek, ijedelmek ellenére is. Nem akarok nagyon erről írni, csak annyit, hogy mindenek ellenére (against all odds) eggyel növeljük a családunk létszámát. Nem is erről szól ez a blog, bár nyilván írok majd.

Most inkább azt, hogy kb 50 nap múlva én hazamegyek (bár ez az fentiek következményes is), és majd 5 hónapig leszek otthon. Ennek egy jó részét fogom DrB nélkül tölteni, amit még sosem próbáltunk, így a visszaszámlálásom csak félig izgalommal teli. Ja, és akartam írni a legjobb fish and chipsekről, szóval a következő bejegyzés arról fog szólni.

Photo Friday: Eat!

megint

Ezer éve nem írtam már megint. El vagyok foglalva magammal, rendben is van ez így egészen addig, amíg el nem lep a pánik hirtelen. No nem pánikbetegség, hanem valami zsigerből jövő félelem, vagy féltés, és akkor elkezdek rettenetesen parázni, bújom a netet, azt persze nem szabadna, mert aki keres, az talál. Így most ezt a pánikor írom ki magamból, mert ráadásként úgy kezdődött, hogy rosszat álmodtam, szoktam, nincs ebben semmi baj, csak van amikor annyira ijesztő, hogy nem tudom elválasztani a valóságtól.
Felhívtam DrB-t, aki próbált meggyőzni a feltehető valóságról, hogy minden rendben van... próbálkozom elhinni, biztos így is van, minden rendben van, miért ne lenne.

Kisember

Ma az ATV ment valamiért regel, férjem mániaja, én inkább SPektrumos vagyok, ha már mennie kell. Mindenesetre ma Konrád György nyilvánított véleményt a kormányról (ebbe most nem megyek bele), és egy csúfos szóösszetétel ütötte meg a fülemet:  ... már a "a kis ember" is félti a pénzét... Teljesen felháborodtam, mert senki nem kisember, senki nem érzi azt magáról, hogy kisember, milyen fos duma ez már. Milyen fellengzős, felsőbbrendű pöcsség ezt mondani. Tény, hogy nem olvastam semmit tőle, de ezek után nem is olvasnék. Szidja a korményt, az ellenzéket, bárkit, de a népet, az embereket, ne kicsinyelje már le. Tökgáz. Vagy nem? Nem így gondolod?

Dixit társasjáték - vélemény

A Dixit társasjáték volt az elmúlt napok egyik legnagyobb élménye. Élvezetes, rendkívül kreatív, végtelen jó szórakozás. egmozgatta a fantáziánkat rendesen, jó vétel volt. A játék lényege abban áll, hogy mindenki kap 6 kártyát, ezeken kép van. A játékosok közül az egyik a mesélő, ő az egyik kártyájára asszociólva mond egy mondatot, vagy szót, ez lehet egy fimcím, verssor, hangutánzó szó, vagy bármi. A többi játékos pediog a saját 6 kártyája közül kiválasztja azt, ami erre a mondatra a legjobban illik, odaadja a mesélőnek, aki megkeveri a kapott kártyájat, és persze a sajátját, majd kiteszi, hogy mindenki lássa. És ekkor lehet szavazni, hogy melyik volt a mesélő kártyája.
A kártyák elév elvontak, néha megkérdőjeleztük a rajzoló pszichikai épségét, mindezek mellett zseniálisak. Kell egy pár kör, amíg belejöttünk, hogy milyen mondatot érdemes mondani. Min 3 játékos kell, mi 4en voltunk, és így pont remek volt.

innen:  www.waiting-on-the-inside.blogspot.com

Zseni. Az év/évtized játéka... Minden szempontból 10/10.
 

Háááát

Elnézést, hogy egy csomót nem írtam, de az izgulás az eszemet vette, féltem is rendesen. De tán most már megoldódott, és megint tudok írni.
Előszöris az Újévre mindenkinek minden jót, szépet, és legfőképp azt, amit magának kíván. Remélem a bulik jók voltak, a miénk jól sikerült úgy-ahogy, éppen az izgulás tetejét másztam meg, próbáltam másoknak nem mutatni, dehát. Viszont játszottunk Dixitet, nagyon jó, majd írok róla. Most itthon vagyunk, én maradok is még a hónap végéig biztosan, mert most orvosok, meg vizsga, van minden.

Happy Endings vélemény

Megnéztem a teljes első évadot, és amennyi megvan a másodikból. Az alap az, hogy Alex (ugyanaz a színés, aki a Kim Bauert játsza) elhagyja Dave-t, méghozzá pont az igen kimondása előtt. És innen látjuk a mindennapjaikat, Alexnek van egy nővére, annak egy férje, akinek a legjobb meleg barátjához költözik be majd Dave, és van még Penny is. Szóval 3 csaj, 3 csávó, pont, mint a Jóbarátokban. Messze nem olyan jó, de aranyos, és szerencsére beleröhögések nélkül, szóval lehet élvezni a részeket. Könnyed, esős vasárnap délutánokon pizzazabálás közben, a kanapén punnyadva annak, aki szereti ezt a múfajt, pont jó lesz. Remélem még pár évadot megér....

http://mustheartv.blogspot.com/

összességében 10/8 nálam

Rád költi az állam, amit befizetsz?

