2011. március 25., péntek

kórus

Tegnap megvolt az esemény, elvittem a Kéksuhanót, belenéztek, minden rendben. Amíg vele foglalkoztak, én elbuszoztam a városközpontba, megnéztem a katedrálist. Pont úgy érkeztem, hogy ki volt íerva, hogy ingyen körbevezetnek, oda is álltam, jött is az idegenvezetőm, egy igen idős, alacsony, törékeny bácsi, akivel elbeszélgettünk Anglia történelméről, meg is volt lepődve, mennyi mindent tudok, na de mindenki tudja ki volt Thomas Becket, vagy miért kapta meg VIII Anri a Hit Őrzője címet a Pápától, hogy hány évig tartott a Commonwealth of England, ésatöbbi. Szóval remekül szórakoztam vele, főként amikor a katedrális felénél közölte velem, hogy ő bezony most elfáradt, és kicsit lecsüccsenne a többiekhez (hasonló korú és állapotú idegenvezetőgyülekezet, akiknek rendre be is mutatott engem, kicsit kellett velük csevegni - persze némi hangerővel), én meg bátran sétáljak körbe, majd utána megbeszéljük. De a csúcs az volt, amikor bejött két buddhista szerzetes, és a bácsi rámkukkantott, már csillogott a huncutság a szemében, és a könyökével bökdösött, hogy "látod őket, látod?" szerintem folytatta volna, csak nem merte megkérdezni, hogy szerintem van-e rajtuk alsó a ruhalebernyeg alatt.

A katedrális angol hagyományokhoz híven román alapokra épített gótikus, egyszerű, kevéssé díszített, tiszteletreméltó templom, Hódító Vilmos korából (nagyon kicsit később kezdték építeni). Kedvenc részem a kórus, szeretem ezeket a fából gót mintákkal faragott üléssorokat. Pont el tudom képzelni, ahogy bevonulnak a szertartáshoz, méltóságteljesen, tisztelettudóan és követelően.

Ez ilyen Exeterben:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése