És nem érzelmi összevisszaságról van itt szó, hanem az igaziról. Mert hogy én nagyon félek, de nem is kifejezés, hogy mennyire. Amikor utoljára ültem ilyenen a Práterben, egy éve, ameliyk gyorsan fejjel lefelé, csavarva ésatöbbi, akkor majdnem meghaltam, És most szó szerint, azt hittem ott vége van mindennek.
Volt nekem egy pasim még régen, aki a Vidámparkban közölte velem - miután csak dodzsemezni, szellemkastélyozni voltam hajlandó - hogy ez itt egy fun fair, tehát itt legyen neked fun-od. Nem volt. Azóta sincs. Csak a halálfélelem.
Viszont másokat nézni, ahogy nekik van, illetve nekik sincs, egyszerűen feldobta ezt az esős napomat:
http://index.hu/video/2011/10/01/attraktor_vidampark/