Egyik nap ez volt a legfőbb kérdés itt a BBC-n. Hogy úgy érzem-e, hogy amit befizetek az államnak, pl TB-t, azt elköltöm-e aztán. Vagy kihasználom-e a segélyeket, szóval az addig befizetett adómat másokra költöm, vagy esetleg én is részesülök belőle (vagy másokéból).
Persze, hogy csak az emberek 20% érzi, hogy igen. Aki nem beteges, és nem munkanélküli hosszú távon, az ezt nem érezheti. Nem is értettem a kérdésfeltevést. Szerintem rendben van így, ahogy van. (Persze semmi nincs rendben, akkor lesz rendben, ha azok, akik azt állítják magukról, hogy azért kapnak állami pénzen autót, és lakástámogatást, mert értümk dolgoznak, majd nem lopnak annyit. Illetve nem lopnak. De most csak az elvről) Szóval maga a rendszer szerintem nem rossz. Hogy ha bármi bajom van, nem kell azon izgulnom, hogy állja-e a biztosítóm, hanem tudom, hogy bármikor elmehetek orvoshoz, vagy a kórházba. Az ellátás minpségét most megint kihagyom. De az ingyenes ellátás, és az ingyenes oktatás nekem alapnak tűnik. A segélyek már más tészta...

Milyen jó életem van nekem, ogy megvan mindenem, semmiért nem kell nagyon küzdeni, illetve nem akartam sosem olyat, amiért kéne nagyon. Van tervem, van álmom, szépen haladunk afelé, vannak bökkenők, volt majdnem egy éve egy Nagy Világmegállás, vannak fűjások, bánatok, rosszullétek, örömök. De irigylem magamat... ahhoz képest.

Marcus Collins - X factor UK

Most megy a döntő. Majdnem minden részt láttam (hátigen, a férjem ilyenkor legtöbbször dolgozik sajnos, jobb dolgom nincs szombat este, szégyen ide vagy oda... egyedül vagyok, mint a kisujjam).
Volt egy pár említésre méltő figura, pl. Kitty Brucknellnek szenzációs hangja volt, de valamiért az emberek nem sszerették. Nagyon szerettem még Craig Colton-t is, jókat énekelt jól. Aztén persze ott volt Johnny, akiről lehetett tudni, hogy nyerni nem fog, de hatalmas figura volt.
Aztán egyszercsak kiszállt a Kokós Frenki. Nem bántam egy cseppet sem, milyen pöcs haja volt már, hangja meg zéró. És vissszahozták az Amelia Lily-t, aki aranyos, meg jó hangja van, szépen énekel, de szerintem nem volt fair a többiekkel szemben. Főként hogy eljutott ide a döntőbe, benne volt a legjobb háromban. Hát komolyan majdnem írtam a BBC-nek (najó, ITV-nek), hogy ez így nem frankó. De végülis most kiesett, szóval mindegy. És akkor most maradt Marcus Collins és a Lillte Mix nevű lánybanda. A lányok jól énekelnek, én spec nem szeretem, de az érdemőket nem vitatom el. Viszont a Marrcus.... hát azért oda vagyok. Kedves arcú, helyes gyerek, alázattal fordul a munkájához, és tud énekelni, táncolni, fiatal, lendületes, minden frankó benne. Fú nagyon remélem, hogy ő nyeri meg. Tegnap ezt énekelte mentorával Gary Barlow-val, szerintem csodás.

Magyarázom

Szóval olyan dolgok vannak, amikre nincs befolyásom. Hiába izgulok, hiába csinálok bármit (állok fejen, hányom a cigánykerekeket, vagy tanítok pókokat móresre, akármi is legyen az), nincs befolyásom a dolgok menetére, ami történik, az megtörténik, vagy ha meg már megtörtént, megtörtént. Ebbe kéne belenyugodni, de olyan nehezen megy.
Tán mert félek a fájástól.
Tán mert felesleges reményeket keltek magamban, és csalódok nagyokat.
Koppanok.
Újra és újra.
Ejj.

Már mondtam

Már mondtam, hogy titkom van, nagy nagy titkom. Nem mondhatom el, viszont másra nem nagyon gondolok mostanában, és persze izgulok is rajta rendesen, így nem merek írni sem, meg semmi sem, nehogy ztán kikotyogjam, vagy hasonló.
Pedig lenne mit, csak nincs erőm. Elnézések.

Astro - X factor USA

Értem én, hogy ez egy verseny, és hogy előbb utóbb csak egy valaki marad, de ez most kiakasztott. A Leroy Bell kiesést megértem, mert mégiscsak 60 éves, és bár nagyon kedveltem, azért megértem. Astro (Brian Bradley) egy külön jelenség. Nem is tudom, hogy éves, talán 12-13, de úgy rappel, hogy csak. És midnen héten maga írta meg a szöveget, minden héten külön dolgozott ezzel, ls ez hihetleten önerőről, munkamorálról tanúskodik. Elképesztően tehetséges, kalapokat le előtte, őszintén remélem, és drukkolok neki, hogy azért kséőbb bejöjjön neki az élet. Mindazok mellett olyan helyes kisgyerek, hogy meg kell zabálni, és nem is neki való a hip-hop világ, de ha ezt választotta, remélem, hogy meg tud maradni tisztának.

Beteszem ide az Eminem-es előadását, de szerintem mind kiemelkedő volt.

Photo Friday: Graceful

Exeter Cathedral

Dumazsínház - Godot

Barták meglepetésszerűen elvittek minket a Dumaszínházba vasárnap, mármint tényleg meglepetés volt, amíg oda nem értünk, nem tudtuk, hogy hova megyünk. Amikor először voltam ott, akkor is így mentem, de ez nem erre a lapra tartozik.

Maga a Godot nagyon kicsi, össze ültetik az embereket, alig van hely, viszont ittam egy kellemes Villányi Portugiesert, a többiek sör-pálinka kombón voltak, állítólag a pályinka nem volt kiemelkedő.  Egyikünk evett egy hamburgert, nem kóstoltam bele, de kiválóan nézett ki, és aki ette, meg is dícsérte. Szép adag volt, nem túl sok, pont kellemesen ehető.

A műsoron: Feldméri Péter szerintem most nem hozta magét annyira, hallottam őt már viccesebben is, de kellemetes volt, amolyan előétel-féle, felkészített arra, ami még jön. Zsók Levente nekem új szereplő, nem láttam Showder-klubot egy ideje. Viszont remek meglepetés volt, még kicsit kiforratlan talán, vagy túlizgulós, nem tudom, mindenesetre olyanokat mondott, hogy térdcsapkodtam. Aztán jött volna a Szöllősy-Csák Gedeon Gergely, de késett, ezért Szupkay Viktor adott egy 10-15 perces szösszenetet. Látszik a rutin, kellő mennyiséggel szórta a poénokat, bár szerintem most kicsit összeszedetlen volt, lehet, hogy nem volt összerakva annyira még, de nem vvolt ez nagyon feltűnő, csak kekec vagyok, Viktor remek volt. Aztán befutott Szöcsögő (SzCsGG), és kabátban, táskában, és szerintem bemindenezve adta elő magát, az imént leírrt viccen kívül más annyira nem tetszett. Ő volt aznap a leggyengébb, sajnáltam, mert azért tud. Ennél sokkal jobban vgy többet.
És aztán jött az este fénypontja, ami mindentt vitt, Aranyosi Péter. Tőle még ilyen jót nem hallottam, végig vinnyogva vihogtunk, könnytörölve, egymást csapkodva röhögtünk. Fantasztikus volt.

Szóval köszönjük az estét, aki még nem volt, menjen.

Már megint, és egy vicc is.

Egy darabig nem tudtam írni, magamsem tudom, hogy miért, egyszerűen csak kifújt. Vagy lehet, hogy csak itt a Birkák Földjén tudok írni, és otthol meg nem.... vagy az izgulás már el is vette az eszemet. Bármi lehet. Naszóval voltunk otthon bő egy hetet, egy halom minden történt, szóval majd szépen lassan idecsepegtetem ami van.
Most csak leírok ide két viccet, amin ezen a héten röhögtem. Nem vagyok nagy vicc mesélő, meg sem tudom jegyezni általában. Az első részegen jobb, bartnőm mesélte, a másodikat pedig a Dumaszínházban mondták. (arról majd még írok)

1.
Zsiráf: hé, Dinoszaurusz, téged bejelölt Noé a Facebookon?
Dinoszaurusz: Nem, miért?
Zsiráf: Áááá, semmi, semmi

2.
Áll egy faszi az utcán, egy kutyával a kezében. Egy másik faszi odamegy hozzá és megkérdezi:
- miért fogod azt a kutyát, miért nem teszed le?
- mert nincs lába
- Tejóég, nincs lába? szegény kutya.... és hogy hívják??
- nincs neve se
- bassszus, szegény nyomorult, az hogy lehet, hogy nincs neve?
- minek, ha hívnám, úgyse tuda odajönni.


Kemény, mi?

Van ám

Nagy titkom. Nem mondhatom el. Igazából elmondhatnám mindenkinke, csak nem akarom. Fura ám titkot tartani, nem is vagyok nagy mestere, általában jár a lepénylesőm. De most alig merek beszélni, ki ne csűsszon. Titkom van ám, nagy nagy titkom.

Photo Friday: Rugged